Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

! " 231. országos ülés 1898. október 5-én, csütörlőko'u. Bernáth Dezső jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Sálijuk!) A tárgyalás formájára nézve annyiban térek el az előttem szólt t. képviselőtársamtól, hogy beadandó indítványom felöleli mind a két kérvény tartalmát, vonatkozik mindazon királyi nyilatkozatokra, a melyekre nézve külön-külön kérvények adattak be a házhoz. És megmondom, t. ház, hogy ezen eljárásomnak mi képezi indokát Mi tudniillik, kik a ház ezen oldalán ülünk, arra az elhatározásra jöttünk, bogy a t. háznak felírat indítását fogjuk ajánlani ő Felségéhez a királyhoz. És a mi minket arra bírt, azt néhány rövid szóval leszek bátor kifejteni és azután a t. háznak engedelmével fel fogom olvasni azt a felirati javaslatot, melynek elfogadását kérem, (Halljuk! Malijuk!) Az én felfogásom szerint is a királyi válaszok közül azok, a melyek politikai jelentőség tekintetélien kimagaslanak, t. i. Borossebesen a görög-kath. és a görög-keleti vallása román papság küldöttségéhez intézett válasz és Kőszegen a dunántúli törvényhatóságok küldötteihez intézett válasz egyenkint is sérelmes, együttes hatásukban pedig a legnagyobb aggodalmakra adnak okot. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Alig szükséges az alkotmányos fogalmakban jártas e gyülekezetben, e házban hangsúlyozni azt, hogy ezen királyi nyilatkozatok megtételéért és ezeknek tartalmáért a kormány, és egyedül a kormány felelős, hogy tehát a bírálat, mely azokat illeti, a kormánynak saját felelőssége alatt tett polilikai ténykedésére vonat kőzik. (Helyeslés a baloldalon) A borossebesi beszédnek bírálatára, a borossebesi beszéd sérelmes voltának indokolására a dolog lényegében az én álláspontom ugyanaz, a mi előttem szólott Bartha Miklós tisztelt barátomé. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A borossebesi legfelsőbb királyi nyilatkozat a nemzetiségi kérdésnek egész természetét az én felfogásom szerint ferde világításba helyezi, midőn előtérbe helyezi a nemzetiségek közötti békés egyetértést, a hol eltekintetni kívánok attól, hogy közjogunk nemzetiségeket, mint testületeket, és mint testületileg szervezett jogalanyokat nem ismer, hanem csak különböző nemzetiségekhez tartozó egyéneket. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Tehát én a kifejezés preeziziójának ezen hiányára nem fektetek súlyt, ámbár igen ajánlatosnak tartom, hogy valahányszor a kormány ő Felségének felkent személyét megszólaltatja, olyan szavakat adjon ajkaira, melyek minden félremagyarázást kizárnak, (Helyeslés a baloldalon.) De nem ebben keresem a hibát. Abban keresem, hogy midőn a nemzetiségi izgalmak karaktere az, hogy azok a magyar nemzetnek politikai egysége és a magyar államnak integritása ellen intézett mozgalmak: a királyi intés a nemzetiségek békés egyetértésének fogalmát helyezi előtérbe, a mely fogalom a nemzetiségi föderalizmus eszméjének, nem pedig az egységes és felbonthatatlan nemzet eszméjének kifejezése. (Igás! Űgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hogy a kőszegi királyi nyilatkozatban, ha azt önmagában tekintjük, mi a sérelmes, arra ez alkalommal nem akarok kiterjeszkedni, minthogy ez a háznak elfogadott tárgyalási rendje szerint, gondolom, külön felszólalásomnak alapját fogja képezni, és minthogy, a mit a dolog lényegében erre elmondani szükségesnek látok, felirati javaslatomban úgy is benfoglaltatik. Csak azt akarom konstatálni, hogy ámbár a király által tett nyilatkozatok a kormány felelőssége alatt állanak és a kormánynak politikáját képviselik, azok mégis sokkal nagyobb súlylyal bírnak, mint egyszerű kormánynyilatkozatok, történjenek azok akár a háznak bizottságaiban, akár a ház tanácskozásai között. Hatásuk a közönségre sokkal nagyobb, s azért azt a kárt, a melyet a királynak szájába adott helytelen irányú, vagy félremagyarázásokra okot szolgáltató nyilatkozatok a közönség felfogásában tesznek, nem lehet jóvá tenni egyszerű kormánynyilatkozatok által. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ez az első indok, a mely miatt a t. háznak vagyok bátor ajánlani feliratot a koronához, hogy ezen feliratunkban hódolatteljesen felkérjük a királyt, hogy fejedelmi szavával oszlassa el azon kételyeket, a melyeket a szájába adott nyilatkozatok az országban támasztottak. (Élénk helyeslés a bál- és szélsőbalon.) A második indok az, ha egybe vetjük a borossebesi és kőszegi nyilatkozatokat, akkor azokból lehetetlen amaz eredményre nem jönnünk, hogy a király ő Felsége nincs helyesen felvilágosít nemzetnek állapotáról és a nemzetnek közérztíleteirőí. (Igaz! Úgy van! a balés szélsőbalon.) Azon enyhe megintés mellett, a melyben az államnak egysége ellen törő nemzetiségi izgatók részesülnek, a szokatlanul komoly királyi intéseknek és figyelmeztetéseknek egész sora vonul végig e beszédeken, melyek a magyar nemzethez, mint egészhez vannak intézve és a melyeknek tartalma más következtetést nem enged, mint azt, hogy királyunk akkép van informálva, mintha ez az ország holmi felizgató, veszélyes tendencziák színhelyévé alakúina át, a melyeknek terjedésével szemben a királyi szónak hatalmát kell latba vetni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És ez, t. képviselőház, csak egy symptomája annak, a mit hosszabb idő óta már a sajtóban is, de a köz-