Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-229

229. orszrtgos ülés 18»3. október 2-án, hétfSn. -ja 22 átmetszés kiásását javaslá és a fősúlyt kellő hullámtér meghagyásával a töltések gondos kiépítésére fekteté. 1847. évi márezius hó 21-én Pesten tartott központi nagy gyűlésen Vásárhelyi tervezetének teljes mellőzésével Paleocapa szabályozási terve «és rendszere lett Széchenyi támogatása mellett -elfogadva s ő Felsége annak jóváhagyása mellett egy millió forintot előlegezett a munkálatok megkezdhetésére. A Tiszabályozás, illetőleg az első kapavágás 1846-ban Tisza-Dobnál az úgynevezett Széchenyi-gát emelésével vette kezdetét s ugyanezen évben Tisza-Füred községe saj'át költségén kiásta a határába eső 66. számú átvágást. A rákövetkező években történt munkákat megállapítni nem lehet, mert közbe jöttek az 1848. és 1849-ik évi szabadságharcz eseményei, mely idő alatt, ha készültek is munkálatok, az azokról szóló kimutatások elő nem kerültek. A magyar szabadságharcz befejezése után következett absolut kormány belátva a tisza szabályozási vállalat közgazdasági fontosságát, ezt újból megindította és ő Felsége az 1850-ik évi június hó 16-ról kelt nyilt parancsban kimondotta egyúttal azon elvet, hogy: »A Tisza folyónál az ármentesítés és hajóik rendbehozása végett szükséges mederszabályozási munkák, a minők első sorban az éles kanyarok átvágása, az állam költségén készítendők, ellen- i ben a védtöltések építése és a Tisza medrének szabályozásán kívül minden egyéb az ármentesítés czéljából szükséges építkezések az érdekeltek költségén létesítendők.* De a midőn ezen absolut kormány a rendeletében egész nyíltan már az agriculturalis érdek előmozdítása mellett tört lándzsát, a menynyiben első sorban már ezen szempontból tartja szükségesnek a Tisza-szabályozásának újbóli megindítását és egyúttal a költségek viselése és megosztására nézve — az állam és érdekeltség közt — egy igen igazságos és méltányos elvet mond ki az 50-iki .pátenssel, ugyanakkor, hogy mily befolyások folytán, ezt nem lehet constatálni, de a műszaki rész megvalósítását illetőleg ugyancsak két óriási hibát követett el. Az egyik, a mely felett még lehet tán vitatkozni, az hogy a már 1847-ben Széchenyi által támogatott, az érdekeltség többsége által elfogadott, ő Felsége által szentesített és megkezdett Paleocapa-féle szabályozási tervezet helyett Vásárhelyi túlságos mederrövidítési rendszerét Paleocapa töltésezési rendszerével combinálva foganatosíttatá és hajtatá végre, ezen ogymással homlokegyenest ellenkező rendszereknek újbóli alapos műszaki elbírálása nélkül. A másik hiba, s a mely felett még csak vitatkozni se lehet, az volt, hogy a helyett, mint a hogy Paleocapa megjelölé, s mint a hogy az az érdekeltség által is 1845-ben is ki lett mondva, miszerint a töltések felülről lefelé, az átvágások alulról felfelé követendő sorrendben építtessenek, még ennél is mindkettőnek felülről lefelé együttes munkában haladása rendeltetett e!. És itt szó nélkül nem hagyhatom, hogy ezen 1850-ben kiadott műszaki rendeletben, de főleg ennek 2-ik részében lett elvetve esirája azon roppant csapásoknak, melyek már két évtizedre rá az a'só Tiszavölgyet érték. A Tiszafolyó szabályozása, mint az elmondottakból látszik, tényleg 1846. évban vette kezdetét, nagyobb lendületet azonban csak 1850. évtől kezdve nyert s 1866-ig bezárólag, a Vásárhelyi által tervezett átmetszések némi módosítással, számra száztizenkettő, ki is ásatott s ama fennálló töltéseknek közel 3

/4 része kiépíttetett. 1867-ben, az absolutismus megszűntével, a felelős magyar kormány tiszaszabályozási kormánybiztosságot állított fel, a mely biztosság 1867-től 1875-ig csakis egyes, a kiképződésben nagyon visszamaradt átvágások lemélyítésére szorítkozott és fordítá figyelmét. 1875-ben a kormánybiztosság megszűntével a Tiszaszabályozás teendőinek ellátása a közlekedési ministerium vízépitészeti szakosztályára bízatott. Az 1876-ik évben először beköszöntő s az 1830—1845. és 1855-ikinél is magasabb árvíz ébreszté csak fel álmából a magyar kormányt s az alsó tiszavölgyi érdekeltséget, utóbbiak nagy sietséggel és tetemes költségek meghozásával hozzáláttak, nem kellőleg gondozott és az árvízhez képest alacsonynak bizonyult töltéseik kijavításához és emeléséhez. Az állam részéről pedig a csongrád-titeli szakaszon kifejlődésükben visszamaradt átmetszések még nagyobb mérvű szélesbítése és mélyítése határoztatott el. De mielőtt e három évre tervezett correctionalis munkálatok befejeztettek volna, egymásutáni sorrendben jött az 1876-ik után az 1877-iki s ezután a Szegedet és számtalan vidéket tönkre tevő még magasabb 1879-ik évi árvíz. Szóval Szeged és benne több száz ember pusztulásának kellett bekövetkeznie, intő és figyelmeztető példa gyanánt, hogy a magyar kormány és törvényhozás, a Tiszaszabályozás két összecombinált rendszerének, helytelen keresztülvitele folytán, a, fokról-fokra növekedő veszélyt felismerve, vasmarokkal és elhatározott jóakarat s áldozatkészséggel lásson ezen eminens veszély orvoslásához és megszüntethetéséhez. De egy nagy hiba alapos correctiójának