Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

846. orsüágoi fiiéi 1898. november 18-án, hétfős. 101 határozott terminusokat kitűzni, mert ily szerves törvényjavaslat kidolgozásánál, épen akkor, mikor az ember már azt hiszi, hogy készen van, ha lelkiismeretesen veszi a dolgot, szoktak felmerülni újabb kételyek és javítni valók. Mint legkorábbi határidőt, körülbelül a jövő év kezdetét, január közepét helyezhetem kilátásba,, de ezt se méltóztassanak oly pozitív Ígéretnek venni, hogy a javaslatot ebben a határidőben okvetlenül előterjeszthetem. (Helyeslés.) Természetes, hogy ezen igyekezetem nem mehet annak a rovására, hogy az alaposan és lehetőleg tökéletesen ki legyen dolgozva. Azon kérdést illetőleg, hogy a községi törvény önállóan életbe lesz-e léptethető, abban a véleményben vagyok, hogy a községi törvény, úgy, a mint azt én kontemplálom, magában semmi esetre sem lesz életbe léptethető. Okvetlenül szükség lesz más törvényhozási intézkedésekre legalább a járások közigazgatása keretében, ha nem is az egész megyére, illetve a teendők azon ege*sz sorára vonatkozólag, melyek ma a megyei közigazgatást és a községet illetik. Ha ezeket a teendőket alaposan akar juk rendezni, lehetetlen a járásra nem bízni oly teendőket, a melyek ma a község hatáskörébe tartoznak. Ép ezért, ha nem is az egész megyei közigazgatásra, de legalább a járási közigazgatásra vonatkozó törvény együtt lesz előterjesztendő és életbe léptetendő a községi törvénynyel. Nehogy azonban e kijelentésem bármily irányban félreértésekre szolgáltasson alkalmat, kénytelen vagyok Zay Adolf t. képviselő úr mai beszédére néhány megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Á képviselő úr részletesen foglalkozott a járások szervezésével, felvetette a közigazgatási terűletek alakításának kérdését. Nézetem szerint, a míg konkrét szubsztratum nincs előttünk, lehetetlen erről beszélni a nélkül, hogy félreértések ne támadjanak. Mert, ha a t. képviselő úr például közigazgatási járásról és járási önkormányzatról beszél, a képviselőháznak minden egyes tagja mást meg mást érthet alatta, (Úgy van! jobb felöl.) úgy, hogy konkrét szubsztratum hiányában egymást megérteni nem fogjuk. Azt azonban már ma szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a járásban az önkormányzatot úgy létesíteni, a mint azt a t. képviselő úr kifejtette, lehetetlennek tartom, mert egészséges járási önkormányzatot csakis alulról fölfelé lehet teremteni. (Helyeslés jobb felöl.) Ennek főkép az az oka, hogy az ország egyes vidékein igen különbözők a viszonyok. Ismerek községeket, a melyek a községi önkormányzatnak valódi mintaképei, a melyek a saját erejükből gondoskodnak Szükségleteikről; e községekben a közigazgatási teendőket a legnagyobb odaadással, úgyszólván ingyen végzik a községi tagok, szóval e községekben az önkormányzatnak minden feltételei megvannak. Vannak azonban az országnak más vidékei, melyeken a járásokban 100—120 község van, s ezek az önkormányzatnak legprimitívebb feladatainak végzésére sem képesek, (Ügy van ! a jobboldalon.) mert hiányzik bennök a szükséges elem, a kellő szellemi erő és az anyagi jólét, a mik az önkormányzat megvalósítására szükségesek. Itt lehetetlen a járásokra ugyanazt a mértéket alkalmazni, (Helyeslés a jobboldalon.) mert annyira különböznek a járások egymástól alkatelemeikre és képességükre nézve, hogy reájuk ugyanaz a mérték egyáltalában nem alkalmazható. (Helyeslés a jobboldalon.) Sok tekintetben egyetértek Holló Lajos t. képviselő úrral abban, a mit a közigazgatási reform alkatelemeiről mondott. Én is első feladatnak tartom a hatósági szervezet létesítését, mely — mint a képviselő űr magát kifejezte — csontvázát fogja képezni az adminisztrácziónak. De sajnálom, hogy a képviselő úr úgy állítja oda a kérdést, mintha az adminisztrácziónak államosítása közt, úgy, a hogy azt én értem, és a mint a ház igen sok tagja érti, mondom, az adminisztráczió államosítása közt és az önkormányzat közt ellentét volna. Én, t. ház, sohasem láttam ebben ellentétet. A közigazgatás államosítását mindig úgy képzeltem és képzelem, hogy a közigazgatás államosítása mellett azon kormányzatnak sokkal nagyobb foka és terjedelme legyen megvalósítható, mint ma. T. képviselőtársam az önkormányzatot csak úgy vonatkozásában látja, még pedig — felfogásom szerint — oly vonatkozásában, a mely nem is a legszebb, nem is a legnemesebb nyilvánulása. Nevezetesen a t. képviselő úr egy sorban említi az amerikai és az angol önkormányzatot. Nekünk, azt hiszem, mégis csak figyelemmel kell lennünk arra, hogy, bár az önkormányzatnak erőteljes gyakorlása mellett kell, hogy kifejlődjék pártktizdelem, de maga a pártküzdelem az egészséges önkormányzatnak a kritériumát még nem képezi. Ezt, gondolom, a t. képviselő úr is elismeri, mert ahhoz szükséges még a polgároknak jóakarata, buzgósága, de tehetsege is, hogy a maguk ügyeit maguk intézzék a maguk erejével, hogy nem fizetett tisztviselőkkel végeztessék minden dolgaikat, hanem minden olyan dolgot, melyet a polgárok maguk végezhetnek, végezzék el maguk. Ez a másik nyilvánulása az önkormányzatnak, és ebben a tekintetben, a mennyire legalább az én értesülésem terjed, Amerika nem épen a legszerencsésebben választott példa; mert az oly önkor-