Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-249
249. országos ülés 1883. november lfi-é», csütörtökön. 173 akár a törvénykezés terén létesíttetnek. Utalhatnék a legutóbbi sommás eljárásról szóló törvényre is, melynél mindenre volt gond, különösen az úgynevezett merkantil és hitelérdekekre, de a föklmívelés érdekeinek képviselete ott siket fülekre talált. Nem is foglalkozom ezzel, hanem rátérek arra, hogy a törvényhozás intézkedésével miként hatott közre a búza árának csökkentésére. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház;! A Romániával fennálló viszonyunknál fogva a külföldi czélból való liszttermelésnél megengedtetik a román búzának vámmentesen való behozatala. Miután pedig az autonóm tarifa szerint most 1 forint 50 krajczár a román búza vámja és gondolom 50 krajczár a szerb bxízáé, és miután Románia révén orosz búza is csempésztetik Magyarországba, most mi történik? Miután 70 százalék resztituczió adatik a vásárolt gabonamennyiség után liszt fejében — mert 30 százalék a korpára és elporlásra szokott levonatni — azt hinné az ember, hogy az ily lisztrestituezionális eljárás, a mely magában véve helyes instituczió, — mert csak örömmel kellene üdvözölni, ha a malom-nagyipar érdekében lehetővé tétetik, hogy külföldi gabona az itteni átőrlés után mint liszt exportáltatik, — úgy foganatosíttatok, hogy midőn a kereskedő a gabonát veszi, neki a vámot le kell fizetni, s midőn a lisztet kiszállítja, akkor kap restitucziót. De mi történik? Az illető kereskedőnek a gabonamennyiség, a melyet a vámnál behoz, terhére íratik, s azután egy évre, néha Í6—18 hónapra terjedő elszámolások foganatosíttatnak. A malomnak terhére íratik a behozott román búza vámja, és másfél év múlva a 70 százalék visszaszámoltatok. E közben pedig nem ellenőrzi senki és semmivel azt, hogy az ily czélból behozott gabonával Budapest piaezán mi történik? Rendelkezésemre állanak adatok, a melyek 1891-ről 1892-re ennek az őrlés czéljából behozott és kiviendő gabonának rohamos emelke dését konstatálják. Körülbelül 1,100.000 métermázsa jött a budapesti piaczra és körülbelül 2 millió a közös vámterületre. Már most mi történik? Ezen 18 hónap alatt a malom megveszi magának a román búzát, a melyet 1 frt 50 krajczárral olcsóbban kap, mert ez vámmentes, ezt beraktározza magának és akkor aztán kartellt kötnek a malomtulajdonosok és azt mondják, hogy a bevásárlások tekintetében várakozó álláspontot foglalnak el, mert van őrölni valójuk, és akkor 1 forint 50 krajczár latitude mellett lenyomják a börzén a magyar búza árát, (úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) s midőn ezt sikeresen megtették, akkor bevásárolják a magyar búzát olcsón. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi történik tovább ? Kétféle liszt termeltetik, a finom sütésre való és a kenyérliszt. Az utóbbiban nyereségük van a malmoknak, az előbbiben rendszerint veszteséggel záródik a mérleg. Már most mit csinálnak? Az első dolog, hogy a román búzát, a melynek sikértartalma alig versenyezhet a magyar búzával, mert annak csak 30°/o, míg a magyar búzának 50°/o liszttartalma van, keverik a magyar búzával és a román búzából kenyérlisztet őrölnek és velünk megétetik itt Budapesten a r i olcsóbban vásárolt román búzából készített kenyérlisztet, kifelé pedig kevert lisztet adnak. így pl. Svájczba, a mely kenyérlisztet exportál tőlünk, ilyen kevert búzát szállítanak, és ennek az a következménye, hogy, mikor Svájczban megvizs gálták a búzát, azt találták, hogy az első klaszszisú román búza jobb, mint a magyar, a román búzának adnak előnyt. Miután mégis ki kell vinni a lisztet, mely a 70°/o restitucziót kell, hogy megkapja a fogyasztásnál, s a román búza', a melyet itt őröltek, Svájczban adják el, a külföldre, nevezetesen Németországba szállítva a magyar búzát román czég alatt, Németországban megint azt mondják, hogy a román búza jobb, mint a magyar. A t. miniszterelnök úrnak, mint pénzügyminiszternek tudomása van arról, hogy a német vámszerződés következtében nekünk 7 márkás vámkedvezményünk van; miután azonban Németországban a román búzával folytatott szédelgésre rájöttek, a 10 márkás adótételt alkalmazzák a lisztre, a mit a román czég alatt kivitt magyar liszt szenved el. Tehát nemcsak azzal szenvedünk veszteséget, hogy mesterségesen lenyomják Budapesten a búza árát, megetetik velünk a rossz román búzából készült kenyérlisztet, hanem diszkreditálják Svájczban, kompromittálják Németországban a magyar búzát. Ily eljárással szemben a legsürgősebb szükség, hogy a törvényhozás termében komoly gondoskodás tárgyát képezze, vájjon a nagy malomipar érdekei miként hozhatók összhangba a termelők érdekeivel. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Megjegyzem azonban, hogy itt tisztán a Budapest fővárosi nagy malmok vannak érdekelve, mert abból az í millió 100 ezer métermázsából, a mely az oláh vámokon keresztül jön, csak százezer métermázsa az, a mi nem a buda-
