Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-231
251. országos ülés 1898, október B-én, erttBrtöMn. 85 előfordult mindig nemzetiségekről volt szó. Ellenben sokszor volt szó az ország alkotmányáról és törvényeiről, de oly határozottan, mint a mostani királyi válaszokban, soha, oly határozott figyelmeztetés az izgatások kerülésére soha sem hangzott el. Úgy tüntetik fel a képviselő urak a dolgot, mintha itt csak a nemzetiségről lett volna szó, ele e királyi válaszok egyes más passusai szóltak az ország alkotmányának és törvényeinek tiszteletben tartásáról is, hangsúlyozván, hogy azokat mindenütt, de kivált ama vidéken ápolni kell; mert — így szólt a görög-keletieknek adott válasz — »habár nyelvük nem ugyanaz« — tehát itt utalás történik az állam nyelvére — »minden nemzetiség a más nemzetiségekkel való békés egyetértést fentartani, valamint a törvényeket és az ország alkotmányát egyformán tisztelni tartozik, és csak így érhetik el valódi érdekeik biztosítását.« Midőn tehát azt adjuk válaszúi, hogy az állam törvényei és az alkotmány iránti tis-.teletnek ápolása feladata az ama vidéken élő papságnak, és hogy saját érdekeiket is csak ezen körön belül valósíthatják : akkor azt mondani, hogy itt magyar nemzetről, magyar államról szó sem volt, egyenesen ellenkezik a válaszok valódi tartalmával. Midőn, t ház, a nemzetiségekről mondandókat befejezni kívánom, még csak egyet vagyok bátor megjegyezni, (Ralijuk! Halljuk!) azt, hogy én igen sajnálom, hogy a nemzetiségi vitát itt provokálták. (Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Sajnálom, t ház, mert legyenek meggyőződve, hogy ez annak a politikának, melyet érvényesíteni akarnak, nem előnyére, hanem csak hátrányára válik (Halljuk! a jobboldalon. Zaj a bah és szélső baloldalon.) ükkor, t. ház, midőn nemcsak az érdekeltek, kikhez a fejedelmi szavak intéztettek, hanem azon agitatorius körök, melyek ezen román kérdéssel specialiter foglalkoznak, konsternálva voltak ezen fejedelmi intő szavak által; (Zaj és ellenmondás a bál- és szélsőbalon.) akkor, midőn azt eleinte igy fogta fel az egész sajtó, és csak azután láttuk.azt a politikai fordulatot, azt a fogást, hogy a hatás kisebbítése végett maguk ezek a nemzetiségi izgatók igyekeznek ennek oly értelmet adni, mintha az nem ellenük szólna, hanem még ő mellettük . . . (Nagy zaj abal-és szélső baloldalon.) Horváth Gyula: Minden oláh lap! (Nagy zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister . . . hogy minden oláh lap fogásból úgy tűntette fel a dolgot, és minden oláh lap ezen fogásának felültek a t. képviselő urak, és arra vállalkoztak, hogy maguk devalválják a fejedelmi nyilatkozat értékét. (Zaj a bal- és szélsőbalon. Élénk tetszés jobb felől.) De nem csak ez a kifogásom, mert hisz ha önöknek ez a politikai meggyőződésük, még akkor is egy más alkalmat kellett volna választaniuk annak érvényesítésére, és akkor is a megoldás oly módját kitalálni, hogy a magyar nemzet ezen kényes ügyében ne úgy tűntettessék fel, mintha az eddig egységes magyar politika meghasonlott volna; (Helyeslés a jobboldalon.) és én daczára annak, hogy ezen váddal illetnek, konstatálom azt, hogy az meg nem hasonlott, mert, azt hiszem, úgy irányzatára, mint alapvonalaira, valamint alkalmazandó eszközeire itt differentiák fel nem merültek. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon) Hock János: Tisza Pista Nagyváradon, az a differentia ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénz Ügyminister: Most engedje meg nekem a t. ház, hogy miután gróf Apponyi Albert felirati javaslatában nemcsak a borossebesi kérdésre szorítkozik, hanem kiteijeszkedik egyúttal a törvényhatóságoknak Kőszegen adott válaszra is, álláspontomat ezen kérdésre' is jelezzem. Pázmándy Dénes: Most jön a »Passirschein!« (Derültség a szélsőbalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénz Ügyminister: Ez a »Passirschein« is azt mutatja, milyen eszközökkel küzdenek, (Zaj a szélső baloldalon.) mert ily légből kapott valótlanságot állítnak, mintha »Passirschein« adatott volna ki a kormány tagjainak. Pázmándy Dénes: Három tanút állítok, a kik látták! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Valótlanság! Egyszerűen konstatálom, hogy az egész dolog valótlanság. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Senki soha kísérletet nem tett arra, soha szüksége annak fel nem merült, hogy én bárhol »Passirschem«-nel jelenjek meg. (Derültség a szélsőbalon.) És bárhogy igyekszik feltűntetni a t. képviselő úr a dolgot, egyről legyen meggyőződve, hogy ott nekem »Passirschein«-re szükségem nincsen, hanem hogy kellő tisztelettel fogadnak, ha ott bárhol megjelenek. Ott veszem fel a fonalat, a hol elejtettem. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert képviselő Úr felirati javaslata kényszerít arra, hogy a kőszegi válaszszal is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mi foglaltatik ezen kőszegi válaszom? (Halljuk / Zaj- és nyugtalanság a bal- és szélsőbalon. Elnök csenget.) Először az 1867-iki alapra nézve az mondatik, hogy az a fejlődés biztos alapját nyújtotta. Körülbelül — ha nem is a szavakra, de magára az értelemre és tendentiára nézve — ugyanaz foglaltatik abban, a mi gr. Apponyi Albert t. képviselő úr felirati javaslatában.