Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-231
231. orszügos ülés 1893. oltói)er 5-én, csütflrtftküi!. 75 a nemzeti élet organismnsába, (Elérik helyeslés a szélsőbalon.) annak tehát csak dynamikai hatása van, n.ert hiányzik belőle a nemzeti szellem szervezetének melege, összeforrasztó hatása. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Abban a pillanatban, mihelyt egy erdélyi autonómia keretében megalakul a román nemzet : Erdély végleges elszakadása Magyarországtól, tekintve Románia közelségét és az ott folyó agitatio természetét, csak idő kérdése. Ilyen helyzetben egy színvonalra állíttatni épen a király szavai által egy fajt, mely nemzetalkotó és fentartó elemet képvisel, azzal a fajjal, a mely itt állambomlasztó elemet képvisel, (Éljenzés a szélső baloldalon.) valóban durva politikai hiba. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Nemcsak hiba, t. ház, de nagy igazságta lansá? is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt a földet nem a véletlen, hanem a világtörténelem keresztelte el Magyarországnak, és a ministerelnök úr a kérvényi bizottságban a coordinatio elméletét törvényekre való hivatkozással akarja megvédeni: akkor a miniszterelnök úr vitatkozás! módszerét és igazságait ellenségeinktől tanulta. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) A mikor állambomlasztó törekvésekké] állunk szemközt, akkor a kormányelnöknek nem az a feladata, hogy egy pár hiányosan megszerkesztett paragrafus betűjébe kapaszkodjék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azon paragrafusok különben is inkább egyéni jogosultságokra vonatkoznak, mert közjogi értelemben véve: ez a föld a magyarok tulajdona. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt a földet a magyarok foglalták el, és így az övék lett a hódítás jogán; (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) ezt a földet a magj'arok tartották meg, és így az övék maradt a böleseség révén. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Minden alkotást, minden intézményt, minden törvényt magyarok hoztak itt létre. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az államot magát a magyarok csinálták meg e földön, mely, jól tudjuk, hogy a magyarok betelepülése előtt makacsul ellenállott minden államalkotási kísérletnek. E föld tehát a mienk. A magyarok vettek részt csatáiban, a magyarok haltak mártírhalált e föld szabadságáért s a kiket gályarabságra hurczolt az önkény, szintén magyarok voltak. Egy ezredév szeretetével és szenvedéseivel pecsételtük meg e földhöz való jogainkat. Minden, a mit itt látunk, a mire büszkék vagyunk, a mire dicsőséggel hivatkozunk, a magyar genius műve. Egyéni emléke van itt a románnak is, de nemzeti em léke, nemzeti szenvedése, nemzeti alkotása, nemzeti öröme csak a magyarnak van. (Zajos tetszés a szélső balon.) Mi külön annyian vagyunk, mint a nemzetiségek együttvéve; vagyonilag gazdagabbak, intellectualiter erősebbek, irodalmilag fejlettebbek vagyunk, mint a nemzetiségek összevéve mind. Ez adja meg a magyaroknak a társadalmi, a politikai, a közgazdasági és a kulturális fölényt a nemzetiségek felett. A ki ezt nem látja, nem méltó arra, hogy Magyarország kormányzását vezesse. Épen azért, t. ház, a magam és azon párt nevében, melyhez tartozom, a következő határozati javaslatot van szerencsém b eny új tani. (Olvassa); »Határozati javaslat. Hazánk életében a magyar faj mint államalkotó és összesítő tényező áll a többi fajok fölött. Ezen történelmi tény vonta meg a politikai határokat a magyar nemzet fogaima és a nemzetiségek fogalma között. E határvonalak keretében állami jogrendünk az egyéni szabadságra és polgári jogegyenlőségre, nem pedig a fajok középkori kiváltságaira lévén fektetve: az államegység elve véleménytusák harezaiban soha érintve nem volt, mert, minden meggyőződés ebben kereste és ebben találta a haza és a trón alapzatának vészszel daezoló szilárdságát. Most azonban sajnálattal tapasztaljuk, hogy az új román agitatio, nem gondolva a haza és trón érdekeivel és a hazafias romármyelvű polgároknyugalmával, bel reformokra irányuló törekvések helyett, az alkotmányt, egész jogrendünket s ezzel a magyar állam létföltételeit terroristicus módon támadja meg és akként van titkon szervezve, vezetve, fegyelmezve, anyagi eszközökkel ellátva, mintha az egész mozgalom egy külállam hadikészűleteinek alkatrészét képezné. Mindezek daczára, a magyar kormány Borossebesen, a koronának a görög-katholikus és görögkeleti egyházak küldöttségei hódolatára olyan válasz adását tanácsolta, mely a magyar nemzetet a nemzetiségekkel egyenlő egyik nemzetiségnek tünteti fel; mi által szárnyat adott azon állambomlasztó törekvésnek, mintha Magyarország közintézményeiben minden faj egyenlő nyelvi és politikai és külön területi jogosultságra tarthatna igényt. A kormány ezen ténye ellenkezvén közjogunk értelmével, Magyarország belső tömörségének, nyugalmának és területi egységének nagy érdekeivel: határozza el a képviselőház, hogy a kormánynak ezen eljárását rosszalja. (Hosszantartó zajos tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Kelt Budapesten, 1893. október 5-én. Bartha Miklós, Boda Vilmos, Farkas Balázs dr., Endrey Gyula, Papp Elek, Heckenast György, Vörös János, Várady Károly, Barabás Béla, Polónyi Géza, Molnár Józsiás, Babó Emil, Kállay Ferencz, Thaly Kálmán, Meszlény Lajos, Vécsey Endre, Lakatos Miklós,Helfy Ignácz, Justh Gyula,Nánásy Ödön, Bozzay János, Okolicsányi László.« 10*
