Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

246. országos ülés 1893. november 18-án, hétfőn. 95 igazgatási ügyek elintézése, a közigazgatási bíróságokról szóló törvény életbeléptetése után, le fog a kormány vállairól vétetni; de mindamellett, ha ezután csak tisztán közigazgatási ügyekkel fog is foglalkozni, lia ezután nem lesz is elfoglalva a kormány a közigazgatás jogszerűségi kérdéseivel, hanem rsak czélszertíségi kérdéseivel, mégsem lesz képes összes feladatainak megfelelni a jelenlegi szervezet mellett. Hiszen nincsen ország a világon, a hol a központi kormánytól azt várnák, hogy minden konkrét közigazgatási ügyet, minden aprólékos középítkezési, egészségi, úti, katonai stb. ügyeket véginstancziában maga a kormány intézzen el. Mindenütt gondoskodva van arról, hogy közbeneső hatóságok intézzék el a folyó ügyek csekélyebb jelentőségű részét és a kormányra csak a törvények előkészítése, a törvényhozási tevékenység vezetése, a törvények végrehajtása, végrehajtási szabályrendeletek kibocsátása, a közigazgatási ügyek elintézése összhangzóságának ellenőrzése maradjon, és ne foglalkozzék egyes apró közigazgatási folyó ügyekkel. Én azt hiszem, hogy nem ugyan a legközelebbi időben, de nemsokára ez lesz a menete közigazgatási reforinalkotásamknak és gondoskodni fogunk arról, hogy a kormány annál hatályosabban érvényesíthesse a maga és az ország akaratát, hogy expozitúrákat teremtsen magának a vidéken s az országot közigazgatási kerületekre oszsza fel, a mi nem járna az állam egységének felbontásával, mert nem a képviselet szempontjából, hanem csakis a hatóság és a közigazgatás szempontjából osztatnók fel az ország kerületekre, ép úgy, a mint minden ve szély nélkííl felosztatott az az igazságszolgáltatás, vagy a pénzügyi közigazgatás érdekében. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy minden aggodalom nélkül fel lehetne az országot nagy kerületekre osztani, a melyeknek élén a kormány expoziturái gyanánt működő kerületi kormányok intéznék el felső instáncziában és véglegesen az apróbb közigazgatási konkrét ügyeket Én erre nem akarok most bővebben kiterjeszkedni, ámbár ezen eszmék csak akkor bírálhatók meg alaposan, ha mind konkrétebb alakban terjesztetnek elő, de máma nem tehetem, mert t. képviselőtársam egészen más tekintetben kérte ki és

( azt hiszem, magára is vonta a ház Bgyelmét. O tudniillik nem a közigazgatás reformjáról kíván jelenlegi beszédében ex asse beszélni, hanem a képviseleti rendszernek, a parlamentnek újjáalkotását szóba hozni; beszé déből nem egészen tűnik ki. Hivatkozott ő az 1848-iki törvényalkotásra és azt mondta, hogy: ámbár a 48-iki törvényhozás szintén nagyfontosságú reformokkal volt elfoglalva, úgy, mint a jelenlegi törvényhozás, akkor mégis szükségesnek tartotta a parlament új alakot felvenni. Igaza van a t. képviselőtársamnak, de egyet ne méltóztassék figyelmen kivííl hagyni, azt, hogy akkor a rendi rendszerről kel ett áttérni a képviseleti, egy akkor egészen új képviseleti rendszerre, a melyet akkor először formuláztak Magyarországon. Az állami akaratot új formákba kellett önteni, tehát mielőtt a további reformalkotásokhoz hozzáfogott a 48-iki országgyűlés, első kötelessége volt arról gondoskodni, hogy olyan jelleget adjon az országgyűlésnek, hogy az a rendi világból térjen át a képviseleti rendszerre. E szerint kötelessége volt a parlamenter, újjáalakítani, és pedig a képviseleti rendszer alapján. Itt minálunk azonban új rendszer megjelöléséről jelenleg szó sincs. Ma, t. ház, a nagyon is égető közigazgatási reformokhoz hozzá lehet fogni, s majd ha ezeket — t. képviselőtársam küzreműködése mellett — elvégeztük, kerülhet arra a sor, hogy vizsgáljuk meg, vájjon a jelenlegi parlamenti rendszeren kelbe és minő irányban változást tenni? Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam az általa is óhajtott belügyi közigazgatási reformoknak jó szolgálatot nem tenne, ha azokat a kérdéseket is napirendre kívánná tűzni és a parlament elintézése alá hozni, a melyeket ma* megpendített. Minden esetié ö is bir tudomással arról, hogy azon reformok, a melyeket határozati javaslatában sürgőseknek és a legközelebbi időben megterem tendőknek jelez, alapjában megráznák Magyarország jelenlegi közállapotait. És ha ezek előtérbe nyomulnának, mindenesetre háttérbe kellene szorulni a parlament minden más működésének. (Helyeslés.) Én tehát nem tartom szerencsésen megválasztottnak az időpontot, a melyben a parlament refot'tnjának e kérdését meg lehetne pendítem'. De miután felvetette t. képviselőtársam, és miután határozati javaslatával szemben állást kellett foglalnom, hozzászólok én is, de azzal a rezervátával, hogy későbben, a belügyi reformok megalkotása után lesz majd helye e kérdésről először még csak szólani. T. képviselőtársam határozati javaslatának lényege abban áll, hogy ő a jelenlegi képviseleti rendszert szélesebb alapokra kívánja fektetni, illetve le akarja szállítani a czenzust. A mit ennek indokolására felhozott t. képviselőtársam, az doktriner szempontból teljesen megállja helyét. Elismerem, hogy nagyon kívánatos volna, ha már most sokkal nagyobb körökre terjesztenők ki a képviseleti rendszert. De gondolja meg, t. képviselő úr, hogy miképen fejlődött Magyarország és abban a képviseleti rendszer? Csak 1848, illetőleg a 60-as évek