Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

281. országos üléa 1898. október 5-én, csütörtökön. 91 litásokat illeti, ott a kellő tiszteletet mindenkinek minden tekintetben megadják, és megadták nekem is. Általában, h'a már erről méltóztatnak beszélni, ha lenne ok, — mert ilyen okot nem tapasztaltam, — melyből következtethetem, hogy velem nem megfelelőleg bántak : ezt nem a »burgzsandárok« közeledéséből vagy távolodásából ítélem meg, mert nekem egy forumom van, s ez az én királyom, (Tetszés és éljenzés jőbh felől.) és annak részéről, t. ház, én ilyen tendentiát nem tapasztaltam hanem — engedelmet kérek — épen az ellenkezőt tapasztaltam. Ugyanazt a megtiszteltetést és kegyességet tapasztaltam a Kőszegen jelen volt többi magas személy és azok kísérete részéről. Azt hiszem, e szerint irányíthatom teendőimet. De ba lenne is valami olyan, a mi egy vagy más tekintetben kifogás alá esik, ennek tisztázása talán nem ide tartozik. (Úgy van! jobb felől.) Egyről biztosíthatom a t. képviselő urat és ez az, hogy ott, hol akár az én személyemről, akár különösen állásom méltóságának megóvásáról van szó, ezt nemcsak mint jogot, hanem mint kötelességet fogom fel. (Zajos helyeslés jobb felől.) És önérzetért nem fogok kölcsön járni sehova, hanem tudom, mi a kötelességem. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb felől.) Arról is biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ha talán igen szép és megtisztelő, de nem a legmagasabb körökbe tartozó társadalmi állásomnál fogva holmi kicsinyléseknek, vagy ilyesnek volnék kitéve, a mit szintén nem tapasztaltam, sőt igenis tapasztaltam ennek ellenkezőjét: akkor sem járnék önérzetért a t. képviselő úrhoz. (Hosszantartó zajos tets.és jobb felől.) Mert egyet minden körülmények közt meg fogok óvni, hogy mit teszek egyénileg, az az én dolgom, de állásomból folyó kötelességem: hogy ez állást azon köztiszteletben adjam át utódomnak, a milyenben átvettem. (Zajos tetszés és éljenzés jobb felől.) Bernáth Dezső jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Az az ezredéves történelem, melynek évfordulóját nemzetünk legközelebb megünnepelni készül, fényes tanúbizonyságot tesz a müveit világ minden nemzete előtt arról, hogy a magyar nemzet olyképen oldotta meg történelmi missioját, hogy az állam határain belül élő más fajokkal szemben is a békés egyetértés minden eszközeit alkalmazta, hogy ez országban mindenki szabadon, mint egyenjogú polgár boldogulhasson, cserében csak azt kívánva, hogy a mások számára adott jogok és kiváltságok a hazaszeretet melegével viszonoztassanak. Én, t. ház, mai felszólalásomban mindent el fogok követni arra, hogy egyrészt e történelmi vezérelv csorbát ne szenvedjen, másrészt, hogy az állameszmét és a magyar nemzetet történelmi múltjánál, törvényes intézményeinél fogva megillető méltóság azon sérelem ellenében, melyet rajta ejtettek, megvédessék. Tartózkodni fogok attól, hogy a nemzetiségi kérdés orvoslására szükséges eszközök felsorolásával, vagy azok méltatásával foglalkozzam. Szorítkozni fogok kizárólag a királyi válaszban rejlő tények erejére és annak kimutatására, hogy a mélyen t. ministerelnök úr merőben tévedisben van, midőn azt hiszi, hogy ezen válaszokban alkotmánysértés nem foglaltatik. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tartózkodni fogok még attól is, hogy a Kőszegen mondott királyi válasz tartalmával foglalkozzam, mert a kitűzött napirend szerint most a Borossebesen adott királyi válaszra vonatkozó kérvény állván napirenden. Még csak kívánatasnak sem tartom a magam részéről, hogy ezen kérdés vitatásába, hol a pártok közötti egyetértésnek kifelé ható nemzeti súlya minden körülmények között döntő erővel bír, pártmotivumok keveredjenek, (Helyeslés a szélső baloldalon.) melyek az egyöntetű, egészséges megállapodás lehetőségét kizárják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most ezen bevezetésen felül egész őszinteséggel és szíves örömmel járulok hozzá gr. Apponyi Albert felirati javaslatában foglalt azon enuntiatiohoz, mely szerint mi itt, az ellenzéken, s azt tartom a kormány padjain is, semmi véleményeltérésben nem vagyunk s nem lehetünk az iránt, hogy Magyarország területén az úgynevezett — mindjárt hozzá teszem, elég helytelenül — nemzetiségek között, tényleg azonban a fajok között, melyeknek nyelv- és vallásszabadságát törvényeink magunk is megóvták, túlnyomó részében — a magyarok Istenének legyen hála — hazafias elemekkel találkozunk. De azok a felszólalások, a melyek bennünket vezetnek, szólnak azon törekvéseknek, szólnak azon izgatóknak, lázitóknak és honárúlóknak, kik megfeledkezve a haza iránti hálának szent kötelességéről, megfeledkezve a törvények iránti tiszteletről, kifelé való hajlamaikban zsoldos szolgálatába állanak más államok érdekeinek, és ekként igyekeznek Magyarországot, saját területén megbontani, az állam becsületét tönkre tenni és pellengére állíiani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen intentiok által vezéreltetve, első sorban az előadó ár szűkszavú bevezetésére van néhány megjegyzésem (Halljuk! Halliúk!) Az előadó úr azt mondja az ő indokolásában, hogy ezen kérvények az irattárba helyezendök el, először azért, mert a felelősségre vonásra objectiv ok nem forog fenn; másodszor, mert a mi alkotmányunk szerint, a kormánynak felelőségre vonása csak képviselő által lehetséges, s miután a kérvény nem képviselő által van beadva, 12*