Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-229

229. országos fllés 1895. október 2-áu, hétfén. 57 ugyanazon helyen, hol ő monda, a hol már minden mellékfolyójának hulláma fel lesz szedve, azaz Szegeden be is következett, mert ott az 1830-iki árvízszint 2 méter 40 centiméterrel haladta már meg eddig az 1888-iki legnagyobb nagy árviz. Ebből látható, hogy Vásárhelyi mederrövidí­tési rendszere Paleocapa töltésezési rendszerével egyesítve, az alsó Tiszavölgyre Paleocapa által megjósolt bekövetkezendő magasabb vizszínnek hatványozottabb emelkedését kellett is hogy elő idézze, még azon esetben is, hogyha az átmetszé­sek kiásása alulról s a töltések építése felülről követendő sorrendben hajtatott volna is végre. Sajnos, de kénytelen vagyok konstatálni, hogy a mai napig felvett és bebizonyított műszaki adatok alapján a jelenlegi helyzet tetemesen rosszabb, mintha ezen összekombinált rendszer már megvalósítva készen állna előttünk; de viszont ez állításom csak egy reménysugár az alsó-Tiszavölgyre. Sőt tovább megyek és határozottan állítani merem, hogy ha ezen törvényjavaslatban felvett mederrendezési munkák, és pedig első sorban az alsó átvágások mielőbb tetjes anyamederré fej­lesztése végre nem haj tátik s a felállított mííszaki elvek nem érvényesülhetnek, fizikai és geológiai okoknál fogva a helyzet önmagától nem javulhat, hanem az feltétlenül rosszabbodni tog. Bátor leszek ezt műszakilag a következőkben kimutatni. (Halljuk !) Ugyanis a Tisza folyó 600 km. hosszú völgy­ben, Tisza-Ujlaktól, hol a szabályozás kezdődött, Titelig a Dunába ömlésig régi kanyargós állapo­tában 1212 kilométer hosszú mederrel birt ; körülbelül lehet mondani, hogy Tisza-Ujlak­tól Szolnokig elég kedvező és arányos eséssel, holott Szolnoktól Titelig esési viszonya a felső szakaszához mérve, annak egyharmadára csökken, azaz számokban kifejezve, az 1842­ben elhelyezett 0 vizszínpontok szerint, sza­bályozás előtt Tisza-Ujlaktól Szolnokig a 718 kilométer folyórésznek 37 méter, a míg a Szol­noktól Titelig nyúló 494 kilométer hosszú folyó­szakasznak csak 9 méter esése volt és van. Már most az által, hogy a 112 átvágást ter­vezték, ezzel az 1212 kilométer hosszú Tisza medrét összesen 483 kilométerrel szándékozták megrövidíteni, és pedig a Tisza-Ujlaktól Szol­nokig tervezett 86 átmetszéssel 331 kilométer­rel, a Szolnoktól Titelig tervezett 26 átmetszés­sel pedig 152 kilométerrel, s igy ha ma az ösz­szes átmetszések már érvényesültek volna, azaz ha a terv teljesen sikerültnek lenne mondható, a Tisza medre Tisza-Ujlaktól Szolnokig 387 kilo­méter s Szolnoktól Titelig 342 kilométer, ösz­szesen 729 kilométer volna, szakaszonként ugyan­azon eséssel. Perezentekben kifejezve az elfogadott terv KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. szerint, az amúgy is már nagyobb természeti eséssel biró T.-Ujlaktól Szolnokig terjedő felső szakasz esését 46­i°/o-nyi mederrövidítéssel fokozták volna már, mig a tetemesen kisebb természeti eséssel biró szolnok-titeli szakaszt csak 30-6°/o-al. Pedig Paleocapa ép a folyó aránytalan esési viszonyának (a felső Tiszán 37 km. és az alsó Tiszán 9 km.) inkább kiegyenlítését czélozta, mintsem annak — mint történt — fokozását akarta volna előidézni; a mely Paleocapa-fele józan felfogás magában a természeti törvények­ben nyugszik. S hogy áll ma a helyzet? Miután az alsó átmetszések közül Qgy se, s a többi is csak nagyon kis arányban képződött ki (1892-ben nyert mííszaki számítás és adatok alapján) a Tisza 152 km. 'helyett őszesen 39 km.-rel rövidült meg, ez pedig perezentekben kifejezve 26"1 perezentje a tervezésnek, s a volt régi mederhosszal szemben 7­8 perczent rövi­dítési eredmény. Míg ellenben a tisza-újlak- szolnoki sza­kaszon, miután ott a 86 átvágásnak egy nagy része ma már tisztává vált, s a többiek is kisebb­nagyobb mértékben kifejlődtek, szóval a ter­vezett 331 km. helyett (az adatok alapján) 204 km. rövidülés van, ez perezentekben kifejezve 61 "6 százalékja a tervezésnek, s 28'5 perczent­nyi rövidűlési eredménye a volt régi meder­hosszuak. Ha most számokban szembeállítjuk a ter­vezés, s a jelenlegi eredmény arányait, azaz a 30'6°/o-ot a 46-l°/o-al, s a 7-8°/o-ot a 28*5°/o-al, ez világos bizonyítéka annak, hogy ma az arány, illetőleg a két mederszakasz közt az esési arány­talanság nagyobbá vált, mint az a végeredmény­ben czéloztatott. S így ma a tetemesen nagyobb mértékben rövidült felső szakasz által előidézett esési képesség, illetőleg víztömegének gyors lefolyási képessége nagyobb lett, viszonyítva az alsó szakaszon rövidülés folytán elért vízlefolyás! képességhez. És azt hiszem, hogy bebizonyítottam azt, hogy a mai helyzet rosszabb, mintha a tervezett szabályozás már megvalósított lenne. S ha többé semmi beavatkozás nem történ­nék, a felső szakas?oni természetes és még elő­idézett gyorsabb folyás folytán, a víz erősebb sodra, az ottani homokos vegyüléktí, laza talaj­ban a visszamaradt átmetszéseket is ki fogná képezni; míglen az alsótiszai szakaszon, hol a folyó kisebb esése folytán folyása lomhábbá is válik, s egyúttal kemény, szurkos, agyagos földön vonul keresztül, az alsótiszai vissza­maradt átmetszéseket soha önmagától kiképezni nem bírná, sőt nagy részüket be is iszapolná, 8

Next

/
Thumbnails
Contents