Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

86 881. országos Ülés 18»8. október 5 én, esHörtöktHi. Másodszor az mondatik, hogy ennek az 1867-iki alapnak megváltoztatása politikailag veszélyes lenne, hogy ez nagy nehézséggel járna azon egyszerű okból, mert az egy kétoldalú megállapodás. (Egy hang a szélső baloldalon: Kivel?) En nem bujkálok a kérdések elől, t. képviselő úr. Ha csak a fejedelem és a nemzet közti kétoldalú megállapodásra czéloztunk volna, akkor talán nem lett volna szükség azt felemlíteni, mert hiszen minden törvény ily kétoldalú megáll iipodás. De épen arra a nehézségre utaltunk, — a mi már e házban is felemlíttetett — hogy az megállapodás nemcsak a fejedelem és nemzet, hanem a nemzet és a fejedelem többi or szagai, másik állama között. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, így fogták fel ezt mindig. Méltóztassék elolvasni az 1867 : XII. törvényezikket előkészítő 67 es bizottság munkálatait és tanácskozásait. így fogta fel ezt és vetette fel — gondolom — b. Kemény Gábor, helyeselte Nyáry Pál, és legutóbb, a múlt esztendőben a túloldalról Hódossy Imre t. képviselő úr, és én az ő álláspontjára helyezkedtem. Ha az lenne azon királyi válaszban, a mit gr. Apponyi Albert képviselő úr feliratában mond, hogy az egy kétoldalú szerződés, akkor méltán magyarázatra szorulhatna ez a válasz. De ott nem kétoldalú szerződésről, hanem kétoldalú megállapodásról van szó. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem ugyanaz. Nem is új kérdé.sek ezek, t. képviselőház. Méltóztattak ráutalni számtalanszor és mások még erősebben nyilatkoztak ez álláspont mellett, mint én. Én legutóbb, ha jól tudom, 1891-ben, a felirati vita alkalmával, ugyanazt az álláspontot foglaltam el, hogy az, bár formailag nem kétoldalú szerződés, de lényegileg, politikailag annak attribútumaival bir; mert a politikai szükségesség fog bennünket minden körülmények közt arra kényszeríteni, hogy azt mint kölcsönös megállapodást honoráljuk, ha netalán annak megváltoztatása vettetnék fel. Akkor tehát, t. ház, midőn ez volt a mi politikai felfogásunk, midőn huszonöt év alatt ezen 1867 : XII. törvényezikk egyetlen pártolója sem interpretálta ezt másként; midőn a közjogi alapon álló pártok közt e tekintetben talán differentia sincs: akkor csak egynek ne legyen szabad ezt kimondania, a fejedelemnek, a ki talán épen első sorban van hivatva a törvények megóvására és állandóságuk biztosítására? (Élénk helyeslés jobb felöl.) Mi, t. ház, nem tettünk mást, mint hogy ezen alapnak helyességét, ezen alapnak, a melyen a kormány megalakult, állandóságát konstatáltuk. (Egy hang a szélső baloldalról: Ki támadta meg ?) És ebben is híven jártunk el annak idején itt a házban kifejtett program inunkhoz; mert mi ezen 1867-iki alapot, mint újabb alkotmányosságunknak nem csak szabályozóját, hanem kiindiílási pontját, mindig állandó jellegű alkotásnak tekintettük, a melyből semmit elvenni uem engedünk, de a melyhez hozzátenni sem kívánunk. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a bal- és szélsőbalon) Nem óhajtunk pedig hozzátenni, nem óhajtjuk bolygatni azt, t. képviselőház, azért, mert a magyar nemzet valódi érdekének azt tekintjük, hogy úgy tartassék fenn azon törvény, a mint megalkottatok. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert képviselő úr —- hogy még egyszer az 1867-iki alapról szóljak — azzal vádol bennünket és talán hivatali elődeinket is, hogy ezen 67-iki törvényhez való betűszerinti ragaszkodással bújunk ki sok nemzeti aspiratio, követelmény, megvalósítása alól. Ugyan Kérdem, t. ház, mik azok a nagy különbségek, a mik e tekintetben köztünk fenforognak, hacsak a t. képviselő iir az általa taxatíve felsorolt kérdéseken kívül másokkal is meg nem ismerteit bennünket, mint a melyeket megvalósítani akar. Nézzük először az udvartartás kérdését. (Halljuk! Halljuk!) E kérdésben magam is azt az álláspontot foglaltam el . . . Kun Miklós: ígéretet tett! (Mozgás a baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénz Ügyminister: Igen, ígéretet tettem, hogy nem egy külön udvartartás létesítése, de az udvartartás kérdésének állami igényeinknek megfelelő rendezése iránt fogunk tenni lépéseket. (Mozgás a baloldalon. Egy hang: Gyönyörű megoldás!) Hogy gyönyörű megoldás-e, ígéret-e, ezzel a kérdéssel a t. képviselő uraknak, azt hiszem, igen rövid idő múlva, hetek múlva, lesz alkalmuk foglalkozni. (Élénk éljenzés és tetszés a jobboldalon.) A másik kérdés, t. ház, közös intézményeinknél a színeknek és czímernek kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ez is oly kérdés, melyet magunkévá tettüuk s nemcsak az előző kormányok, hanem én is határozottan ígéretet tettem, hogy ezzel a kérdéssel nemcsak foglalkozni, hanem azt megoldásra juttatni is kívánom. (Helyeslés jobb felől.) Hogy itt nem felelhetek azzal, hogy ígéretemnek beváltásával a képviselő uraknak rövid idő múlva lesz alkalmuk foglalkozni, ennek oka igen természetes. (Halljuk!) Először is, mert igen nagy követeléseket méltóztatnak támasztani egy tiz hónap óta működő kormány iránt; (Úgy van! Űgy van ! a jobboldalon.) másodszor, mert ez oly kérdés, melynél közös ügyekről, közös intézményekről van szó, melyek tehát általunk egyoldalúlag meg nem