Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

249, országos ülés. 1S9S. november 16-án, csütörtökön. 171 til-jogászoknak egész hadserege, mely a törvényhozásban, törvényeink egész vonalán hűségesen szolgálta a kereskedelem, a nagyipar és a hitel érdekeit, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) míg a földmívelés erdekeit mindezeknek alárendelte és alárendeli. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy nem pártérdek szolgálatában állok, midőn így beszélek. Meg kell értenünk egymást. Legyünk tisztában végre azzal, hogy Magyarország a földmívelés érdekein nyugszik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hazánk jövője nem a, hitel és kereskedelem által, hanem a földmívelés és a földbirtokos érdekeinek helyes védelme által biztossíttathatik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Igen természetesnek tartom, t. Láz, hogy, ha visszanyúlunk a 40-es évek történetébe és tapasztaljuk, hogy a törvényhozás az időben, mikor a kereskedelem és ipar pangott, midőn Magyarországon e tekintetben terra ineognitával álltunk szemben, oly törvényeket alkottunk, melyek a kereskedelem, ipar és hitel érdekeit mereven szolgálták, mert hisz a földniivelési érdé kek helyes védelme is csak úgy képzelhető, ha ez kellő harmóniába hozatik az ipar és kereskedelem érdekeivel. De minek hivatkozzam a statisztikai adatok egész tömkelegére és seregére, a melyek bizonyossá tették, hogy ma már nem a földmívelésí érdekek azok, a melyek előtérben vannak, hanem a termelés is a tőke szolgálatába került. Midőn tehát mi akár a kereskedelmi törvény, akár a külön kereskedelmi bíráskodás, akár a börzebíráskodás területén azt találjuk, hogy az igazságszolgáltatás maga a termelés érdekének nem áll szolgálatában, elérkezett ideje annak, hogy Magyarország 'öszszeö jogászainak figyelmét felhívjam, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy végre valahára itt az ideje annak, hogy a magyarság érdekében, a földmívelésí osztály érdekében is alkottassanak paragrafusok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha végig tekintek törvényhozásunk ösz szes vonalain, nem szándékozom én itt ma agrár-programmot kifejteni, csak rövid rapszodikus megjegyzéseim vannak, melyeknek szíves figyelemreméltatása talán nem felesleges, ha megnézzük például adótörvényeinket, ha egyebet nem konstatálok, mint azt, hogy a legutóbbi időben, sajnos, adómentes állampapírok kibocsátását tartották helyesnek finánczpolitikai téren, ez — méltóztassék nekem megengedni — a legbrutálisabb visszaélés a földmívelésí osztály érdekeivel, mert az adózás alól mindenki kibiíihat, de a föld nem bújhat ki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon és jobb felől.) És mi történik? Megengedem, hogy adómentes papírok kibocsátása általában véve legális és helyes volt, közgazdasági czélt is tartottak szem előtt; megengedem, hogy az intenczió az volt, hogy a belföld, szóval úgy, mint Angliában, az állampolgárok legyenek az állam hitelezői, mi úgy éretik el, hogy az állampapírok adómentesekké tétetnek. De méltóztassék a mai ázsió kérdést tekintetbe venni: mit tapasztalunk? Azt, hogy összes adómentes papírjaink legnagyobb kontingense mind a külföldön van. E körülmény azonban mire vezet? Arra, hogy én egy konkrét példára hívjam fel szíves figyelmüket. (Halljuk ! Halljuk!) Ha Budapest fővárosa virilistáinak névjegyzékét méltóztatnak megnézni, azt fogják találni, hogy ügyvédek, orvosok, kereseti adójuk kettős számítása árán elsőrangú virilistákként szerepelnek, mert 3—4 ezer forintnyi adóösszeg Magyarország székes-fővárosában teljesen elégséges arra, hogy valaki a fővárosnak előkelő virilistája legyen. Mit bizonyít ez a statisztika? A legfényesebb hazugságot a vagyonjogi képzelet terén; mert azt ne mondja nekem senki, hogy Magyarország székes-fővárosában nincsen 100—200, vagy ezer ember, a kinek 10.000 frtnyi adóösszegnek megfelelő jövedelme ne volna, és még sem szerepel a listában, azért, mert eltitkolják a jövedelmüket; odajönnek az adókivető bizottsághoz és nyalábszámra hozzák magukkal a. kölcsönkért állampapírokat, melyek adómentessége folytán magukat az adózás alól is felmentetni kérik, és ezt az adót, melyet jövedelmük után viselniök kellene, a szegény paraszt nyakába sózzák, s a kenyérkereső ember vállaira rakják. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon ) T. képviselőház! A börzének hasznos befolyását a közgazdasági intézményekre nem tagadom, de annak visszaéléseivel szemben szemet hunyni nem szabad, nem lehet. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hiszen, t. képviselőház, méltóztassanak visszaemlékezni, hosszú éveknek komoly tárgyalására. Nemcsak ezen padokról, — hogy csak a legközelebbi múltat említsem fel. — hanem a midőn örvendetesen kell konstatálnom, hogy egy magas színvonalon álló földmívelésügyi vita indult meg, a mely az ország közvéleményének hatalmasan lüktető erét is megindította, mert hiszen látjuk, hogy az agrár-kérdések jogos védelmében az egyes földbirtokosok már nem csak Németországban, de nálunk is tömörülnek: ugyanakkor a vita során a túloldalról B-ssenyey Ferencz igen t. képviselőtársunktól hallottunk egy talpraesett felszólalást, melyben kifejtette a differencziális ügyleteknek káros következményeit és közgazdasági hátrányait. Meg is hallgattuk. 22*