Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-229

56 219, országos Illés 18'3. oklóhcr 2-án, hétfőn. megejtéséhez nemcsak a kormány jóakarata, nemcsak a nemzet áldozatkészsége, nemcsak hívatott műszaki erők meghallgatása és alkalmazása, hanem mmdenek előtt idő kellett, idő a szükséges megfigyelések, műszaki felvételek és adatok beszerezbetésére. Addig is azonban, míg a szükséges adatok beszerezhetők voltak ; a legsürgősebbnek látszó munkák foganatba vétettek és tényleg 1879-től az 1890 iki évig 5,199.117 frt költetett el az alsó szakaszok átmetszéseinek bővítésére és mélyítésére, de ennek daczára az 1879-iki árvizet követte a még magasabb 1881-iki s az ezt is j'óval túlhaladó 1888-iki, eddig észlelt legmagasabb árvízszínek. Ma tehát a chronologikus sorrendben, egymás után következő magasabbnál-magasabb árvíz színek jelentkezései folytán a helyzet úgy áll, hogy úgy a közép, mint az alsó tiszavölgyi érdekeltség még mindig a legnagyobb s kiszámíthatlan veszélynek néz elébe. Ezen állításomat majd bátor leszek úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból bírálva, szerény tehetségemhez mérten, a tisztelt háznak megmagyarázni és bebizonyítani. De előbb még visszatérek Vásárhelyi és Paleoeapa személyeire. (Halljuk

I Halljuk!) Mint az elmondottakból látni méltóztatik, én bevezető beszédemben úgy Vásárhelyit, mint Paleocapat egyformán magas színvonalon álló vízépitészeknek nevezem és ennek daczára később azt mondám, hogy Vásárhelyi szabályozási tervezete a kritikát Sem állja ki. A reá vonatkozó s ennyire ellentétesnek látszó állításom kulcsa abban rejlik, hogy Vásárhelyit, a különben is hajózási felügyelőt, tervezete elkészítésénél eg'észen más érdekek és szempontok vezették; ő nem láthatta előre Magyarország óriási fejlődését, mint agricultur állam, mint az Olaszországból meghívott építési főigazgató, a ki előtt tervezete készítésénél a már 800 év előtt megkezdett — s nem a hajó zás előmozdítása — hanem a mezőgazdaság culturájának emelése végett szabályozott Pó folyam lebegett példa és irány gyanánt. Vásárhelyi ugyanis a felső Tiszán, TiszaUjlaktól-Szolnokig, hol aránylag több kanyar volt, a sok kanyar elvágásával hajózási szempontból egy mentől egyenesb irányú folyót óhajtott első sorban létrehozni s ennek meg valósítása által egyúttal a felső szakaszon vízszinsülyedést is előidézni remélt; a mennyiben a folyó e szakaszának tetemes megrövidítése által adott nagyobb esés, a vízlefolyást gyorsítván, vízszinsiílyedést kell is, hogy előidézzen. Vásárhelyi az alsó Tiszavölgy akkor mo csaras ártereinek végleges mentesítésire azok akkor is értéketlen volta miatt valószínűleg nem is gondolt, ez abból is látszik, mert az als6 szakaszon rendszeres töltések építését nem javaslá s így a felső szakaszról gyorsabb lefolyás előidézése által, a több százezer holdon széjjel terülő vízszin-emelkedést nem tarthatá annak elraktározod hatása folytán teteinesnek s az így előidézett vízszinemelkedésnek fontosságot nem i» tulajdonított, a mennyiben ő nem sejté és láthatta előre, Magyarország óriási fejlődését mint agricultur állam s hogy ép e volt mocsaras terűletek képezik ma annak lüktető erejét, szívét. E szempontból bírálva tervezetét és e mentséget hozva fel részére, akkor tervezete helyes lehetett és talán volt is a múltban, de ma már nem. Mint említem, 1850-ben Vásárhelyi mederrövidítési tervezetével Paleoeapa töltésezési rendszerét egyesítek, annak daczára, hogy Paleoeapa az ő általa felállított rendszer megvalósítása esetén is, melyben Szolnoktól kezdve, hol a folyókisebb természetű esése kezdődik, 22, sőt még több átmetszés eszközlése által, annak ép az alsó szakaszán nagyobb esést adni szükségesnek tartá a felső szakaszon nagyobb, tetemesb eséssel való kiegyenlítése miatt s ugyanakkor — tehát csak az ő tervezetének keresztül vitele esetén — a következő kijelentést, illetőleg jóslatot tette: »Ha nyugodtan akar az ember maradnia szükséges lesz, hogy a töltések legalább másfél lábnyival magasabbak legyenek a töltésezés végrehajtása után leendő legnagyobb vizszínnél. Bármily távol legyenek is építve a parttól a töltések, mégis a töltésezés végrehajtási után, vagyis a kiöntések megszűntével, a viz árszíne jóval magasabb lesz, minta folyó mostani állapotában tapasztalt legnagyobb vizszíné volt, E tünemény azonban látni való, hogy nem lehet mindenütt egyforma az egész Tisza mentén. A felsőbb vonalokon, hol a vizárnak csak kevesebb színe lesz együtt, kisebb lesz a magasság növekedése; de nőni fog az alsóbb vonalokon, ahhoz képest, minél nagyobb kiöntések lesznek megszűntetve. Lesz azonban egy középső pont, a töltésezésnek kezdete s a ff lyónak a Dunába szakadása közt, hol a vízár felduzzadásának hatása a legnagyobb lesz s melytől kezdve a torkolat felé mindig kisebbedik. S e pont körülbelül oda fog esni, hol a Tiszába már minden főbb mellékfolyói fel lesznek szedve, s honnan kezdve lefelé mindig tágabb és mélyebb lesz a meder s mindig érezhetőbb a Dunának a Tiszára kiterjedő hatása.« És, t. képviselőház, Paleoc.ipa e jóslata, de íokkal nagyobb arányban, mint a hogy ő jelzé, s,