Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

^ 243. országos ülés 1898. november 8-én, csötörtükön. lan, hogy a mint a kiadásokat fokozták, épen ezen kedvező eredményekre való tekintettel, egyszerre előáll egy határ, és előáll egy bizonyos csalódás. — 1882-ben előállott a franczia államháztartásban a defiezit és azóta, kivéve két esztendőt folyton azzal küzd, úgy, hogytulajdonképen 1882-től 1891-ig 566 millió frank 'defiezittel zárta le államháztartását. De a magyarázat is meg van, mert ezek a jövedelmi ágak most már kezdenek ottan, ha nem is visszaesni, de az előirányzattal szemben, a mely előirányzatot fokozták a tetemesen fokozott kiadások fedezése czéljából, visszamaradni. A folyó évben különösen tapasztalható ez, ha megnézzük azokat a kimutatásokat, a melyeket a franczia kormány közöl, hogy beállott már az a kor, hogy az előirányzattal szemben ezek a jövedelmi ágak visszaesést mutatnak, és nem nyújtják azt a szolgáltatást, melyre a költségvetés készítésénél számítottak. Épen így járt Olaszország. Rendezett államháztartást hagyott hátra és tényleg 1886-ban előállott a defiezit részben azért, mert egy igen kiadó adót eltöröltek, az őrlési adót, másrészt mert a kiadásokat a kedvező és épen ÍI közvetett jövedelmi forrásokból származott eredményekre való tekintettel folyton nagymértékben rohamosan fokozták. Természetes, hogy annál keserűbb a csalódás, annál nagyobb a küzdelem. Még több ilyen példát hozhatnék fel, de a ház türelme iránti tekintetből nekem ez a példa elégséges (Halljuk! Halljuk!) annak bizonyítására, hogy még erős és fejlett országoknál is ezek a jövedelmi ágak annyira érzékenyek és bizonyos terheltetést oly kevéssé bírnak meg, hogy az államháztartási kiadások azon részét, melyet ezekre fektetünk, illetőleg a fedezetet, melyet ezekből számítunk, csak bizonyos, hogy úgy mondjam, üzletileg kifejezve, százalékleütéssel lehet biztosan előirányozni, mert különben az államháztartás és a nemzet okvetlenül csalódásnak van kitéve. Epén ily természetű a vasúti jövedelem is. Az államvasúti rendszer nálunk és Poroszországban érte el legnagyobb tökélyét. Nálunk az államvasutak, eltekintve kiadásaiktól. 32 milliót szolgáltatnak az államháztartás számára. Az igaz, hogy ebből az államosított vasutak terhe még 13,600.000 frtot igénybe vesz, de jelentékeny fedezetet szolgáltatnak mégis, és természetes dolog, hogy örömmel tapasztaljuk azt, hogy folyton halad a tiszta eredmény a forgalom fejlődésével, sőt még egy megnyugtató mozzanatot is kötelességem a t. házzal közölni, hogy a mi nyersterményeinknek aránya ebben a forgalomban mindig kisebb lesz, tehát a biztosabb és jövedelmezőbb forgalmi tényezők mindig nagyobbak lesznek, Már most a nyers termények, t. i. a gabona, ha jól tudom, a teherforgalomnak talán csak 25°/o-ára ment. De, t. ház, még sem lehet tagadni, hogy ez mégis minden évben változó esélyeknek alávetett és roppant ugrásoknak kitett jövedelmi forrás, máitermészeténél fogva is; mert a forgalom természetesen egyiktől a másikra megy át és a viszonyokhoz képest változik. Es a tekintetben, hogy mily jelentősége van ennek a szempontnak az államháztartásra nézve, engedje meg a t. ház, hogy Poroszországra hivatkozzam. Ott van a legnagyobb tőke. A porosz államvasutak az államháztartás szükségleteinek fedezetére 1878 — 1893-ig összesen 750 millió márkát szolgáltattak és még 560 millió márkát adósságok fedezésére. Az előirányzat mindig kedvezőbbre volt tehető e tekintetben, és csakugyan oly kedvező is volt az eredmény, hogy még 1889ben is 127 millió márkával haladta meg az eredmény az előirányzatot. De beállott később a fordulat. 1890/9l-ben 40 millió márkával maradt a vasútaknái az előirányzaton alul az eredmény. 189l/92-ben 56 millió márkával maradt az előirányzaton alul az eredmény, és ennek a tényezőnek következtében Poroszország államháztartásában^^l^-ben 30 millió márka defiezit állott elő. Én azt hiszem, t. ház, hogy ez elég példa arra, hogy vigyázzunk ezen jövedelmi ág kezelésére és ennek az államháztartásban való tekintetbe vételére. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Tagadhatatlan, hogy szép és egészséges fejlődés előtt állunk és mindezen jövedelmi ágak további fejlődésére is van kilátásunk, de a pénzügyi eredményekkel pazar kézzel elbánni nem szabad, mert ezek oly természetű jövedelmi ágak, a melyek mindig kíméleteiét és óvatosságot követelnek. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) De viszont azt sem lehet tagadni, hogy államháztartásunk negyedik éve már nemcsak, hogy egyensúlyban van, de az előirányzattal szemben kedvezőbb pénzügyi eredményeket mutat fel a mi az államkassza-készlet tetemes emelkedésére vezetett és ennek czélszerö és helyes kezelésének köszönhetjük, hogy a valutarendezés költségeinek jelentékeny részét az államkassza-készletekből kiszakíthattuk, számszérint 45 millió frtot, a mint azt a t pénzügyminister úr a háznak bejelentette volt. De ezenkívül vigyáznunk kell a kellő kassza-készletekre, mert azokban oly tényezők vannak, a melyek a múltból származnak. Ott vannak a vízszabályozási társulatok által visszafizetett kölcsönök és az állami regálék értékesítése. Ez a két tényező, ha jól tudom, összesen 29 millióra megy kerek összegben beszélve. Ez is meglevő pénz, de annak terhét már viseljük, mert annak kamatja is szerepel, ez tehát tulajdonképen egy visszafizetett kölcsön, a vízszabályozási társulatoknak egy