Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

170 24í).orszásre* OlésSSöS. noTember 16-án, csütörtiíkCn. törvényhozás bizonyos diszkreczionális jogkörben, a melynek helyes kezelését a t. miniszter úrra bízta, olyan meghatalmazást adott a törvényben a miniszter úrn;ik, a melylyel, sajnos, a legutóbbi idők tapasztalata szerint közegei, értve úgy a közigazgatási közegeket, mint részben a minisztérium közegeit is, nem helyesen élnek. Itt van, t. képviselőház, az állategészségügyi törvénynek intézkedése, a mely azt mondja, hogy, ha valaki egy állatnak betegségét be nem jelenti, ezért az illető büntetéssel sújtandó, és a mennyiben kártalanítási eljárás van folyamatban, konzequen eziaként még a kártalanítási összegtől is elesik. A t. miniszter úr emlékezni fog rá, hogy, mikor a ragályos tüdő lob kérdése tárgyaltatott, azt mi oda szigorítottuk, hogy ez a büntetés a ragadós tüdőlob kérdésénél csak az eltitkolás esetén állapíttassák meg, mert nem mindenki szakember ennek a betegségnek a felismerésében. De a mikor mi ellenzékiek felhozzuk, hogy az állategészségügyi törvény bizonyos intézkedései végrehajthatlanok, akkor méltóztassék mindjárt ezen első pontnál megállapodni. Ha Magyarország akármelyik állatgazdag vidékét veszszük, ha ott minden állatmegbetegedést kivétel nélkül, mint a törvény mondja, be kel! jelenteni, akkor méltóztassék elhinni, még a legkisebb vármegyét véve is, az állatorvosnak, vagy állatorvosoknak merőben lehetetlenség ezen bejelentett eseteket még csak ellenőrizni is. Erre nézve konkrét példára akarok hivatkozni. Ha Nyitramegyében, melynek állatállománya 10—20 ezer, naponkint csak 10 — 20 betegedési esetet jelentenek be, a melyek a megyének hol egyik, hol másik szélén fordultak elő, ennek a konzequeneziája az volna, hogy ott legalább minden második embernek állatorvosnak kellene lenni, hogy azon állatok mind megvizsgáltassanak, mert különben ez egy imposszibilitás térbelileg úgy, mint időbelileg. Ha már a törvény ilyen diszkreczionális jogot biztosít a miniszternek, csak a legritkább esetekben, tudniillik ott, a hol a betegség eltitkolásának gyanúja forog fenn, méltóztassék azt a: büntetés kiszabása czéljából alkalmazni. Méltóztassék megengedni, de azon esetek, a melyeket én fel fogok hozni, viaszaélések. (Halljuk! Halljuk!) Például Bars- és Nyitramegyében az irtási eljárásnál megtörtént, hogy egy embernek, a kinek lova ftüladózásban szenvedett, s egy más embernek, kinek egy felpuffadt ökre volt, a mely reggel lóherét evett, és mert vizet ivott rá, felpuffadt, azért, mert a tulajdonos ezt be nem jelentette, lebunkózták 40 ökrét, melyeket az ekéből fogtak ki, megfosztották őt a kártalanítási összegtől, sőt még 200 forinttal meg is büntették. Történt pedig ez ott, a hol az istállóban 5 nap előtt a vizsgáittot teljesítő állatorvos betegséget fel nem fedezett. (Mozgás a jobboldalon.) Ez, t. ház, sem a törvénynek, sem pedig a miniszter úrnak nem inteneziója, de ily dolgokkal szolgálhatok a t. miniszter úrnak nagy számban. A magam részéről csak azért hoztam ezt fel, mert teljesen hozzájárulok ahhoz, a mit Wittmann János t. barátom mondott, hogy az állategészségügyi osztály reorganizáeziója egyik elsőrendű feladata legyen a miniszter urnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én követelem azon álláspont fentartását, hogy a qualifikáczió kérdése megköveteltessék a jogásztól azon a helyen, a hová jogászok valók. Méltóztassék nekem elhinni, mint jogász mondom ezt, fiskális diplomával ellátott emberre földmívelésiigyi politikát, különösen pedig az áliategészséget bízni, nem lehet. Valamint a közigazgatás egész vonalán, s az igazságszolgáltatás egész terén szorosan megkövetelendő a jogászi qualifikáczió: épúgy elsőrangú követelés legyen a földinívelés érdekeit szolgálóknál a gazdasági szakképzettség. (Általános helyeslés.) Konkrét példákkal illusztrálom állításomat. (Halljuk! Halljuk!) Miért nincs panasz a földmívelési minisztérium erdészeti, s miért nem volt panasz a ménesi szakosztálynál ? Azért, mert hosszú időn át tapasztalatokat szerzett szakférfiak intézték azon osztály ügyeit. (Általános helyeslés,) De az az ide-oda clobálása a j turistának, egyik osztályból a másikba, kétségtelen, nem fog üdvös eredményre vezetni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem tartom szükségesnek, t. ház, hogy állami intézményeink diszkreditálásának kérdésében tovább menjek; csak a lehetőségig figyelmébe kívánom ajánlani a t. miniszter úrnak, hogy az állategészségügyi osztály revíziójával és reorganizáeziójával szorgosan méltóztassék foglalkozni. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én t. ház, azt hiszem, hogy Magyarország foldmívelési érdekeinek szolgálatában már úgyszólván a 12-ik órához közeledünk, ha már el nem késtünk. Én mint jogász szólalok fel, mert osztozom Bismarck herczeg azon elméletében, hogy: csak azon állam lehet boldog, a mely vissza nem él a földmívelő osztálynak azon igazi báránytürelmével, a mely mindent enged magával végeztetni hazafisága által vezettetve. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az volt, t. ház, a hiba eddig Magyarországon, hogy a földművelésügyi politikai érdekekkel csak jogászok foglalkoztak, és hogy kifejlődött Magyarországon az úgynevezett handlé- vagy mondjuk merkau-