Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

m, országos Kiét 1893. október 5-én, csittSrtö'kön. 83 bármely tendentiát akar érvényesíteni, az jöjjön ide; mert mi máä fórumát sem a megegyezés­nek, sem az alkudozásnak és megalkuvásnak el nem ismerünk. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van ! jobb felöl. Nagy mozgás a bal- és szélső bal­oldalon.) A kérdés, t. ház, az, hogy mi ezeket az alapelveket, ezt az irányt mennyiben tartottuk be? Tettünk-e valamit, vagy pedig mulasztással' vádolhatnak bennünket, hogy semmit sem tet­tünk. (Úgy van! jobb felöl. Nagy zaj és nyugtalan­ság a bal- és szélső baloldalon. Egy hang: Boros­sebesen kellett volna!) Kérem, méltóztassanak nyu­galommal meghallgatni, mert közbeszólásokka] ilyen kérdést nem nagyon tisztázunk. (Halljuk ! Halljuk !) Igenis, azt az álláspontot foglaltuk el követ kezetesen, hogy mi a törvény teljes szigorát fogjuk éreztetni azokkal, kik bármely törvény­ellenes tendentiát, ol>an áramlatokat követnek, vagy akarnak érvényesíteni, mint a milyeneket Bartha Miklós t. képviselő úr ecsetelt, és én hivatkozom itt ülésünknek rövid tiz hónapi tar­tamára, hogy vájjon az újabb alkotmányos élet­nek egéaz alvája alatt találkoztunk-e a törvé­nyes megtorlásnak annyi és oly eklatáns esetei­vel, mint épen ezen rövid idő alatt. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Nagy zaj és felkiáltások a bal­és szélső baloldalon: Hcl! Mikor?) Igen is, t. ház, akkor, midőn a törvény teljes szigorát fogjuk éreztetni azokkal, kik bármely törvényellenes, alkotmányellenes tendentiának szolgálatába sze­gődnek. Hock János: Akkor már nem lesz magyar nemzet! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Akkor szükségesnek tartom én is hangoztatni azt az eszmét, a minek gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam adott kifeje­zést, hogy mi szigorral bánunk el az izgatók­kal, azonban nem bánunk el olyan szigorral azokkal, a kik ki vannak téve azon izgatások­nak, de annak nem osztályosai, azokkal a más nemzetiségű népekkel. Mi egyforma mértékkel mérünk mindenkinek. És e helyen konstatálnom kell, hogy minden vád igaz lehet, a melyet ellenünk felhoznak, de egy vád igaztalan: az, mintha Magyarország újabb aerája alatt a nem­zetiség miatt az állampolgárok közt akár az igaz­ságszolgáitatásban, akár az administratio terén különbség tétetett volna. (Élénk helyeslés jobb felől Mozgás és felkiáltások a szélsőbalon: Ki mondja ezt ? Erről nem beszél senki!) Nem a t. háznak jegyzem ezt meg, mert mindenki tudja ezt nálunk, de engedjék meg, hogy a mikor ily fontos kérdésben felszólalok, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Hilljuk! jobb felöl.) akkor a politikai helyzetet nekem kifelé is konstatálnom kell, (Élénk helyeslés jobb felől.) mert ez egyik leghathatósabb bizonyítéka azon izgatások, azon tendentiák teljes jogosulatlansá­gának, és nemcsak törvény szerint való jogosu­latlanságának, hanem teljes jogosulatlanságának még akkor is, ha a dolgot a belső érzelmek világa szerint ítéljük meg. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl. Mozgás a bal- és szélső bal­oldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Rendbe kell hozni előbb a dolgot a papokkal, addig erről beszélni nem lehet. (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: A nemzetiségekkel szemben követendő politika ezen átalános irányának meg­jelölése után lássuk már most azon eszközöket, legalább azon főbb eszközöket, a melyek ezen politika valósítására állami és nemzeti érdekeink megóvására alkalmasak. (Halljuk! Halljuk!) Természetesen nem bocsátkozhatom itt e tekin­tetben apró részletekbe, nem pedig azért, mert a ódkor olyan jelenségekkel találkozunk, a milyeneket Bartha Miklós t. képviselő úr ecse­telt, s a melyek, hogy bizonyos mértékig fenn­állanak, én sohasem tagadtam : akkor az esz­közök alkalmazásánál a folytonos éberségnek, a mindennapi munkának korszaka következik el, úgy, hogy egy hosszú sorozatát kellene a mindennap alkalmazandó eszközöknek itt fel­sorolni. (Helyeslés jobb felöl.) Igen fontos eszközünk a nemzetiségi poli­tika helyes megoldásánál az, hogy szigorú fel­ügyeletet gyakoroljunk azon tényezők fölött, a melyek erre közvetlen befolyással bírnak, legye­nek azok egyházi, vagy tanférfiak, vagy legye­nek az administratio közegei, a mire vonatkozó­lag épen az administrationális reform alkalmával fogjuk állami közegek alkalmazását javaslatba hozni, hogy egész biztossággal érvényesíthessük a magyar állam érdekeit. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) Nem hangzatos elvekben, hanem ily intéz­ményekben van a helyes nemzeti politikának biztosítéka. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De, t. ház, vannak ezeken az intézménye­ken kivűl még más intézmények is, a melyeket e czélból megvalósítanunk kell. (Halljuk! Halljuk!) Ma, midőn azt tapasztaljuk, hogy az ország egyes helyein az izgatottság annyira megy, hogy megnyugvás sincsen, é-s pedig kölcsönösen sincsen megnyugvás^ nekünk azt a biztosítékot is kell nyújtanunk, hogy erre a megnyugvásra mindenki fog számíthatni; mert bármely részről hozassanak is fel ezek a kérdések, nem kinn az utczán, a nép körében, hanem itt a törvény­hozás kebelében kell azoknak megoldatni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Épen ezért a közbiztonsági

Next

/
Thumbnails
Contents