Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

347. országos illés 1893. november 14-én, kedden. 119 mében arra ügyelni, hogy törvényellenes izgatások vagy határozatok létre ne jöjjenek. Ez az én álláspontom e kérdésben. (Általános helyeslés.) Elnöki Kíván valaki szólani? Visontai Soma; Félremagyarázott szavaim helyreigazítása véget kérek szót. (Halljuk! Halljuk í) T. ház! Köteles vagyok megjegyezni, hogy én azon határozatnál, a melyet idéztem, nem annyira a rendelkező részre fektettem a fősúlyt, mint inkább az indokolásra. Mert igazsága van a t. belügyminiszternek abban, hogy itt, ezen konkrét esetben egy rendőrtisztviselő ellen emeltetett panasz, s ebben az irányban szoríttatott a főkapitány a népgyűlésekre vonatkozólag törvénymagyarázatra. De nem erre fektettem a fősúlyt, hanem az indokolásra. Már pedig a t. belügyminiszter nr ezen határozatot indokolásánál fogva hagyta helyben, a mely világosan a 48-iki rendeletre való utalással azt mondja ki elvül, hogy minden indítvány a rendőrfcisztviselőnek bemutatandó előzetes jóváhagyás végett, vagyis ily inczidensből kifolyólag hivatkozik a rendelet a 18-iki intézkedésre. Továbbá felszólalásomban súlyt fektettem arra, s így ebben az irányban is jobban magyaráznom kell felszólalásomat, hogy a belügyminiszter rendelete óta a főkapitányság blankettákat nyomatott, és ily nyomtatott blankettát mutatott itt be Herman Ottó t. képviselőtársam, melynél fogva nemcsak ily esetben, a hol ily általánosságban van felállítva a napirend, hogy »indítványok«, a hol elismerem, — és a miben teljesen egyetértek a t. belügyminiszter úr érvelésével, — a hatóságnak nagyobb ellenőrzést kell gyakorolnia, és az így általánosságban odavetett »indítványok« napirendjének közelebbi meghatározását követelnie, de ezt is a hatóságnak kell tenni, és nem a kiküldött rendőrtisztviselőnek, a kinek erre hatásköre és jogosítványa nines. Azóta a főkapitány egész a mai napig nyo matott blankettákkal állandóan követte azon gyakorlatot, hogy kivétel nélkül czeiizura alá vétette a kiküldött rendőrtisztviselő által az indítványokat. Azonban köteles vagyok azt is megjegyezni, hogy megnyugvással és köszönettel fogadom a t. belügyminiszter azon kijelentését, hogy ö tegnap kifejtett elvi álláspontjához képest a rendőrfőkapitányt utasította, hogy ezen elvi álláspontnak megf el előleg ne tegyen különbséget semmiféle társadalmi osztálylyal szemben, és a törvénynek és alkotmánynak szerezzen érvényt mindenkivel szemben, és azt egyenlően óvja meg. Ez nekem megnyugvásomra szolgál, és ezt köteles vagyok a t. ház előtt is kifejezni. (Általános helyeslés.) Papp Elek jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A mi a gyülekezési jogot illeti, e tekintetben az egyes államokban két különféle rendszer van érvényben. Vannak államok, a hol preventív czenzura gyakoroltatik és vannak államok, alkotmányos államok, a hol a gyülekezési jog minden polgárra nézve szabad, és csakis azon megszorítása van, hogy a ki a törvény eilen vét, utólagosan felelősségre vonatik. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mit a t. belügyminiszter úr most mond, az — úgy látom — egy systéme mixte-ben érvényesül, a mennyiben ő az alkotmányom elveket fenn akarja tartani, de a tényleges kivitelben a rendőrállam niveaujára helyezkedik. Ha nálunk van gyülekezési jog és .szabadság, úgy a gyűléseken a rendőrségnek más joga nem lehet, mint az, hogy egy kiküldött egyén által biztos tudomást szerezzen arról, hogy ott mi történt, — az illetőket a hatóság utólagosan felelősségre vonhatja, — s azután, ha rendzavarás történik, a materiális rend fentartásáról gondoskodjék. S én egy alkotmányos áliamban a rendőrségnek más beavatkozását a népgyűlések megtartásába nem tartom törvényesnek. A főkapitánynak, vagy bármely más rendőrközegnek azt a jogot megadni, hogy a gyűléseken történtekre nézve preventív czenzurát gyakorolhasson in praxi: ez a gyülekezési szabadságnak teljes kiforgatása, mert ennek határa nincs. Hogy mit talál a t. rendőrfőkapitány úr ma meg nem engedhetőnek, az ő tőle, vagy a belügyminiszter úrtól függ, de változhatik a főkapitány és a miniszter is, s így azutáu mindig változó személyek felfogásától függne, hogv mit tartanak megengedhetőnek és mit nem. Én azt tartom, hogy Magyarországon az 1848 iki törvények alapján, s a tiszta alkotmányosság szerint a hatóságnak engedélyezési joga nincs, (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) és mi csak bejelentési kötelezettséggel birunk, hogy a hatóságnak tudomása legyen arról, hogy hol és mikor tartatik az a gyűlés, hogy arra egy közeget küldhessen, de tisztán csak ellenőrzési szempontból, (Helyeslés a szélső haloldalon.) nem pedig engedélyezési szempontból, és nem azon szempontból, hogy ott kritikát gyakorolhasson akár a napirend, akár a szónoklatok felett, vagy interveniálás! joga legyen. Más alkotmányos államokban a rendőrség csak akkor interveniálhat, midőn a materiális rend megbomlik, a többiért felelős az, a ki a gyűlést összehívta: felelős mindenki a maga szaváért, és alkotmányos államban csak utólagosan lehet valakit felelősségre vonni, nem pedig magát az intencziót büntetni.