Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

248. országos Illés 1398. november 18 in, hétfőn. Í03 nyugtalanságot okoz, hogy már ezen egy szempontból is ezélszeríí lehet, mondom, csak czélszerfí lehet, egy ilyen törvénynek kiváló anomáliáit novelláris törvény által szanálni. Mivel pedig az általam épen most előadottaknál fogva én nem tartom épen a holnapi nap feladatának a választási törvény előterjesztését, méltóztassék megengedni, hogy azokra a princzipiumokra, a meiyek az ilyen választási törvénybe lefektetve lehetnek és a melyek Holló t. kép viselő úr határozati javaslatában foglaltatnak, ez idő szerint ne is nyilatkozzam. Úgyis kötelességem lesz és fogok is nyilatkozni, mikor a választási törvényjavaslatot előterjeszteni szeren csém lesz. (Helyeslés jobb felől.) Mo8t csak néhány kérdésre akarok felelni, melyeket Bujanovics t. képviselő úr intézett hozzám Először is figyelmeztet engem a közegész ségügyi admiíiiszträczió nagy fogyatkozásaira, nevezetesen arra, hogy nincs elég körorvos. Arról, hogy nincs körvos elegendő számmal, elég szomorú tanúságot teszjazon jelentés, melyet a múlt évi egészségügyi állapotról előterjesztettem és a mely a t. képviselő urak között kiosztatott. Foglalkoztam is alaposan e kérdéssel. Sajnos, hogy úgy nekem, mint a közegészségügyi osztálynak és különösen igen érdemes főnökének leg jobb munkaidejét, tudniillik Julius és augusztus hónapokat a kolera-járvány elleni védekezés any uyira igénybe vette, hogy számos szerves tövénynek kidolgozása háttérbe szorult. Méltóztassék elhinni, hogy Julius és augusztusban voltak napok, hogy reggeltől késő estig egyébbel sem voltunk elfoglalva, mint épen a kolera elleni intézkedésekkel. Ezek hátráltatták példának oká ért a betegápolási törvényjavaslat elkészítését, mert én a körorvosi kérdést a betegápolási törvény keretében vélem megoldandónak. (Helyeslés.) A másik, a mi, igen helyesen jegyezte meg a t..képviselő úr, égetőleg szanálást igényel: a bába-ügy. Abban tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak, hogy az által, ha intézetekben képezünk bábákat, nem fogunk czélt érni. De azt hiszem, hogy az az intézkedés egészen praktikus, a melyet legközelebb szándékozom életbe léptetni, tudnillik, hogy a tiszti főorvosok tartsanak a falusi bábákkal rövid kurzusokat,a melyeken őket a legszükségesebbekre tanítsák. Természetes, hogy ez minden kívánalomnak nem fog megfelelni, de segíteni fog a legégetőbb bajokon, a melyeket Bujanovics képviselő úr nagyon helyesen ecsetelt. Végűi felemlítette a képviselő úr a váudorczigányok kérdését. (Halljuk! Halljuk/) Valahányszor a czigányokról itten szó volt, úgyszólván mindenki 80.000 főre becsülte az országban a czigányokat, pedig az összeírás azt mutatja, hogy ebben az országban 240.000 czigány van. (Egy hang a baloldalon : TöVo van!) Annál roszszabb. Megvallom őszintén, én ma még erre megoldást nem tudok. Tudvalevő, hogy vaíaháhányan csak kísérletet tettek arra nézve, hogy a vándorezigányokat letelepítsék és földmívelésre szoktassák, e kísérletek mind hajótörést szenvedtek. Sokszor a második, harmadik generacziónál következett be a kuiarcz. A kérdés mindenesetre nehéz. Ma legalább ismerjük a kérdést egész nagyságában; mihelyt a segítésre módot és eszközt fogok tudni, bátor leszek azt a képviselőház elé terjeszteni. Különben ajánlom a költségvetést és e tételt elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Papp Elek jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Teljes mértékben csatlakozom ahhoz, a mit a költségvetési vita lefolyására nézve Apponyi t. képviselőtársam elmondott. És konst itáluom kell, hogy a t. kormánypárti sajtó, nevezetesen annak legfélhivatalosabb része, nem tanúsított valami rendkívüli tapintatot, sem nagy érzéket azon czéluuk iránt, hogy a költségvetési vitát rövidítsük, midőn azt a tényt, hogy az általános költségvetési vita oly rövid ideig tartott, annak is tulajdonította, hogy az ellenzék lefegyverezve érezte magát a miniszterelnök úr ágyúhatalmasságú érvei által. De utóvégre ez nem bír valami nagy fontossággal. Csak azt óhajtom kijelenteni, hogy valamint minden egyéb dologban, úgy ebben ellenzék nem tartott egyebet szem előtt, mint az ország érdekét. (Helyeslés a szélsőbalon.) És mert azt találta, hogy az ország érdeke ez idő szerint azt kívánja, hogy erre ne szenteljünk a szükségesen felül időt, s hogy igy több indok maradjon más fontos javaslatok tárgyalására: megmegrövidítette a költségvetési vitát. A szőnyegen levő tárgyra nézve köszönettel veszem tudomásul a t. miniszter úr azon bejelentését, hogy milyen sorrendben szándékozik a közigazgatásra vonatkozó javaslatokat beterjeszteni. Azt is helyeslem, hogy terminushoz ígéreteit nem köti. Én is azt hiszem, h )gy sokkal jobb egy javaslatot néhány nappal, néhány héttel, vagy hónappal is későbben, de megérlelt alakban beterjeszteni, valamint helyesebbnek tartom azt is, ha a képviselőház bár hoszszasan, de kellő nyugalommal tárgyalja a javaslatokat, mint azt, amit fájdalom, évek óta tapasztalunk, hogy, tudniillik ma hozunk egy fontos törvényt s alig egy-két év múlva már novelláris úton kénytelenek vagyunk megváltoztatni, mert észrevesszük, hogy preczipálva, hogy ne mondjam könnyelműen mentünk rajta keresztül. De sajnálnom kell, hogy a t. nemzeti párt két felszólalt szónoka nem találja czélszeríínek,