Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-246
106 246. országos fllés 1893. november 13-án, hétfőn. választani lehet: hanem féltjük azt az életet, mely abban nyilvánul, hogy, — a mit annyira hangsúlyoznak a pártküzdelmekben, — a győző fél maga állíthassa az önkormányzat élére azon egyéniségeket, kiknek jogara alatt a megyének életét, a községek igazgatását vinni akarja. Ez soha seui áll ellentétben, mert helytelen térre terelik a vitát, ha odaterelik, hogy ez kizárja azt, hogy a hatósági közegek jók legyenek/életfogytig alkalmazottak legyenek, mert az nem zárja ki azt. A t. miniszter úr, a ki előbb egy nagy vasútnak igazgatója volt, méltóztatik tudni, hogy azon nagy vasút a maga ügyeiben teljes önkormányzattal birt, midőn odaállították Őt, mint vezérigazgatót és másokat, mint elnököket, kiket azon nagy részvénytársasági önkormányzat akart élére állítani; de vájjon változtatott-e ez valamit a vasút kezelésén 1 Nem lehetett-e a forgalom vezetőjének életfogytiglan választottnak lenni, nem lehetett-e a forgalom vezetésének erőteljes hatósági szervvel birni, nem lehetett nyugdíj-igényekkel, s mindazzal, a mivel erőteljes hatóság bir, rendelkezni ? De azért az a vasúti társaság nem fogja azt elfogadni, hogy a kormány nevezze ki az élén álló egyéniséget, valamint nem lehet az önkormányzat élére valakit felniről odaállítani és tovább menve, a koronából függő szervezetet és gépezetet alkotni, mely a, nemzeti akaratot megzsibbasztja, s mely abba a szervezetbe a koronának és az uralkodóháznak akaratát fogja az utolsó községben is a nemzeti akarat helyébe tenni, (Tetszés a szélső ba ] ddalon.) Ezek végre csak általános elvek, melyekre, mivel felhozattak, reflektálnom szükséges volt, a melyek ' most megvitatás, alapos megvitatás tárgyát nem képezik; hanem sokkal fontosabb a választási törvény revíziója, melyre vonatkozólag határozati javaslatot is voltam bátorbeterjeszteni, s rendkívül sajnálom, hogy ez kisszerű támadásban, vagy méltatásban részesül a kormány részéről, mert annak lényegére vonatkozólag határozott és nyilt választ a t. miniszter úrtól nem hallottam. Én azt mondottam, hogy időszerű, hogy a választási jog kiterjesztessék, mert követeli ezt a kultúrának előrehaladása, mely ma a nemzetnek nagyobb rétegeire terjed ki, mint 40 évvel ezelőtt, követeli az a mozgalom, mely Európát mozgásba hozza és mely nálunk is mindinkább jelentkezik, s bennünket bölcs előrelátásra kényszerít. S a t. miniszterelnök úr ezzel szemben fentartotta magának a jogot, hogy majd akkor nyilatkozhassak, ha javaslatot fog beterjeszteni. De hisz ép azt akartam, hogy a t. kormány azon kötelezettséget vállalja magára, hogy ez irányban javaslatot fog beterjeszteni, s hogy megmondja, hogy vallja-e ezen elveket, vagy nem? Időszerűnek találja-e a kérdés megoldását, vagy későbbi időben tartja megvalósítandónak ? De ez elvek elől ma elzárkózni, azt hiszem, nem lehet, nemcsak határozati javaslatom, a közvélemény mindig nyilvánuló követelményei folytán. Á t. miniszter úr még másra is hivatkozott, t. i. arra. hogy ne ily nagy, szerves javaslatba menjünk bele, hanem az apró hiányokat próbáljuk javítani. Ha tehát a ezenzusban van hiány és rendetlenség, javítsuk azt ki, de ezek miatt a reformokat el ne toljuk. Mily nagy, szerves javaslat kell annak kimondására, — nem akarom ezt vita tárgyává tenni, — hogy például az egész országban öt forint legyen a czenzus? Egyetlen egy szakasz kell a melyben benne van az, hagy aki 5 frtot fizet, bármily állami adó czímén, bir — esryéb feltételek mellett — választási joggal, Milyen nagy szerves javaslatok kellenek ezen alapeszméknek kimondásához? Vájjon nem több kell-e, t. ház, ahhoz, ha a miniszter úr előveszi a 48-iki s 67-iki törvényeket, s azoknak minden elágazásait ki akarja korrigáltatni, a hol Y 4 telekről, úrbéri viszonyokról, mezővárosokról, rendezett tanácsú városoktól stb. vau szó? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen ez oly munka lesz, oly foldozás, a melynél sokkal több fáradtsággal, sokkal kevesebb eredményt fog elérni a t. miniszter úr, mintha azt mondja, hogy elérkezett az ideje annak, hogy kiterjeszszük a ezenzust, egyenlővé tegyük a czenzust s akkor azt rövid 3—4. §-ban állapítsuk meg, a melyeket a törvényhozás elé terjesztünk, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez tehát nem lehet kifogás, hanem igenis lehet kifogás az, a mely a mellettünk ülő t. párt részéről lett hangoztatva, hogy nem időszerű Magyarországon ma a választási jogosultság kiterjesztéséről beszélni. Nem időszerű talán azon okból, hogy Magyarországon még talán a szoczialisztikus törekvések nincsenek oly mérvben elterjedve, hogy azok előtt meghajolni volnánk kötelesek; másrészről talán abból az okból, hogy a nemzetiségi viszonyok miatt ez nálunk nem indokolt. A mi a szoczialisztikus törekvéseket illeti, azt hiszem, nekünk nem is kell megvárnunk azokat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,) Hivatkozom az 1848-iki eseményekre. Vájjon a nemesi rend annak a felzúdulásnak, annak a nagy ostromnak engedett-e talán, a mely a jobbágyi elem részéről talán Pozsonyban az országgyűlésnek a kapuit döngette? Nem a korszellem, nem a humanizmus, nem azon jobbágyi elemnek az érdeke volt-e az ő lelkében, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mely megértette vele, hogy mielőtt azon népszellem felébredne és feltámadna az ő jogainak az érvényesítésére: még
