Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-249
172 849. országos ölés 1893, november 16-án, csütörtökön. Meghallgatnak — köszönetem t. -képviselőtársaim figyelméért — ma is, de a felszólalások elhangzanak, a mint elhangzottak akkor, a mikor az igazságügyi táicza keretében ostromoltuk ezen intézményt, a mely létrejöttében is egy oly ténynyel vádolható, a melyet csak azért nem akarok jellemezni, mert a vastag szavak használata nem szükséges ahhoz, hogy'az ilyen tény jellemeztessék. Mi történt? Midiin a választott tőzsde-bírósági eljárás újból való restituálásät tárgyalta a képviselőház, a tőzsde választmány és a kormány közt tranzakczió jött létre, mely szerint nekik ezen választott bírósági intézmény csak azon feltétel alatt adatott meg, hogy ők a gazdaközönség helyes érdekeinek respektálásával a börze-bíróságot nemcsak a kereskedőkből, de a termelőkből is össze fogják állítani, azon igéret mellett, hogy felerészben a termelők lesznek abban képviselve. Méltóztassék már most megnézni a börzetanácsot, t. képviselőház; ott termelőt egyetlen egyet sem találnak, hanem tisztán és kizárólag a legridegebb kereskedelmi érdek az, a mely ott képviselve van. Ez ma oda vezetett, hogy nemcsak az országnak laikus rétegeiben, nemcsak azok közt, kik nem is ismerik a börze intézményét, kell annak áldozatait keresnünk, özvegyekben és árvákban, a kik siratják a börzén eljátszott pénzeiket, (Igaz! Úgy van! bal felől.) de még itt a képviselőház termében is sűrűen találjuk az áldozatokat, a kik ezen érdeknek estek zsákmányul. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Nos, t. képviselőház, tekintsük akár a végrehajtási, akár a cselédtörvényt, tekintsük akármelyik rétegét a törvényhozásnak, mit tapasztalunk? Azt, hogy a földmívelési érdekek sehol sincsenek figyelembe véve. (Igaz! Úgy van! bal felől.) A parasztbirtok minimumkérdése alszik, a nyolczad- és tizenhatod-telkeknek, a pántlikaszalag -telkeknek, az eldarabolt földeknek szomorú képét látjuk odakint, mert az illető abból megélni nem képes, de, mert magát gazdának tartja, még sem megy napszámos munkára, tönkre megy maga is, tönkre teszi a saját családját is. (Helyeslés bal felől.) Mind e kérdésekkel, t. ház, foglalkozni kell. De, hogy épen a t. miniszterelnök úrhoz van szerencsém, (Halljuk! Halljuk!) voltam bátor már a múltkor felemlíteni, itt van a szőlőgazdaság kérdése. Minek beszéljek sokat? A filloxera tönkre teszi, nagy beruházásokkal kell véde keznie annak, a ki birja; 3—4—5—6 száz frtra megy holdankint a költség, ha az illető szőlejét, a melyet a filloxera pusztított el, újra jó karba akarja helyezni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Több! Nyólczszáz!) Én csak átlagosan mondom. A szőlő után a földadót meg kell fizetni és mégis — a mit a múltkor felhoztam — annak a szőlőtermelőnek, ki ily nagy áldozatokkal védekezik az ország közgazdasága érdekében, a saját fogyasztására szánt bortermését külön megadóztatják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Felhoztam a t. miniszter úrnak egy példát; most konkrétebb formában fogom elmondani. (Halljuk!) Magam nagyon kis szőlősgazda vagyok, tehát nem pénzkérdés az, a mit felhozok, 5 — 6 forint fogyasztási adó még nem tesz tönkre. Nekem van egy kis szőlőhegyem egy községben, mely Nyitra város határához tartozik; termett az idén, — hogy ez iránt is tájékoztassam a t. miniszter urat, — 9 hektoliter borom, mert a filloxera elpusztította a többit. És miként áll kalkulusom, t. ház? Úgy, hogy én a szőlő hegyemen, mely Nyitra város határához tartozik, a vendégemet — ha esetleg bármelyike a t. miniszter uraknak szerencséltetne, szívesen látom, — egy pohár borral megkínálhassam, hogy a fináncz zaklatásai elől mentesítsem magamat, hogy nekem a nyitrai regálébérlő, a mikor neki tetszik, a pinczémet be ne zárathassa és le ne pecsételtethesse, kénytelen vagyok egy átalányösszegben kiegyezni, és fizetek neki 5 hektoliter után fogyasztási adót a szőlőhegyen. De én a bort a községemben iszom meg, ott már egy másik regálé-bérlőm van, ezzel is kiegyezem 5 hektoliterben. Már most egy hektoliterrel több bor után fizetek adót, mint a mennyi termett. De miután én Budapesten szeretem meginni a boromat, itt harmadszor kell 7 forint fogyasztási adót fizetnem. (Derültség.) Hiszen komikusnak komikus ez a dolog, de méltóztassék megengedni, hogy az ilyen módon való törvényhozással az állami közgazdasági érdekeket nem szolgáljuk, hanem tisztán fiskális szempontokat. Meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminiszter úrnak ez komolyan nem is szándéka, és hogy az életben ez visszaélésekre vezetett. Csak azért említem ezt, mert igaza van ugyan a t. miniszter úrnak, hogy a fogyasztási adót ott kell leróni, a hol a bor fogyaszíatik, de átalányban való kialkuvás esetében ez nem alkalmazható, mert enné; teljesen mindegy, hogy hol, mennyit fogyasztok, ennél tehát lehetséges háromszoros fogyasztási adóztatás, mely méregdrágává teszi azt a bort. T. ház! A magam részéről nagyon meszsze mennék, ha azokat a legiszlativ intézkedéseket felsorolnám, melyek akár adóreform-kérdésekben,
