Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

246. orsíágos ülés 1898, november 13-án, hétfőn. 105 Holló Lajos t. barátom határozati javaslatához hozzájárulok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Kíván még valaki szólani ? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Holló Lajos t. képviselő urat illeti a zárszó. Holló Lajos: T. képviselőház! Néhány szóval leszek bátor reflektálni azokra, a miket a t. miniszter úr úgy a közigazgatási kérdésben elmondottakra, mint a választási törvény revíziójára nézve Iszives volt előadni. (Halljuk! Halljuk!) A mi mindenekelőtt azt illeti, hogy a közigazgatás szervezése körüli törvényjavaslat mi módon alkottassék meg, milyen megvitatás és revízió alá vétessék, erre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy senki sem kivájna a t. miniszter úrtól, hogy készen nem levő javaslatokkal jöjjön a ház elé. De én azt bátorkodom , kérdezni, t. ház, hogy mi rácziója van annak, ha pl. egy nagy fontosságú szerves javaslat, a minő a polgári házasságról szóló, készen van és a miniszter úr táskájában vagy íróasztalában becsukva hever, a mely az ország millióit érdekli, és melyhez többé egy tollvonást se fog tenni: hogy az két hétig is a közvélemény elé ne bocsättassék, hogy az a nagyközönség elbírálása, megvitatása tárgyát ne képezhesse. Ennek a törvényhozás szempontjából józan okát fel nem foghatom. Azt mondom, t. ház, hogy ugyanúgy leszünk — nem a múltra vonatkozik e megjegyzésem, én csak a jövőre nézve mondottam — a közigazgatási javaslattal is. Igenis, attól félünk, hogy úgy járunk vele, mint a Szapáryféle nagy törvényjavaslattal, hogy az tele van gyökeres, lényegéhen fekvő hibákkal és hiányokkal; beledobatik a parlamenti élet párttusáiba; itt a párttöbbség, sajnos, nem gyakorolja többé azt a szabad kritikát, melyet még egy kész javaslattal szemben gyakorolna, és midőn a legnagyobb hiányok merülnek fel, azokat a pártfegyelem elfödi, eltakarja, míg nagy mértékben az ország érdekében, a köz javára vált volna az, ha nem mint törvényjavaslat, hanem mint tervezet az ország' közvéleménye elé lenne kitéve; a szakkörök nyilatkozatra kéretnének fel és meghallgattatnának, s akkor kerülne ide, mint a miniszter úr által revízió alá vett — megvallom, teljesen megnyugszom benne, hogy a miniszter által egész jóakarólag revízió alá vett — javaslat, melyet már bocsáthat a pártszervezet tüzébe, és mint Helfy t. képviselőtársam mondotta, harezába, melyet erőfeszítéssel kell keresztülvinni s melynek terén a kapaczitácziót nem fogadja el annyira, mint előbb. De ez mind hozzájárul ahhoz, t. ház, hogy a szerKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIV". KÖTET. ves javaslatok alaposan, reálisan kerüljenek a ház tanácskozásai elé. A mi a másik kérdést illeti a közigazgatás terén, ebbe jelen alkalommal nem lehet belemenni és így Zay Adolf t. képviselőtársam fejtegetéseire nem is reflektálok;, röviden csak kijelentem azt, hogy a járásoknak azon tervezetét, a melyet ő és mások kontemplálnak, helyesnek és szerencsésnek nem tartom. Én kívánom, hogy a községi és megyei önkormányzat legyen életerős, minthogy azonban ezen a téren nincsen meg az az intellektuális erő, hogy azon két nagy önkormányzati szervezetbe teljes életet tudjon önteni, hogy még közbeékeljünk egy harmadik önkormányzati szervezetet, a járást: ez az élettelen testbe sem lüktető életet, sem a haladás és a fejlődés föltételeit nem fogja hozni. A t. miniszter úr csak azt mondotta, — nagyon röviden befejezem a kérdés ezen részét, — hogy én és mi mindig azon csalódásban élünk, hogy az állami közigazgatás kizárja az önkormányzati életet. Hiszen, t. ház, mi azzal a megkülönböztetéssel bírunk élni, a mely az egész világon megvan és elválasztja az állami közigazgatást az önkormányzati közigazgatástól. Méltóztatnak tudni, hogy ez a kettő lényegesen eltérő közigazgatási forma. Mindakettő megengedi, hogy legyen helyes, életerős, hatékony önkormányzat, de igenis az állami kozigzgatás teljesen különbözik az önkormányzati közigazgatástól. Különbözik épen abban, a mit a t. urak nagyon mellékesnek találnak, a mi pedig annak lényege, t. i. hogy az önkormányzati közigazgatásnál maga azon önkormányzat jelölje ki azon vezető egyéneket, a kik az egész önkormányzati életnek irányt szabnak s abba beleviszik a saját eszméjüket és elveiket. Ez lényeges eleme az önkormányzati életnek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Es méltóztassék megnézni a művelt államok törvényhozásait. Azok nem a íelé az irány felé haladnak, a melyet a kormány elfoglal, hogy az állami közigazgatás kitérj esztessék oly terekre is, a hol az hivatással nem bir. Az állami közigazgatásnak mi épen olyan barátai vagyunk a-maga helyén, mint a t. túloldal, mert elismerjük, hogy van az állami életnek nagyon sok köre, a hová az állam kel!, hogy a maga közigazgatási szervezetével befolyjék; ellen ;en azt nem engedjük meg, hogy az állam a maga mindenhatóságával belemenjen az önkormányzat életébe s elrabolja annak igazi életét s talán öntudatlanul is megfoszsza azt a maga életrevalóságától az által, hogy kiveszi annak éltető elementumát. Ne" méltóztassék azt hinni, hogy a profán választási jogot féltjük, melylyel korteskedni és iá