Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-249
174 249, orsüAgos fllés 1898. noTember 16-áa, isütttrtäktfn. pesti piaczokra esik, ebből világos, hogy az egész kontingenst a fővárosban fogyasztják el. A t. miniszterelnök úr tudja, hogy 1892 óta Magyarország a közös vámterülettel szemben a búza kérdésében nem exportállam, tudja, hogy a differenczia a bevitel és kivitel között, figyelembe véve a dalmát vámokat is, alig 100 ezer métermázsa, a mi elenyészőieg csekély. Ha a közös vámterületnek volna valami előnye, az épen abban állana, hogy annak felhasználásával búzánk Ausztriában találja meg azon piaczot, melyen helyes árképződés mellett, a mely árképződést a börze mesterségesen nem szállítja alá, kapja meg a termelő azon valóságos árt, a melyet búzája reprezentál. De mivel találkozunk? Megindult C- eh országban a nagy mozgalom a magyar liszt ellen, tényleg azért, mert ott is román keverék-liszt árulta tik és a cseheknek majdnem igazat kell adnunk, mert valóban igazuk van, ha opponálnak, mert a közös vámterűlet érdekeit szolgálják, ha az ilyen román becsempészett liszt ellen állást foglalnak. Nézetem szerint a nagy malomiparnak érdekeit szorgosan kell védelmeznünk, azért módot kell keresnünk arra, hogy a jövőben ily visszaélések elő ne fordulhassanak. Biztosítanunk kell e ezélból, hogy a román vámkedvezménynyel bejött búza valósággal itt őröltessék és így menjen külföldre, hogy börzespekulácziókra felhasználható ne legyen, ne adjunk tizennyolcz hónapos elszámolási időt, hanem tessék a vámot lefizettetni és a restitucziót, mihelyt kiviszik, visszatéríttetni, (Helyeslés hal felől.) és a míg ezen a proczedurán keresztül megy, azt a lisztet államilag ellenőrizni, hogy az csakugyan mint román liszt menjen ki a saját firmája alatt a külföldre. Akkor legális érdeket fog szolgálni a kormány úgy a kivitel tekintetében, mint a hazai termelők érdekében. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Sokra kellene, hogy kitérjek, (Halljuk! Halljuk ! bal felöl.) csak figyelmeztetem a t. házat arra a mozgalomra, a mely Németországban megindult, a hol egyetlen egy kis, még pedig zuglapban megjelent vezérczikk elég alkalom volt arra, hogy 10 ezer gazdaember álljon zászlója alá, a földmívelés érdekeinek megvédésére. Én becsülöm az ingó tőkének értékét, de megtanultam azt is, hogy az ingó tőkénél a hazafiság is ingó. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek az országnak pedig ingatlan hazafiságra van szüksége, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) azért azt kívánom, hogy e nemzet azon rétegeinek, melyek eddig védelmezték és fentartották az országot, a magyar földmíves osztály érdekeinek képviseletében tegyük meg kötelességünket pártkülönbség nélkül, és akkor boldog lesz az ország. (Úgy van! Úgy van! a balés szélsőbalon.) Abban a hiedelemben, hogy a t. miniszter úr osztozik ezen felfogásomban, hajlandó lesz a t. miniszter urat a földmívelés emelésére irányzott törekvéseiben, melyet eminens kötelességnek tartok, a függetlenségi párt is támogatni. Ezen intenczió által vezéreltetve, a t. miniszter úr költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Papp Elek jegyző: Hortoványi József! Hortoványi József: Engedje meg a t. ház, hogy csak igen röviden szólhassak a földmívelési miniszter úr tárczájához. Teljesen osztom Polónyi Géza előttem szólt t. képviselőtársam álláspontját a t. földmívelési miniszter úrral szemben. Meg vagyok arról győződve, hogy a t miniszter úr tőle telhetőleg mindent elkövet a földmívelés érdekeinek szolgálatiban. Sőt tovább megyek, konstatálhatok egy tényt. Az igen t. földmívelési miniszter úr volt az első, a ki kimondta azt a. nagy alapelvet, a melyen földmívelési politikánknak nyugodnia kell. Tavaly ugyanis egy füzetet volt szíves a ház elé terjeszteni és ezen füzetben a korlátolt forgalmú birtokok statisztikai kimutatását terjesztette elénk, a melynek indokolásául, hogy saját szavaival éljek, ezeket mondja: »A legnagyobb horderejű kérdések elbírálása körűi tapasztalható, sokszor homlokegyenest ellenkező felfogások tömkelegéből nézetem szerint csak az agrár-statisztika adja meg az Ariadne-fonalat, mely a való felismerése napfényére vezeti a tévelygőket.* Teljesen osztom és aláírom ezt a véleményt. Ebben konstatálta a t. miniszter úr, hogy ezen a téren eddig tökéletesen homályban tévelygett a kormány, s midőn ebből kiindulva, megállapítja a nagybirtokosok birtokának statisztikáját, egy igen fontos Ígéretet tesz, a mely ígéretében kijelenti, hogy: *a vizsgáló dások a szabad forgalmú birtokokra, és azok főbb kategóriáira is kiterjesztessenek, mégpedig tekintettel a birtokosok és birtokaik száma és területi nigyságára, szétdaraboltságára, nyilvános és magánjogi megterheltetésére, az eladósodásra, továbbá a birtokkezelési viszonyokra, különösen tekintettel a saját adminisztráezionális bérleti feles Stb. kezelésre, végül a jövedelmezőségre.* Megvallom, t. ház, hogy ezen ígéret után azt vártam a mostani költségvetés előterjesztésekor, hogy találkozom ezen igen fontos és mélyreható adatokkal, azonban hasztalanul kerestem mindezeket a t. miniszter úr költségvetésében. Pedig szükségesebb lett volna ez adatok beszerzése, mert a föidmívelésügyi miniszter úr
