Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-231
82 231, országos ülés 1808. október 5 én, csütörtökön. során még sok oly ellenvetéssel fogok találkozni, a melyek később is kényszeríteni fognak a felszólalásra, mindazonáltal már jelenleg alkalmat kívánok venni arra, hogy kikérjem a t. ház türelmét két okból: (HaMjuk! Halljuk!) Először is azért, liogy a magam részéről is konstatáljam azt, hogy úgy a borossebesi királyi válaszért, mint a Kőszegen mondott királyi válaszokért a teljes felelősséget elvállalom; (Helyeslés jobb felől. Mos ff ás a baloldalon. Felkiáltások: Kell is!) Sőt arra kérjem a t. házat, hogy a menynyiben az ott adott válaszoknak akár lényegére, akár kifejezéseire nézve bárminemű kifogás merülne föl, vagy észrevétel tétetnék, azt kizárólag és csakis a felelős kormánynak méltóztassék tulajdonítani, (Felkiáltások bal felől: Természetesen !) és mint eddig is történt, ő Felsége magas egyéniségét a vitán egészen kívül hagyva, a kormányt méltóztassék felelősségre vonni, (Mozgás a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Azt nem kell mondani! Halljuk!) mert azokat a királyi válaszokat, a melyek adattak, igenis, előre láttam, azok hozzájárulásommal, beleegyezésemmel létesültek (Nyugtalanság a bal- és szélsőbalon.) Csakhogy én azután, t. ház, felelősséget csakis azért vállalhatok el, a mi azokban a királyi válaszokban benne van, de nem azért, a mit azokba a királyi válaszokba belemagyarázni igyekeznek; (Élénk helyeslés jobb felől. Hosszantartó mozgás a bal- és szélsőbalon.) mert, engedelmet kérek, azokért a felelősség, vagy ha nem is a felelősség, de a bizonyítás kötelessége azokat terheli, a kik azoknak a királyi válaszoknak más értelmet kívánnak tulajdonítani, mint a mi azoknak szószerinti értelmében kifejezésre jut. (Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De fölszólalok, t. ház, még egy más okból is: mert nemcsak azokért a királyi válaszokért tesznek felelőssé, hanem általában oly vádakkal illetnek, a melyek a királyi válaszokkal sem közvetlen, sem közvetett összefüggésben nincsenek ugyan, hanem mégis fölhozatván, azokat e helyről nem hagyhatom megerőtlenítés nélkül. (Helyeslés jobb felől) Foglalkozom előgzör a borossebesi válaszokkal és az e tekintetben fölhozott vádakkal. (Halljuk! Halljuk!) Vizsgálom azt, hogy a kormánynak nemzetiségi politikája úgy alapelveire, mint irányára, valamint eszközeire nézve helytálló-e, és van-e közöttünk e tekintetben különbség? Én a kormány nemzetiségi politikáját, ministertársaiinmal egyetértőleg, akkor, a mikor a kormány programmját előadtuk, nem érintettem ^ de igenis visszatértem arra újesztendei beszédemben, a mely talán szintén nyilvános elbírálás alá eső kormányprogrammot képez, ha nem is oly fórum előtt adatott, a hol a szorosabb értelömben vett kormányprogrammok mondatni szoktak. (Mozgás a baloldalon.) Én akkor a nemzetiségi kérdésről ezeket mondottam: (Halljuk! Halljuk!) »A másik kérdést, a nemzetiségi kérdést illetőleg, (Halljuk! Halljuk!) nem emlékeztünk meg külön programiunkban, mert ennek a megtisztult kérdésnek mikénti kezelése minden pártnak, minden magyar p ditikusnak közös kérdése kell, hogy legyen. (Ügy van! Úgy van!) Nem tagadom én, t. barátaim, hogy e téren a legújabb időben egyes oly simptomákkal találkozunk, a melyek közönbösen nem vehetők, de a melyeknek túlnagy jelentőséget tulajdonítani épen oíy hiba lenne, mint azokat ignorálni. (Igaz! Úgy van!) Csakhogy ezek az egyes jelenségek korántsem annak a következései, mintha a kormány közönyös avagy gyenge kézzel vezetné ezeket a kérdéseket, hanem talán épen ellenkezőleg igazolatlan, túlhajtott fellobbanások a magyar állameszme folytonos erősödésével szemben. (Úgy van !) Nincs a világon állam, melyben a nemzetiségek nyelve és kultúrája, az állam bármely nyelvű polgárának jogegyenlősége annyira biztosítva volna, mint minálunk. (Igaz! Úgy van!) Mi ezt a biztosítottságot kisebbíteni nem kívánjuk, de bármily kímélettel s óvatossággal kezeljük is ezeket a kérdéseket, egyben magunkat visszatartatni neín engedjük, s ez a politikai nemzet, az állam, a közélet magyar jellegének megóvása fokozatos megszilárdítása és biztosítása. (Élénk hosszas helyeslés) E czél elérésére minden azzal ellenkező jogosulatlan törekvéssel szemben teljes szigorral alkalmazni fogjuk a rendelkezésünkre álló törvényes eszközöket, (Élénk helyeslés.) s a mennyiben elfajulásoktól kellene tartanunk, rendkívüli törvényes eszközök igénybevételétől sem fogunk tartózkodni.* (Élénk hosszas hdyeslés.) Arra az alapra helyezkedtünk tehát, t. ház, mely egyedül törvényes és lehető alap, hogy itt egy egységes, feloszthatlan, részekre nem o s zló, magyar politikai nemzet van, mely politikai nemzeten belül semminemű más politikai tagolatot a nemzetiségek részére nem ismerünk. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb felől. Nagy zaj és nyugtalanság bal és szélsőbalon. Egy hang a szélső baloldalon: Pedig sajnos, van más politikai tagólat!) Politikai tagolat, hála istennek, nincsen még, t. képviselő úr, és nem is lesz. Lehetnek vágyódások, de politikai tagolat nines. (Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van! jobb felöl. Nagy mozgás és nyugtalanság a bál- és szélső baloldalon.) Mi mást neui ismerünk, csak egy politikai magyar nemzetet; ismerünk törvényes intézményeket, ós a ki
