Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

118 247. országos filés 1898. novenrber 14-én, keidéit. fogok arról az elvi kérdésről, micsoda eljárást tartok én a népgyűlésekkel, és különösen a munkásgyűlésekkel szemben követendőnek, és azután külön kell megbeszélni azt a konkrét esetet, melyből a t. képviselő úr kiindult s melyre okoskodását alapította. A mi az elvi szempontot illeti, a képviselő úr azt kérdezte tőlem, hogy még azon állásponton vagyok-e, melyen tegnap voltam? Tegnap ugyanis kijelentettem, hogy abban a vélekedésben és meggyőződésben vagyok, hogy be kell a népgyűlések napirendjét jelenteni, másodszor, hogy a népgyűlésen a rendőrség egy közegének jelen kell lennie, ki ott a hatósági felügyeletet gyakorolja. Ma is tökéletesen ezen a nézeten vagyok. Ebből sem elvenni, sem hozzáadni nem kívánok semmit. Azt hiszem, hogy ez az a szabály, a melyet a népgytílésekkel és munkásgytílésekkel szemben követni kell. Ezt követtem eddig, ezt fogom ezután is követni. És ezzel, azt hiszem, t. képviselő ház, a dolog elvi részét befejezhetem. Beőthy Ákos: Lássuk már most az alkalmazást ! Hieronymi 'Károly belügyminiszter: Helyesen mondja a t. képviselő úr, hogy lássuk már most az alkalmazást! A főkapitány 1893. június 17-én kelt végzésével egy 18-án tartandó népgyűlést engedélyezett, a melynek napirendje a következőképen volt összeállítva: i. Polgári házasság. 2. Altalános választási jog. 3. Indítványok. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a főkapitány nem egészen helyesen cselekedett, midőn a népgyűlést ezzel a napirenddel engedélyezte. (Mozgás bal felől.) Egész őszintén fogok nyilatkozni, t. képviselőház, és méltóztassanak meghinni, hogy nyilatkozatomban sem az meg nem tántorít, ha helyteleníteni fogják a t. képviselő urak, sem az, ha azt helyeslik. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a főkapitány helyesebben cselekedett volna, ha ezt a napirendet nem engedélyezi, mert a napirend két pontja ugyan egészen világos, de a harmadik, t. i. az indítványok előterjesztése oly tág, hogy én különösen népgyűlésekkel szemben ezt megengedhetőnek nem tartom; mert ez alatt az »indítvány« szó alatt mindenféle törvényellenes indítványt is lehet tenni. Olay Lajos: Azért van ott a rendőrtisztviselő ! Hieronymi Károly belügyminiszter: Mindjárt rájövünk, t. képviselő úr, hogy ez az álláspont helytelen, mert nem azért van ott a rendőrtisztviselő', hogy az indítványokat czenzurálja, — és ezzel teljesen egyetértek, — hanem azért, hogy a napirend betartására felfigyeljen. Hogy ügyelhet azonban fel arra, hogy ha a napirendre ez van kitűzve, hogy »indítványok«. Hiszen, ha engedélyezni lehet egy népgyűlést, a melynek napirendje 3. pontja ily általánosságban szól, akkor olyan népgyűlést is lehetne engedélyezni, a melynek napirendjén semmi egyéb nincs, mint »indítványok*. (Felszólalások a szélsőbalon: Hogyne/ Világos! Ez a liberális szempont! Egy hang bal felől: Hát a szebeni országgyűlés!) A szebeni országgyűlést, ha már így nevezi a t. képviselő úr, nem én engedélyeztem. Azt a szebeni rendőrkapitány engedélyezte. (Egy hang a baloldalon: Előbb megtiltotta!) Én nem tiltottam meg a szebeni gyűlést soha. De maradjunk a dolog mellett, t. képviselőház. Én azt hiszem, hogy ily napirend nem engedélyezhető és a főkapitány nem járt el egészen az én intenczióm szerint, midőn ily napirendet engedélyezett. Miután azonban már ily napirendet engedélyezett, a kiküldött rendőrtisztviselőt bizta meg azzal, hogy ezen indítványok fölött, mint azt előbb egy t. képviselő úr megjegyezte, czenzurát gyakoroljon, vagyis azt kívánta, hogy a 3. pont alatt összefoglalt indítványok előbb annak mutattassanak be. Azt hiszem, hogy ismét nem járt el helyesen a főkapitány, midőn azon hatáskört, a melyet ő volt jogosítva gyakorolni, a kiküldött rendőrtisztviselőre ruházta. Innen származott az egész félreértés. Ezzel, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a konkrét esettel szemben való álláspontomat egészen tisztába hoztam. .Következik a dolog másik része. Azt mondja t. i. a t. képviselő úr, hogy a főkapitánynak és a kiküldött rendőrtisztviselőnek a minisztérium is helyeselte az eljárását. A dolog nem egészen így áll, mert Endrődy Géza, a népgyűlést összehívók egyike, a kiküldött rendőrtisztviselő ellen fegyelmi eljárást kért ezen alkalomból. Ezen kérését utasította vissza a főkapitány, és ez appelláltatott meg a minisztériumhoz. A minisztérium a fegyelmi eljárást nem rendelte el, mert az a kiküldött rendőrtisztviselő egyebet nem tett, mint a neki adott utasítást követte. Midőn tehát a minisztérium Endrődy Géza ebbeli kérését visszautasította, nem az eljárással azonosította magát. És ehhez csak azt tehetem hozzá, hogy a főkapitányt szóval már is utasítottam, és ha szükséges, írásban is fogom utasítani, hogy jövőre az általam itt előadott módon járjon el a népgytílésekkel, és különösen a munkásgyfílésekkel szemben, vagyis, hogy ő maga bírálja meg a napirendet; abban ily általánosságban odavetett kitételt, hogy »indítványok tárgyalása*, ne fogadjon el, és hogy a rendőrtisztviselőnek ott más feladata és kötelessége ne legyen, mint az imént is felolvasott 1848-iki rendelet érteb