Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

S43. ©rsíágos ülés 1898. november 9-én, csfttSrtöiön. kölcsönpénze és ezért igen helyes, és azt hiszem, a t. képviselőház is helyeselni fogja a t. pénzügyminiszter úrnak azon czéljáfc, hogy ezeket a pénzeket csakugyan nem lehet a folyó rendes szükségletekre fordítani, de kamatozás nélkül azért heverniök nem szabad, mert természetüknél fogva nekünk is terhet okoznak. Igen helyes tehát a t. pénzügyminiszter úrnak azon terve, hogy ezeket hasznos beruházásokra, vizszabályozásokra, hitelszövetkezetek segélyezésére és vasúti beruházásokra fordítja, mert nekünk pénzügyi szempontból is biztosítanunk kell azt a kamatot, a melybe azok nekünk kerülnek, de másfelől is szükséges, hogy a nemzetnek visszaadassék ez a tőke, mert az kölcsön útján volt igénybe véve. Azt hiszem, fel fog tűnni a ház nem egy tagjának, hogy a pénzügyi bizottság a valuta rendezésére nézve tüzetesen nem nyilatkozik, hanem egyszerűen bejelenti a t. háznak a status quot, úgy a mint az jelenleg van, egészen szigorú objectivitással és rövidséggel a t. pénzügyminiszter úr nyilatkozata alapján. Kötelességem ezt egyéni felfogásom szerint egész rövidséggel és tárgyilagossággal indokolni. (Halljuk! Halljuk !) A törvényhozás és a kormány intézkedései a végrehajtás stádiumában vannak ezen a téren, de tagadhatatlan, hogy sem elvi dispositiokban, sem gyakorlati rendszabályokban azon programúinak, — a mely a kormány részéről ezen kérdésben előadatott, sőt a melynek már foganatosítása is gyökeresen, alaposan és sikeresen megkezdetett, — egyetlen lényeges pontja se olyan, mely akár a törvényhozás, akár a kormány által változtatást tenne szükségessé. Bármi következett be utóbb : akár a nemzetközi pénzpia ez helyzetének lényeges rosszabbulása, akár a mi fizetési mérlegünknek szintén rosazabbúlása folytán, melyre nagy befolyással volt a mesterséges spekuláczió, de a melynek üdvös eredménye is volt értékpiaezainknak visszatérésetekintetében ; akár ezeket, akár az ázsió emelkedését külön veszszük szemügyre: mindezek azon programmal és azon rendszabályokkal, melyek azon programm alapján létesíttettek, egyáltalában nincsenek oly összefüggésben, hogy akár a programmon, akár a gyakorlati rendszabályokon való bármi változtatásoknak vagy elvi jelentőségű határozatoknak provokálása szükséges volna. És tekintettel épen azon különböző oldalról, külföldről és különösen Ausztria részéről előállott aggodalmakra, — hogy ne mondjam, támadásokra, és bizalmatlanságra, — a magyar törvényhozásnak és így a pénzügyi bizottságnak is az a kötelessége, hogy egyszerűen tekintse a programmot változatlannak; annak szigorú, következetes végrehajtását követelje, és ne engedje magát megfélemlíttetni az események KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIV. KÖTET. által, melyek bátmily kedvező, vagy kedvezőtlen hatást gyakorolnak is, lényegében, végrehajtásában azon programmot eddig nem alterálták és nem is fogják alterálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a magyarázata annak, hogy a pénzügyi bizottságot a statusqno, — mert semmi változás nincs, mely egyúttal bizalmat fejez ki azon programm és azon kormány iránt, mely ezen programm végrehajtására vállalkozik, —- most inkább, mint valaha szűkszavúvá tette, egyszerűen azért, hogy minden irányban manifesztálva legyen az, hogy minden egyes incidens, vagy felmerülő nehézséggel szemben nem válik azonnal idegessé, nem tartja szükségesnek idő előtt kritikát gyakorolni, vagy tanácsot adni különösen oly rendszabályoknál, a melyek részben üzletiek, részben taktikaiak, tehát első sorban a kormányra és az illető közegekre tartoznak, melyek e programm végrehajtására hívatva vannak. És azt hiszem, hogy e tekintetben helyesen cselekszik. (Helyeslés a jobboldalon.) Most engedje meg a t. ház, hogy két, szintén egészen tárgyilagos megjegyzéssel befejezzem beszédemet, a mely vonatkozik a költségvetés tárgyalásának módjára és szellemére. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, úgy tudom, az etimológiából és a filozófiában is úgy tanultam, hogy tárgyilagos azon tárgyalás, a mely a tárgyból indul ki. Ha tehát a tárgyból akarunk kiindulni, akkor ezen költségvetésből kell kiindulnunk. A ki helyesli, azért helyesli, a mi abban van; a ki megtámadja, azért kell, hogy megtámadja, ha tárgyilagos akar maradni, a mi abban van. S ezért a t. ház becses figyelmét erre a szempontra kérem ki. Nekem nincs jogom ezt követelni, de kötelességem e kérést kifejezni. Ha ez az 1894-Iki előirányzat olyan, hogy kiadási részeiben jelenlegi szükségleteink és haladásaink igényeinek a jelenlegi tényezők és viszonyok közt megfelel; ha az előirányzat olyan, hogy fedezeti részében betartható minden nagyobb erőfeszítés és csalódás nélkül, akkor én részemről ebben a költségvetésben nem látok tárgyi momentumot arra, hogy ez el ne fogadtassák s azért, ha tárgyilagos akarok maradni, a t. háznak csak elfogadásra ajánlhatom. Ez az egyik. Igaz, hogy nem szabad ignorálnom azt, hogy a politikai bizalom kérdése is lényeges befolyást gyakorol, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) csakhogy válaszszuk meg mindig, hogy mely czímen és mely időpontban vessük fel a politikai bizalom kérdését és tegyük azt a pártok mérkőzésének tárgyává. Igen helyes, méltán megvárhatni, mert az ellenzék kötelessége, (Egy hang a szélső baloldalról: Hasafiúi kötelessége!) — a t. képviselő úr felfogása szerint hazafiúi kötelessége, — hogy ha a kormány-politikával 2