Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-247
\\fj S47. or»ág«8 Blé* 1898, november 14-én kedden. nék, vagyis, a mint ö kifejezte, ha valaki ennél tovább megy, akkor ő ezt az állapotot törvényszerűnek nem tekinti. Engedje meg a t. belügyminiszter úr, hogy nem úgy, mint tegnap, midőn — szerinte — vele szemben méltányosság" nélkül jártak el, mert egy idevonatkozó rendeletét fel nem olvasták a vita során, hogy én most már több méltányossággal, úgyszólván aktaszerííleg mutathassam ki, hogy azon eljárás, a mely nálunk a fővárosi rendőrség s még egy másik felsőbb hatóság részéről is követtetik, & fennálló törvényen állapotnak nem felel meg. És itt mindjárt módomban van, t. ház, azon előzményt megismertetni, a mely a főkapitány úr tegnap idézett rendeletének kibocsátása alapjául szolgált. Tudniillik Budapesten 1893. június 18-án egy népgyűlést tartottak, és midőn ott az egyik szónok indítványt akart tenni, az ott jelenlevő rendőrtisztviselő azt mondta, hogy ő először czenzurát kíván gyakorolni az indítványra nézve, mutassa meg neki az illető munkás, hogy milyen indítványt akar benyújtani. Daczára annak, hogy az illető népgyűlés elnöke bebizonyította, hogy a népgyűlés törvényszerű bejelentése a fennálló törvényes gyakorlat értelmében megtörtént, hogy ebben a tekintetben mulasztás senkit sem terhel, daczára annak, hogy az egész népgyűlés tiltatakozott a rendőrtisztviselő eljárása ellen, a rendőrtisztviselő ezen alkotmány- és törvényellenes dologtól nem tágított és ragaszkodott ezen intézkedéséhez. Akkor az illető sértettek panaszszal járultak a főkapitány úrhoz, és dr. Sélley Sándor miniszteri osztálytanácsos, rendőr-főkapitány úr 6020. szám alatt határozatot hozott, mely a következőleg szól, s a melyet szóról-szóra felolvasok, hogy a t. belügyminiszter úrnak módjában legyen ezen határozatra reflektálni. A határozat így szól (olvassa): »Indokok: A népgytílésekre küldendő hatósági biztosok eljárására nézve irányadó a m. kir. belügyminiszternek 1848. évi ápril 28-án 216. sz. a. kelt 8 törvénypótló erővel biró rendelete. Ezen rendelet szerint a népgyűlésre kiküldött hatósági biztos feladata arra ügyelni, hogy a népgyűlés törvényellenes irányba ne vezettessék. A hatósági biztos ezen a megelőző rendészethez tartozó feladatának egyáltalában nem felelhet meg. ha a népgyűlésen előterjesztendő s a szavazás alá bocsátandó indítványok tartalmát nem ismeri. Feladatából folyó joga, de kötelessége is tehát a hatósági biztosnak, hogy oly indítványok előterjesztését és tárgyalását ne engedje meg, melyekről meg nem győződött előzőleg, vájjon törvénybe nem ütköznek és azok előterjesztése által a népgyűlés törvényellenes irányba nem tereltetik-e? Miután tehát Tóth Lajos rendőrfogalmazó egy fennálló tételes rendelet alapján és értelmében helyesen járt el, midőn a panaszban felhozott intézkedéseket megtette, — ő e miatt felelősségre nem vonható. Budapesten, 1893. június 26-án. Dr. Sélley, min. oszt. tan., főkapitány.* Megjegyzem, t. ház, hogy ezen rendeletnél két dolog ötlik az ember szemébe. Az egyik az, hogy itt először egy oly rendeletre történik hivatkozás, a mely rendeletnek tartalma legkevésbbé sem igazolja a rendőrség eljárását, a melynek szövege, tendencziózus hiányossággal idéztetik, — értem a 48-iki rendeletet, — a mely más körülmények között, más viszonyokra hozatott, melynek e helyen való idézése egyenesen azt a benyomást teszi az emberre, hogy törvények hiányában a törvényes gyakorlatnak nem respektálását is czélozván, oly rendeletre kíván a főkapitány hivatkozni, a mely némi alapot nyújt az ő intézkedésének. (Helyeslés a szélsőbalon.) A másik, a mi szembe Ötlik, hogy hasonló hivatkozás és követelmény soha semmi társadalmi osztályok által megtartott népgyűléstől nem kívántatott; már pedig én azt hiszem, hogy az alkotmányosság és jogegyenlőségnek első követelménye, hogy minden polgárral szemben a törvények egyenlően hajtassanak végre, és hogy e tekintetben egy védtelen osztálylyal szemben, melynek képviselői itt helyet nem foglalhatnak, mert a választói jogtól meg van fosztva, mert csak terheket raknak vállaira, de j jogokban nem részesítik, ilyen társadalmi osztálylyal szemben, a mely arra van utalva, hogy ezeken a gyűléseken vitassa meg érdekeit, mert sem a vármegyékben, sem a parlamentben nincsen képviselője, suttyomban, titokban kivételes állapotokat, ostromállapotot létesíteni nem lehet. De, t. ház, itt a 48-iki rendeletre történik hivatkozás; ez nagyon sajátságos. Módomban volt az, hogy ebbe a 48-iki rendeletbe beletekinthessek. Micsoda rendelet az, a melyre most egyszerre szemben a munkásokkal hivatkozás történiki Azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy az 1848-iki nagy napokban, épen a márcziusi napok után közvetlenül olyan intézkedésekről, a melyek az önkény és a zsarnokság számára forrásúi szolgálhatnának, szó sem lehet. Van egy miniszteri rendelet, a mely ápril 20-áról kelt első izben, s a melyet az összminiszterium bocsátott ki, a mely alá van írva gróf Batthyány, Deák, Klauzál, Kossuth, Szemere Bertalan által. E rendelet a magyarellenes nemtelen bujtogatásokra hivatkozva, áttér a népgyűlésekre is és a 4-ik pontban ezt mondja:
