Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

247. országos tllés 1898. november 14-én, kedden. 13J jó kortesvezérség, mennie kell. Nem csodálom tehát, ha megint 50 ezer forinttal emelték a nyugdítételt, mert bizonyára már vannak megint ily kegyresztett főispánok, kiket meneszteni kell. Még arra kérem a t. miniszter urat, legyen szíves a jövő költségvetéshez a nyugdíjazottak névsorát is csatolni, (Helyeslés a szélsőbalon. Jobb felöl: Be van adva!) hogy ne legyen a t. ház abban a keserű helyzetben, hogy most is pirúlással kell megszavazni ezen nyugdíjakat, — már t. i. azok, a kik megszavazzák. De én a magam és elvtársaim részéről e tétel megszavazása ellen tiltakozom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József: T. ház! Lehetetlen, hogy én is ne nyilatkozzam a hazafias tények megjutalmazása és a nyugdíjazások tekintetében, és néhány óhajtást ne ajánljak a t. kormány figyelmébe a segélyezések ég nyugdíjazásokra nézve. Valóban majdnem érthetetlen, — nekem most is arczomban van azon pír, a mely fellázítja keblemnek minden érzését, — hogy Magyarországnak, a mely — azt mondják önök — 67 — 68-ban újból alkotmányossá lőn, ezen termeten azóta mindig és mindig felhangzik a szó, hogy önök hazaárulókat nyugdíjaznak. Vessenek önök egyszer véget annak, hogy itt legyünk kénytelenek megtámadni a képviselőház azon méltóságát, a mely kell, hogy megillesse. Én tehát arra kérem önöket, vegyék fontolóra általában az összes nyugdíjazási müveletet. Tudja az ország, hogy mindig nagyobb és nagyobb összegeket kell a nyugdíjakra kiadni. Hát ez jó; a szegények, az elaggottak, a tanítók és az igazán működők, ha egy ország szolgálatában vénülnek el, 30—40 é /en át, de mindig csak úgy, ha reá szorulnak, nyugdíjazandók ; hogy azonban a vagyonos emberek, kik a földi életnek semmi nyomorával nem kénytelenek küzködni, önmagukban —nem akarok kemény lenni, csak a legszelídebben mondom — azon illemérzetre nem emelkednek fel, (Igás !Űgy van! a szélsőbalon.) hogy egy, eddig mindig az adósságokkal küzködő nemzetnek most is az egyensúlyt csakis a véletlenre és találomra megállapító korszakában, az ilyen nyugdíjazásokat önmaguk elfogadják és oda nem törekednek, hogy azok megszüntettessenek, azt én még csak az illemszabálylyal sem tarthatom megegyeztethetőnek. Én tehát arra kérem fel a kormányt, mivel sajnálom, hogy e t. párt ezúttal is határozati javaslattal nem szólította fel a kormányt, — bár tudom, hogy törvény van a nyugdíjazásra, tudom, hogy a főispánok és miniszterek nyugdíjazása törvény által van megállapítva, — hogy a kormány vegye e tárgyat fontolóra. Én azért szólaltam fel, hogy felhívjam a kormánynak becses figyelmét, hogy a minisztereknek és főispánoknak nyugdíjazását, azon indokokat véve figyelembe, a melyeket t. barátom itt majdnem mindnyájunknak szégyenérzetét felkeltve elmondott, vegye fontolóra és a miniszteri és a főispáni nyugdíjakat elrendelő törvény megváltoztatására törvényjavaslatot terjeszszen a jövő költségvetés előtt a ház elé; ellenkező esetben az összes ellenzék kötelességének tartom, hogy ezen szégyenpírt arczunkba kergető állapotnak végre-valahára megszüntetése czéljából maga terjeszszen elő törvényjavaslatot. Es mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen törvényhozásnak meg kell valahára értenie azt, hogy a mi felesleges, arra Magyarországnak egyetlen egy fillért sem szabad áldoznia, mert az kell más szükségletekre, ezen okoknál fogva t. barátaimmal együtt % jelen költségvetést nem szavazhatjuk meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani ! Hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! Lakatos Miklós t. képviselő úr előbb hosszú sorát mondta el azon abaujtornamegyei főispánoknak, a kik az előbbi miniszterek által nyugdíjaztattak. Én ezeknek nevét nem ismerem, a t. képviselő úr nem említette fel őket névszerint. Még kevésbbé ismerem nzon közelebbi körülményeket, a melyek nyugdíjaztatásuknál közrejátszottak, és azért a dologhoz magához nem szólhatok. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy az illető miniszterek, mikor azon főispánokat nyugdíjazták, a törvény szerint jártak el. De, ha törvényesen jártak is el, azért a képviselőháznak politikai felelősséggel tartoznak. Csakhogy a politikai tekintetben azok az illető miniszter urak felelhetnek és nem én, s azért nem látom egészen helyén, hogy a t. képviselő ár ezen kérdéssel hozzám fordul. A mi engem illet, én igen sokszor épen az ellenkezőjét hallottam; mert az ellenzék részéről nem egyszer illettek azzal a szemrehányással, hogy nem változtatom eléggé a főispánokat. Ez pedig épen az ellenkezője annak, a mit most hivatali elődömnek a szemére vetnek. En igenis tehetek változtatásokat a főispáni karban, csakhogy ennek meg vannak a törvényszerű konzequen cziái. Hogy nyugdíjaztassanak-e, vagy nem, az nem tőlem, hanem azon feltételektől függ, melyeket a törvény állapít meg. Azzal a szemrehányással azonban engem nem illethet senki, hogy én a főispáni nyugdíjazások által szaporítottam volna a nyugdíj szükségletet. Az én egész hivatalos működésem alatt csupán csak a bihaimegyei főispán ment nyugdíjba, a ki pedig annyi ideig szolgált és annyi 17*