Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

1^0 ^47. orsKftgos Illés isDS, novenbn 14-én, kedden. Ha már felszólaltam, Magyarország közbiztonsági viszonyairól óhajtanék egy-más megjegyzést tenni. Áll az, hogy a közbiztonsági viszonyok tekintetében bizonyos javulás észlel hető. Hisz ma többet is költünk a közbiztonságra, mint azelőtt, és szervezetütik is sokkal jobb. mindazonáltal még igen messze vagyunk attól, hogy elértük volna azt a niveaut, a melyen Magyarország közbiztonsági viszonyaival megelégedhetnénk. Elismerem a csendőrségnek nagy hasznát, én a csendőrségnek mint oly orgánumnak, a mely tisztán csak a polgárok közti materiális rendnek fentartására van hívatva és mely a vagyon és személybiztonságról gondoskodik, mindig nagy híve voltam, kértem is szaporítását és felhoztam, hogy jobban kellene a csendőrségi egyéneket fizetni, s a beosztásra nézve is több dolgot hoztam fel, és ajánlottam a miniszter urnak figyelmébe a pénzügyi bizottságban. Jelen alkalommal ezekre kiterjeszkedni nem akarok, hanem kiterjeszkedem közbiztonságunk oly részére, mely nagyban gátolja, hogy jelen állapotunkkal meg lehessünk elégedve, s ez azon rendkívüli sok csavargó Magyarországon, kezdve a vándorezigänyoktól, az úgynevezett »Fechtbruder«-éktől, az orgonasipos emberektől és több mindenféle csavargóktól, a kik folyton veszélyeztetik Magyarország közbiztonsági állapotait. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr, a mint tudóin, a múlt évben egy összeírást rendelt el a vándorczigányokról. Nem tudom, mi ennek az eredménye. Azt hallom, hogy százezrei léteznek ezeknek a czigányoknak és még sem tudok semmi intézkedést arra nézve, hogy mi koníempláltatik velők, mert az bizonyos, hogy, ha Magyarországon van 200.000 váudor-czigány, ezeknek letelepítése vagy ártalmatlannátétele végett okvetlenül intézkedni kell, mert 200.000 ilyen emberrel szemben, a kinek nincsen lakása és nincsen semmi kereseti forrása, hanem tisztán a koldulásból, erőszakoskodásból és bűntényekből él, valami hatályos intézkedést kell tenni. Igen kérném tehát, hogy a t. miniszter úr erre nézve némi megnyugtató felvilágosítással legyen szíves szolgálni. A vándor-ezigányokról szólva, lehetetlen, hogy fel ne hozzak egy esetet, a mely, nézetem szerint, törvénytelen és ez az a szabályrendelet, a mely Zalamegyében adatott ki a vándorezigányokról. Tudniillik a megye egy szabályrendeletet készített, a melylyel a vándor-czigányoktól a lótartást megvonta. Magyarországon erre nézve hatóságnak joga nincs, hogy bármely polgártól a lótartást megvonja. De ennél is tovább ment Zalamegye, midőn a lovakat elárvereztette, és azoknak a pénzét nem adta ki az illetőknek, hanem konfiskálta. No már, engedelmet kérek, ez tisztán vagyonjogi kérdés, és erre nézve semmiféle törvényhatóságnak, de még az államnak sincs joga ilyet tenni, mert vagyonokat konfiskálni Magyarországon nem lehet. Igen kérném tehát, hogy a t. miniszter úr erre nézve felvilágosítást adna, szándékozik-e ezen szabályrendeletet megmásítani. Nagyon kérném továbbá a t. belügyminiszter urat, gondoskodnék arról, hogy az ország határain oly egyének, a kiknek itt hivatásuk, foglalkozásuk nincsen, s a kik kellő vagyonnal nem birnak, hogy itt exisztencziát találjanak, és a kiknek arra, hogy valami ipart gyakorolhassanak, szakképzettségük sincsen, hogy az ily egyének Magyarországba be ne eresztessenek (Helyeslés bal felől.); mert onnan van nálunk az a sok csavargó, hogy, a míg más államok határain felügyelet van e tekintetben, addig Magyarországba szabad a belépés mindenkire nézve. Hivatkozom, mint végvidéken lakó ember arra, hogy a végvidékeken bevezető nagy utakon hány csavargó jön be. A grácz-budai útra nézve egy úr statisztikát vitt egy esztendeig és azt találta, hogy naponként 47 koldus jött be, mégpedig nem is magyar, hanem Stiriából és Ausztriából való, ide koldulni és magát törvénytelen eszközökkel fentartani, holott, ha Magyarországból akar valaki kimenni, azonnal visszatolonczolják. Szeretném a statisztikából tudni, mennyire megy azok száma, a kik nem vándorczigányok, hanem szakszerű csavargók, (Élénk derültség.) professzionátus vagabundusok. (Zajos derültség.) És erre nézve hivatkozhatom Francziaországra, hol igen szigorú törvényt hoztak épen ezen professzionátus csavargók ellen: ha harmadszor reczidivában találják, deportálják is, mert az ilyen egyénektől az országot meg kell menteni és azokat el kell távolítani. A mi a csendőrséget illeti, t. ház, arra nézve a jelentésben benne van, hogy szaporíttatni fog. Én ugyan nem tartom azt a számot, a. melyet a t. miniszter úr kontemplált, elégségesnek, mert, azt hiszem, hogy most 6.000, de későbben 7.200 csendőrrel Magyarországon a közbiztonságot garantirozni nem lehet. Hanem mégis egy bizonyos foka az előmenetelnek van, és én azért e költséget szívesen megszavazom. Kérem azonban a t. miniszter urat, gondoskodnék Magyarországon a helyhatósági joggal bíró városokban a rendőrség organizácziójáról, — lehet, hogy itt egyéni véleményt koczkáztatok és nem ért talán velem egyet minden barátom e tekintetben, — de én a városoknak önrendelkezési jogát a rendőrség tekintetében bizonyos korlá-