Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-243
243. orszftgos ülés 1898. november 9-én, csütörtökön. 1 sági kiadások javára. Még jobban kitűnik ez, ha egypár részletre terjesztjük ki figyelmünket. Például a belügyi tárczában, 1883 évi költségvetésben, a rendes kiadások az egész rendes kiadásokban 3°/o-kal, most az 1894-ik évi költségvetésben pedig S^/o-kal szerepelnek, tehát igen jelentékeny a kiadási emelkedés, ha az egészet veszszük.A kereskedelmi tárcza az 1883 iki évi kiadások között 10°/o-al szerepel, az 1894. évi kiadások között pedig 26°/o-kal. A földmívelésügyi táreza 1883-ban 3'4 0 /o-kal, 1894-ben 4°/o-kal. A közoktatási tárcza 1883-ban l-7°/o-kal, 1894-ben 2l°/o-kal. Tehát mindig jobb az arány, nagyobb az összeg és tetemesebb a százalék. Az igazságügyi táreza szerepel 1883-ban 3°/o-kal, most pedig 3-7°/o-kal, A honvédelmi tárcza és a közösügyek szerepelnek 1883-ban ll°/o-kal, most pedig 10°/o-kal. Az államadósságok szerepelnek 1883-ban 40°/o-al, most pedig 35°/o-kal. Ezek tehát csökkennek. Ezeket az adatokat csak azon fejlődési proczesszusnak és nem is valami nagy, brillians eredménynek, de azon természetes, egészséges fejlődésnek bizonyítására akartam felhozni, hogy államháztartásunkban a rendes kiadásokban a kulturális közgazdasági és közszolgáltatási kiadások sokkal arányosabban, tetemesebben vannak az új költségvetésben képviselve, mint a légiben. Az 1894-ki előirányzatnak fedezeti része azt hiszem nagyon kis mértékben provokálhatja a bírálatot, miután egészen szigorú és reális alapokon nyugszik. Sőt igen jelentékeny jövedelmi ágakban az 1892-iki eredménynél jóval alul marad. így például 4,200.000 forinttal a tényleges eredményen alul vannak fölvéve az egyenes adók; a fogyasztási és italadók 6,800.000 forinttal. A bélyeg jogilletékek és díjak együtt két millióval,a dohányjövedék jövedelme 3,200.000 forinttal marad alul az 1894. évi előirányzatban szemben az 1892. évi zárszámadásban elért eredményeknél. De vannak szolgálati ágak is, a melyek az üzlet fejlődésével szorosabban vannak összekötve s ezek tetemesen emelkedtek, így az államvasutak tételénél a dolog természete szerint 4,200.000 forinttal kevesebb az 1892. évi eredmény az 1894. évi előirányzatban felvett összegnél, mert két év alatt a fejlődés legszigorúbb mértékével mérve az eszközölt csatlakozások és beruházások tekintetbe veendők. Természetes, hogy kötelességem ezen költségvetés kedvező eredményeihez azon figyelmeztetést hozzáfűznöm, hogy ezek olyan természetű emelkedések, a melyek csak bizonyos korlátok között jöhetnek tekintetbe, mert igen nagy mértékben alá vannak vetve az eshetőségeknek, a közgazdasági helyzetnek, a forgalom fejlődésének, és ennélfogva egyiket állandóan és egészen biztosan fedezetnek tekinteni nem lehet. De mielőtt tovább mennénk, még a fedezet fejlődésére egy kis visszapillantást kívánok vetni. Az 1883. évi zárszámadás szerint a rendes bevételek 284,600.000 forintra rúgtak, az 1894-iki előirányzat szerint 416,600.000 frfcot tesznek kerek számban. A nemzeti fejlődés szempontjából igen érdekes, mily arányokban változnak a fedezet főbb tényezői. Az egyenes adók például 1883-ban a rendes fedezet 32°/o-át szolgáltatták, az 1894 iki előirányzat szerint csak 23°/o-át. Viszont a fogyasztási adók összege 1883-ban a fedezet 9°/o-át adták, 1894-ben Í6°/o-át fogják adni. Az államvasutak és gépgyárak 1883-ban a fedezet 9°/o-át adták, most adnak 21°/o-ot. A teherviselés tehát arányosabbá válik, mert a befektetések folytán elő állt új tényezők veszik át a teher nagyobb részét, az egyenes adóktól. Ez nem azt teszi, hogy az egyenes adók terhe kisebb lesz, hanem azt, hogy az államháztartás óriási fejlődése folytán az egyenes adók aránya sokkai kisebb, az újabb tényezők közreműködése pedig sokkal nagyobb. De itt is figyelmeztetnem kell a t. házat valamire. E fejlődés igen természetesen nagy erőfeszítéssel és beruházások folytán ál! elő. De ezek megint oly spontán tényezők közreműködésével állanak öszszeköttetésben, a minő a fogyasztás és a forgalom. Minden előrehaladt államban ezek szolgáltatják az államháztartás legjelentékenyebb részét, de természetüknél fogva sokkal inkább alá vannak vetve gyakori visszaeséseknek, mint különösen a hozadéki adók. Az egyenes adók között is vannak olyanok, melyek a nemzetgazdasági fejlődéssel párhuzamban hullámoznak : például a jövedelmi adó, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója. De az ingatlanra és keresetre nehezedő hozadéki adó, igen nagv szerencsétlenségtől eltekintve, jó és rossz körülmények között biztosítják az állam háztartási fedezet egy részét. De az említettem tényezők, melyek egészséges állapotban szintén nagyon jelentősek, még sem olyanok, hogy azokat illetőleg oly preczízitással lehessen az eredményre számítani, mint a hozadéki adóknál. Dicséretére legyen mondva jelen előirányzatnak, ez kiváló figyelemmel van a tényezők e természetére, melyeket imént az 1892 ik zárszámadással szemben felmutatni bátor voltam, épen ezen tekintetbevételnek tulajdonítható. De igen tanulságos, ha más országokra egy pillantást vetünk, hogy milyen leczke, milyen figyelmeztetés van az ily fejlődéssel szemben az óvatosságra. Francziaország e tekintetben a legfényesebb példát szolgáltatja. A nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznám, tény az, hogy épen ezen spontán tényezőknek, a fogyasztási adóknak és a jövedékeknek kiváló eredménye képezi a franczia államháztartás legnagyobb erejét. De tagadhatat-
