Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

2BI. drsíágös fllés 18í)3. október 5-én, estt«rtök8n. 87 oldhatók, lianeta ehhez azok hozzájárulása is kívántatik, a kik ezen közös ügyekhez és intézményekhez hozzászólni nemcsak hívatva, hanem jogosítva is vannak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Egy hang: Kik azok ? Zaj. Halljuk! jobb felől.) A harmadik kérdés, t. ház, a katonai nevelés kérdése. Már engedelmet kérek, itt az az első kérdés (Halljuk! HalljukJ) hogy formákat akarnak-e valósítani, vagy egy bizonyos intentiót, egy bizonyos szellemet és elvet akarnak érvényesíteni? (Halljuk! Halljuk!) Mert azt az elvet, t. ház, hogy a katonai nevelés olyan legyen, hogy a magyar nemzet fiai a nélkül, hogy nemzeti jellegükből és nemzetiségükből kivetkőznének, részt vehessenek a hadseregben s ott ily nevelésben részesülhessenek, ízt az elvet mi nemcsak fen tartjuk, hanem valósítani is kívánjuk. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélsőbalon. Felkiáltások: Hol? Mikor? Halljuk ! Halljuk!) Megengedem, hogy a képviselő úr valami mást és többet kíván, én sem másra, sem többre, nem vállalkoztam. Egyre azonban igenis vállalkoztunk, s azt meg is oldottuk, hogy az ottani nevelés a mi nemzeti igényeinkkel ellentétben ne álljon, hogy ne követeljék fiainktól, hogy nemzetiségükből kivetkőzzenek. És, t. ház, ennek más bizonyítékaival is találkozunk. (Úgy van! jobb felől.) Azok, a kik mindig azt a nagy visszaesést hirdetik, a mi ezen a téren van, nem látszanak figyelembe venni azt, hogy ezen a téren is egy jelentékeny előhaladás konstatálható, s ez a je Jentékeny előhaladás az, hogy a magyar nyelvnek, mint államnyelvnak oktatása először is minden magyar honpolgárra nézve, a ki katonai intézetben van, akár itt, akár a másik államban általán kötelező. (Mozgás a szélsőbalon.) A Magyarország területén levő katonai alreáliskolákra és az itt levő kadétiskolákra vonatkozólag pedig a múlt delegationalis tárgyalások alkalmával azon kötelező ígéret tétetett a hadügyminister által, hogy a magyar nyelv mint kötelező tantárgy fog behozatni. (Zaj a szélsőbalon. Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Hogy mire czéloz a felírat a honvédség nemzeti jellegén ejtett csorba felemlítésével, ezzel nem foglalkozhatom bővebben, mert az bővebb magyarázatot igényelne, hogy lássuk, mi hát az a csorba, mely a honvédség nemzeti jellegén ejtetett? Tudtommal ilyen csorba nemcsak nem ejtetett, hanem ilyen csorba ejtése még csak meg sem kíséreltetett. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl! Közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert képviselő úr azután (Halljuk! Halljuk!) nem directe ugyan minket, hanem általában gyanúsít bizonyos tanácsadókat, mert azt mondta, mi rólunk a jóakaratot föltételezi, de hozzáteszi, hogy nem vagyunk ké-pesek eloszlatni a fejedelem aggályát abban a tekintetben, hogy sokan az itteni pártoknak, egyes politikai irányoknak hűségét gyanúsítják, egyesek felforgató tendentiákkal vádoltatnak, és mi úgy tűntetjük fel a dolgot, vagy legalá ib úgy engedjük feltűntetni, mintha ez a nemzet a loyalitásnak csak úgy felelhetne meg, ha szakít a múltjával. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Engedelmet kérek t. ház, nem úgy van, és épen azért szólalok fel, mert nem úgy van. (Halljuk! Halljuk!) A ki itt bárkinek a hűségét gyanúsította volna, ilyen tanácsadóját a királynak nem tudom. íFelkiáltások a szélső baloldalon: Kik az ámítók ? Nagy zaj.) Majd leszek bátor erre is rátérni, fíogy felforgató tendentiákkal vádolnának valakit, én ily tanácsadót, sem ismerek, és arra, a ki azt kívánná a magyar nemzettől, hogy szakítson múltjával, nemcsak tanácsadót nem tudok, hanem magyar embert sem ismerek. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a bal és szélm baloldalon.) Soha senki nem akarta, hogy mi múltunkkal szakítsunk. Mi azon múlt iránt tisztelettel és kegyelettel viseltetünk, és azt e?ekrő! a padokról proklamáltuk. (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon.) Mi csak egy ellen foglaltunk állást, t, ház, és ez ellen állást foglalunk, következetesen itt is, a korona előtt is, és mindenütt, a hol arra szükség van, hogy e kegyeletet bele ne keverjék az aktuális politikába s abból pártkérdést ne csináljanak. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a bal- és szélsőbalon.) Már most kérdem a t. képviselő urat az előadottak után, hogy hol van az a bizonyos reactionarius szellő, melyet lengedezni látnak, és melyre utalva úgy tűntetik fel a dolgot, mintha a kőszegi nyilatkozat is csak egy újabb lánczszemc lenne azon jelenségeknek, melyek reactionarius irányban újabban mindinkább lábra kapnak és terjednek. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Hát abban van a reactio, hogy egy nemzetközi ünnep alkalmával a fejedelem konstatálja az xíjabb alkotmányosságunk kiindul alpontját és alapját képező 1867-iki törvényeknek nemcsak ezélszertíségét, hanem állandóságát? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélsőbalon.) Engedjék meg, t. képviselő urak, de abban, hogy ha valaki egy törvény fenmaradása mellett foglal állást, és azt konstatálja, kivált oly magas helyről, a hol ez történt .... (Egy hang a szélsőbalon: Onnan nem lehet!) onnan is lehet, sőt kell is koronkint konstatálni. Mondom midőn az konstatáltatok, hogy itt egy alapvető törvény van, a melynek fentartása kívántatik, ez, és általában a törvények fentartásának hangoztatása még sehol sohasem volt