Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-247
132 247. országos ölés 1893. november 14-én, kedden. érdemet szerzett a közpályán, hogy nyugdíját teljesen megérdemelte. Nem osztozom Madarász József t. képviselő úr azon nyilatkozatában, sőt mondhatnám, hogy azt nem is értem, hogy őt szégyenpír futja el, midőn azt látja, hogy nálunk a volt főispánok és miniszterek nyugdíjat húznak. Én ezzel szemben azon határozott meggyőződésemet fejezem ki, hogy ha valaki közszolgálatban teljesített munkálkodásáért akár fizetés, akár nyugdíj czímén az államtól bármily illetményt húz, ezt szégyelnie senkinek oka nincsen. (Helyeslés jobb felől.) Nem is tartom helyesnek, hogy akkor, midőn kiérdemelt illetményekről van szó, azt latolgassuk, hogy az illetőnek privát vagyoni viszonyai jók-e vagy rosszak ? Hova vezetne ez, t. ház ? A vagyoni viszonyok * mérlegelése oly szubjektív és annyira egyéni önkényes momentumokat vegyítene a kérdésbe, hogy ennek, azt hiszem, itt igazán nem volna helye. És ezért én, ámbár megjegyzem, hogy a nyugdíjtörvény módosítása az összkormány teendője, s én nem is vagyok felhatalmazva, hogy az összkormány nevében nyilatkozzam, de a magam személyét illetőleg nem vagyok hajlandó bármiféle lépést tenni arra nézve, hogy a most érvényben levő nyugdíjtörvény módosíttassák. Kérem a tétel elfog, dását. (Helyeslés jobb felől.) Madarász József: Szavaim helyes értelmezése végett kérek szót. Én a szégyenpírt, t. belügyminiszter úr, nem arra nézve hoztam fel, hogy miniszterek és főispánok nyugdíjaztatnak, hanem Lakatos t. képviselőtárséul előadása indított erre, a ki azt hozta fel, hogy ez ország a haza ellen cselekvő hazaárúlóknak ad 1867. óta nyugdíjat. A miniszter urak és a főispánokra nézve azt mondottam, hogy a legszelídebb kifejezéssel élve nem tartom az illemmel sem megegyeztethetőnek, ha valaki dúsgazdag ember létére elfogadja a nyugdíjat akkor, midőn az ország alig birja egyensúlyát helyreállítani, valamint nem tartom az illemmel megegyeztethetőnek azt sem, hogy oda nem mííködntk, hogy az ily pénzen inkább az elaggott szegény tanítókat nyugdíjazzák. Ez az, a mit én hangsúlyoztam. (Helyeslés a szélsőbalon.) Itemete Géza: T. ház! En röviden ajánlom a t. belügyminiszter úr figyelmébe, hogy majd annak idején a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatban a főispáni állás eltörlését javaslatba hozza, minthogy az alispán is a kormány közegéül lévén kontemplálva, egy megyében két kormányzó közeg fölösleges és ezen luxust állami költségvetésünk meg nem birja. A közigazgatás államosítása esetén a kormány az alispánnal is, mint kormányközeggel szabadon fog rendelkezhetni, nem mondhatja tehát a belügyminiszter azt, hogy nincs bizalmi embere a megyében. Én tehát ismételve arra kérem a t. belügyministerurat, hogy a főispáni állások megszüntetését hozza javaslatba, mert megszűnvén az állás, meg fog szűnni az azzal járó nyugdíj is, mi 50—60— 100 év múlva bizony igen jelentékeny összeggel fogja a mi budgetünket terhelni. A mi azt illeti, hogy a hazaárúlóknak, vagy Bach-huszároknak nyugdíjt adunk, arra nézve az a nézetem, hogy igenis helytelen volt, hogy adtunk, hanem a nemzet méltóságával nem tartanám megegyeztethetőnek, hogy bárkinek is adott szavát visszavonja. A mi végíO azt illeti, hogy a gazdag ember nyugdíjat elfogad, azt én megrovandónak nem tartom, mert én a magyar állammal szemben gazdag embert nem ismerek, ha mindjárt milliókkal rendelkezik is. Az pedig teljesen az illető tetszésétől függ, hogy megtartja-e, vagy jótékony ezélra fordítja-e az őt törvényesen megillető nyugdíjat. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha nem, a tanácskozást bezárom. Következik a Szavazás. A kérdés az : elfogadja-e a ház a belügyminiszteri költségvetésben nyugdíjak czimén 722.000 írttal előirányzott s a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott tételt: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a tételt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a tételt elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa): Átmeneti kiadások és beruházások. Átmeneti kiadások: IV. fej. 1 —11. czím. Beruházások: II. fej. 1—6. ezím. Kiadás. A polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézménynek megszüntetésével járó rendkívüli kiadásokra az 1885. évi XXIV. t.-cz. alapján összesen: 33.160 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): A m. kir. csendőrség állományának és alosztályainak tervezett szaporításából, valamint a hátibőröndök beszerzéséből egyszer s mindenkorra felmerülő költségekre összesen : 53.228 forint, Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa) : Országos határrendezési és határkijavítási költség öszszesen: 6000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): A volt román bánáti XIII. sz. határőr-ezredből alakított vagyonközség erdőgazdaságának állami ellenőrzése folytán felmerülő költségekre összesen: 600 forint. Elnök: Megszavaztatik.
