Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

94?, oragágos ölés I-8W. mffremker 14-én, keddon. 117 - »Nemcsak á rendnek s közesendnek tekintete, hanem a nép jogainak sértetlen fentartása is megkívánja, hogy a népgyűlések rendetlen zavarrá és lázongó esoportozásokká ne fajuljanak; e végre tehát Budapestet illetőleg rendőrileg ezennel ideiglenesen rendeltetik: Népgyűlést senki össze nem hivhat, ha csak annak idejét, helyét s világosan kifejezett czélját a városi törvényhatóság elnökének 24 órával előbb be nem jelenti.* Ez meofelel mai gyakorlatunknak. » Törvénytelen tehát, ha ily népgyűlés bejelentés nélkül megtartatik«.Ez is megvan ma. Világosan megmondja továbbá a rendelet, hogy a »népgyfílés kitűzött ezélja más, valamely törvényszegési czélra át ne változzék.« Továbbá van egy intézkedés, mely a kiküldött hatósági közegnek kötelességévé teszi arra ügyelni, hogy a népgyűlés ne csapjon át törvénytelen irányba. Ez is tökéletesen megfelel a mai szabad gyakorlatnak. De sem e rendeletben, sem a mai törvényes gyakorlatban nincs annak nyoma, hogy előleges czenzurát gyakorolhasson az a kiküldött rendőri tisztviselő az ő sokszor korlátolt képességével. Ámbár szívesen elismerem, hogy most már sok intelligens tisztviselője van a rendőrségnek, de hiszen maga a miniszter úr mondta tegnap, hogy nem mindig talál alkalmas anyagot a rendőrség összealkotására. Helyes-e tehát, hogy egy rendőrfogalmazó, vagy egy segédfogalmazó előleges czenzurát gyakoroljon arra nézve, hogy mily indítványt kivannak tenni a munkások saját állapotaik megvitatására? A kérdés az, vájjon a t. miniszter úr törvénytelenséget lát-e ebben, vagy sem? Mert tegnap még világosan azt mondta, hogy a népgyűlést csak be kell jelenteni, az oda küldött közegnek joga van az ülést, — de nem előleges ezenzura útján, — rendes mederbe terelni; ha valaki a törvények ellen izgat, joga van azt félbeszakítani ; joga van rendetlenség esetén az ülést fel is oszlatni, de a mi ezen túlmegy, törvénytelen. Ezen állásponton van-e a miniszter úr ma is? Azért kérdem azt, mert kezemben van egy rendelet, melyből kitűnik, hogy a Herman t. képviselőtársam által bemutatott rendelet forrása egyenesen a belügyminisztérium. Miután a munkások az említettem törvénytelen határozatot megfelebbezték, a következő értesítést vették a főkapitányságtól: 8555. e. sz./1893. T. ez. Endrödy Géza urnak Helyben. Tóth Lajos rendőrfogalmazó ellen, az ez évi juuius 18-án tartott népgyűlés alkalmával követett eljárása ellen tett panasza folytán általam június 26-án 6024/eln. szám alatt hozott határozatom ellen beadott felebbezése folytán értesítem, miszerint a belügyminiszter úr ő nagyméltósága ez év szeptember 4-én 713. szám alatt kelt magas rendeletével felebbezett határozataimat indokaiból helyben hagyta. Budapesten, 1893. szeptember ll-én. Sélley, min. oszt. tan. főkapitány. Ez nagyon fontos dolog, és egy oly kormánynyal szemben, mely folyton a demokratikus irányt, a szabadelvűséget, a 48-as hagyományokat hangoztatja, kötelességünk megbírálni a gyakorlatot, vájjon ezek az elvek miként érvényesülnek az életben, összhangban állanak-e ezen elvek és az állami igazgatás egyes ágazatai ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt tapasztaljuk, hogy hasonló intézkedések más nép gyűlésekkel szemben foganatba nem vétetnek. Nagyon természetes, hogy ily dolgok csak elkeseredést szülnek a munkásosztályban, és látjuk is, hogy egy munkáslap, a »Népszava«, a belügyminiszternek úgyszólván vád alá helyezését követeli; ők alkotmánysértést látnak ebben, s feljajdulnak, hogy nem egyenlően bánnak velük Magyarországon, hogy ő velük szemben kivételes intézkedéseket követnek, ő velük szemben ily ostromállapotot alkalmaznak, természetesen suttyomban, a nélkül, hogy erről a mérvadó törvényhozási tényezőknek tudomásuk lenne. Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy a t. belügyminiszter úr tegnapi beszédében egyenesen megjelölte azt, hogy a mi túlmegy azon, hogy a népgyűlés és annak napirendje bejelentessek, hogy oda rendőri kiküldött delegáltassák, az törvénytelen, ma pedig módomban volt bebizonyítani, hogy épen a t. belügyminiszter úr helybenhagyta azt a határozatot, a mely ezeknek forrásává vált: akkor kettő lehetséges, vagy az, hogy a t. belügyminiszter úr nem volt még tegnap tájékozva arról, hogy a belügyminiszter úr Budán milyen határozatot hagyott helyben, vagy megfordítva, a t. belügyminiszter úr nem volt tájékozva az iránt, hogy tulajdonképen milyen anyag az, a melylyel mi a népgyűlések megtartásának fennálló gyakorlatát, és annak törvénytelenségét itt a parlamentben kimutathathatjuk. Ezt voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Halljuk a minisztert!) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Felkiáltások a szélsőbalon: A miniszter felállott!) A vitát bezárom. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Nem lehet! Más is fel van irva!) Nincs! Ha a jegyző úrnál volt, úgy természetes, hogy a vita tovább foly. Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem lett volna semmi baj akkor sem, ha a t. elnök úr a vitát bezárta volna, mert az itt felvett szokás szerint ezen ezím minden tételénél újra lehetett volna a kérdéshez szólni. Az előttem szóló t. képviselő úr beszédjét két részre kell osztanom, t. i. először szólni