Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-246
246. országos ülés 1803. november 13-án, hétfőn. 107 azelőtt kell meghajolni a korszellem követelményei előtt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Vagy igazhág az, hogy megilleti a politikai jog azon elemet, a mely az állam terheihez hozzájárul és kellő műveltséggel bir az állami érdekek elbírálására, vagy nem. Ha igazság, meg kell adni daczára annak, hogy még a követeléseknek a rohamával, és a fenyegetésnek erőszakos ostromával nincsenek ezen törvényhozás kapui döngetve. (Helyeslés a szélsőbalon.) A másik, t. ház, a nemzetiségi kérdés. Valóban, t. ház, mindegyikünk előtt, akár elhallgatjuk, akár nyiltan kimondjuk ismert és érzett körülményről van itt szó. Én azt hiszem, t, ház, hogy a nemzetiségek tekintetében ott állunk, a hol r Helfy t. képviselőtársam is mondotta. En t. i. egyáltalán nem féltem a magyar törvényhozást attól, hogy, ha mi a czenzust lejebb is szállítjuk és kiterjesztjük, ennek következtében e törvényhozás képe meg fog változni rossz irányban. Igenis, t. ház, hiszem, sőt — nyiltan kijelentem — szeretném, ha bekövetkeznék az, hogy e házban ne kizárólag a magyar fajnak a képviselői foglaljanak helyet, hanem egyúttal azon képviselők is, a kik szintén magyar hazafiak, mint mi, de esetleg más nemzetiségűek, más ajkú állampolgárok. En attól nem félek, hogy itt azon nemzetiségeknek a képviselői is a törvényhozás működésében részt vesznek; sőt követelem hogy részt vegyenek, mert egyedül itt van helye, hogy ők az ő érdekeiket érvényesítsék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem szolgáltatok módot arra, t. ház, hogy ők, kizárva e törvényhozás terméből, másutt, az alkotmány keretén kívül álló tényezőkhöz forduljanak, ott akarják saját jogaikat, saját igazaikat érvényesíteni (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ne méltóztassék félni hogy az egész ország képe megváltozik, az egész ország felfordul, ha néhány nemzetiségi kerületben a ezenzus leszállítása következtében a nemzetiségi elemek többségre fognak jutni. Ez, t. ház, abból a szempontból is, a melyre épen súly lett helyezve, talán az utolsó, a 12 ik óra, hogy megértsük azokat a veszedelmeket, melyek ezen a téren fenyegetnek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Itt az ideje, miszerint ezeknek a törekvéseknek is némi jogosultságát elismerve, az általam helyteleneknek, eszélyteneknek felismert törvényes intézkedéseket megsemmisítsük és rendet hozzunk be a törvényhozásba. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy milyen mértéke az, t. ház, a politikai jogok gyakorlásának, — már most eltekintek a nemzetiségektol, — arra csak egy példát hozok fel. Mindnyájan ismerjük az alföldnek azt a műveltebb, gazdagabb, jólétnek örvendő népét a Dana-Tisza közt; ott van Csongrád városának 20.000 lakosú magyar gazda, földbirtokos, intelligens népessége, és méltóztatnak tudni, hogy ezek köztíl a mai czenzus mellett csupán 500 polgár bir választói jog-gal. Méltónak találják önök a mai kor követelményeihez, hogy ez az állapot fentartassék, nem is nemzetiségi helyeken, de kizárólag, magyar helyen? (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Lehetséges-e erre a mértékre azt mondani, hogy még nem időszerű a reform abban az irányban, hogy a választói jogot kitérjeszszük? Ez elzárkózás, t. ház, a feladatok elől, megtagadása a szükségleteknek, melyek kielégítésével minél topább várunk, annál veszedelmesebb lesz az országra. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, bátor vagyok még kiemelni, hogy javaslatomban nincs az mondva, hogy a t. kormány egy év vagy fél év alatt tartozik a javaslatot beterjeszteni, csak általánosságban mondja, hogy e kérdések fontosságát, uralkodó voltát ismerje el a t. kormány és a ház, és uíasittassék a kormány a törvényjavaslatok kidolgozására időhatár nélkül. Természetesnek találja mindenki, hogy azokat, nrket a kormány elsősorban programmjába fölvett* az egyházi és közigazgatási javaslatokat valósítja meg. Üe vájjon azok oly munkát igényelnek-e, hogy az egész négyévi törvényhozási működést igénybe veszik, és nem lesz-e idő arra, hogy a legközelebbi választásokig ezt is megvalósítva, a következő választásokat már igazi szabadelvű alapokra fektetett választási törvény alapján najtsuk végre? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a nagy feladatoknak alapfeltétele, mert ha nem zárkóznak el az elől, hogy e • téren is a feladatokat felkarolják : akkor bizonyítékát adják annak, hogy egész programmjuk az igazi szabadelvtíség alapján nyugszik; ha pedig elzárkóznak e javaslatoktól, bizonyítékát adják annak, hogy azon szabadelvű programm tulajdonkép csak a hatalom fentartásának eszköze és nem az igazi szabadelvüségnekügye. (Tetszés a szélső baloldlon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozás be van fejezve. A tételt egyáltalában nem méltóztattak érinteni, gondolom, méltóztatnak ennek folytán hozzájárulni, hogy az előirányzott összeget elfogadottnak jelentsem ki. (Elfogadjuk!) Ennélfogva elfogadottnak jelentem ki. A kérdés azonban az: méltóztatnak-e a Holló Lajos képviselő úr és társai által beadott határozati javaslatot elfogadni: igen vagy nemr (Igen! Nem !) Méltóztassanak meghallgatni, fel fog olvastatni. Papp Elek jegyző (olvassa Holló Lajos határozati javaslatát). Elnök: A kérdés az, t. ház, méltóztatik e ezen most felolvasott határozati javaslatot elli*
