Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

102 246 országos ülés 1893. november 18-án, hétfon. mányzat, mely abból áll, hogy minden párt igyekszik akkor, mikor uralomra jut, a hivatalból kitenni az előbbi kormány embereit és helyökbe a maga embereit betenni, a pártszolgálatok megjutalmazása czéljából, az ily önkormányzat engem nem nagyon képes csábítaniGr. Apponyi Albert: Amerikában látónk derültség bal felől) Hieronymi Károly belügyminiszter: Magyarországon sem. Azt gondolom, a t. képviselő úr sokkal igazságosabb ember, semhogy részemre ki ne szolgáltassa a bizonyítványt arról, hogy én az önkormányzatnak ezt a pártszenvedélyen alapuló fajtáját sohasem igyekez tem kultiválni, vagy fejleszteni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Áttérek most, t. ház, arra az igen érdekes fejtegetésre, hogy Holló Lajos t képviselőtársam miképen véli a törvények készítésének módját és a melyhez Bujanovics t. képviselő úr is csatlakozott, (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr sajnálja, hogy nevezetesen a közigazgatási bíróságról szóló javaslat nem jutott még eddig a nyilvánosság elé, s hogy ennélfogva a szakértőknek és mindazoknak, a kik a javaslat iránt érdeklődnek, nem nyilt alkalmuk, hogy e javaslat princzipiumait már most megvitathassák. Néhány nap múlva e javaslat a nyilvánosság elé kerül s akkor azután, a kik az iránt érdeklődnek, még mindig megvitathatják a javaslatban foglaltakat. Midőn erről szólt a t. képviselő úr, akkor a túlsó padokról valaki közbekiáltott, hogy meglepetés akar lenni. Én azt hiszem, t. ház, az oly szerves javaslatnál, mely 200-nál több szakaszból áll, nem lehet arról szó, hogy az meglepetés akarjon lenni. Oly törvényjavaslatnál, mely egy-két szakaszból áll, lehet talán meglepetésre is számítani, de egy terjedelmes javaslattal, a melynek tárgyalása valószínűleg csak huzamosabb idő alatt fog megkezdődni, ez nem történhetik. Hiszen a t. ház és a bizottság tagjainak is időt kell engedni ezen fontos javaslat tanulmányozására, s a mai tárgyalások során, a parlamentre váró legközelebbi feladatokra való tekintettel, sajnálattal mondom, nem tudom biztosan, mikor fog az napirendre kerülni. Ilyen viszonyok között csak nem lehet azt hinni, hogy az ok, a miért nem hoztam a javaslatot előbb nyilvánosságra, a meglepetés keretében állott. Egyáltalában, t. ház, abban teljesen osztozom a t. képviselő úrral, a mit azután Bujanovics Sándor t. képviselő úr még inkább kifejtett, hogy, ha a kormány ilyen törvényjavaslatot előbb hoz nyilvánosságra, úgy, hogy előbb a közvélemény rostájánj menjen az keresztül, ez által igen nevezetesen megkönnyíttetik a képviselőházi tárgyalás. Hiszen maga a képviselő úr is hivatkozott rá, hogy magam is követem ezt a módot. De, t. képviselő úr, előbb csak nem terjeszthetem a nyilvánosság elé a javaslatot, a míg azzal magam készen nem vagyok, mert az az eljárás, hogy egy félig-meddig kész javaslat jusson e nyilvánosság elé. még sem volna helyes, (Helyeslés jobb felöl.) Az megtörténhetnék, hogy most a törvényjavaslatot ne a ház elé, hanem először egy, de szaktanácskozmány elé terjeszszem ; akkor a ház elé terjesztés esetleg csak hónapok alatt fog bekövetkezni. Szemben azonban azzal, hogy e törvényjavaslat előterjesztésével úgy is késtünk, és méltóztassék elhinni, őszintén mondom, hogy részben nem tőlem függő okok miatt késtünk, azt hiszem, ez az eljárás még sem volna helyes, (Élénk helyeslés jobb felől.) Holló Lajos t. képviselőtársam előterjesztett azután egy határozati javaslatot. Azokból, a miket arra nézve mondtam el, hogy milyen forrendben kívánom én és kívánja a kormány a közigazgatás reformjára vonatkozó egyes javaslatokat előterjeszteni, méltóztatik látni, hogy a kormánynak és nekem nincs szándékomban a választási törvény revíziójára vonatkozó javaslatot az általam előbb felsorolt javaslatok előterjesztése előtt benyújtani. De ez nem azt teszi, hogy én nem látom be szükségét, hogy a választási törvény reformáltassék. Igenis, belátom ezt, s magam is azt tartom, nagy ideje már, hogy a választási törvényt reformáljuk. De sem magamnak nem volt időm a választási törvény reformjával foglalkozni, mert, ha ilyen sok javaslatba kapnék egyszerre, az eredmény az lenne, hogy egyik sem készülne el. sem pedig nem hiszem, hogy a képviselőház a legközelebbi jövőben abban a helyzetben volna, hogy a választást törvény reformjával foglalkozhassak. (Helyeslés jobb felől.) Teljesen osztom azokat is, a miket t. Bujanovics képviselő úr ezen törvényjavaslat előterjesztésének időszerűségéről mondott. Egyáltalában abban a vélekedésben vagyok, hogy mi magunknak megkönnyítenők, a dolgot és sok tekintetben segíthetnénk egyik-másik bajunkon, ha nem mindig és mindenben nagy szerves tövényjavaslatot várnánk. Nem látom át, hogy miért nem javíthatnánk, ha esetleg időnk engedi, a választási törvény azon részein, a melyeknek javítása a legégetőbben szükséges. Én ezt az eljárást alkalmilag időszerűnek fogom tartani és esetleg igénybe is fogom venni, mert azt tartom, hogy minden ilyen törvénynek, mint például a választási törvény, egészben való felforgatása annyi sok érdeket érint, nagyon sok politikai