Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-229

54 229. omágos ftlés 1893. október 2-án, hétfőn. szempontjából, hogy e területek már egészségi szempontból is lakhatókká váljanak, védtöltéseket építeni, melyek részben a múlt század végén s e század elején, s nagyobbrészt közmunka erővel, rendes műszaki tervezetek nélkül, különféle irányok, méret és magasságban, de mégis kellő összefüggéssel fel is épültek. Tény tehát az, hogy a Tisza mentén a kiöntések meggátlása szempontjából a töltésekkel való védekezés — ármentesítés — még a múlt század végére nyúlik vissza, ha mindjárt ez nem is a közgazdaság culturalis fejlesztése érdekében, hanem a lakhatás, betelepítheted miatt felsőbb rendeletek alapján vette kezdetét. T. ház! A Tiszavölgyén 1830-ban lezajlott, akkori legnagyobb árviz pusztításai, valamint a pár évre rá 1838. tavaszán Pestet megsemmisítő nagy dunai árvíz az 1840-ikí országgyűlésre összegyűlt rendeket arra indította, hogy gondoskodásukat az ország folyóvizeinek szabályozására is kitérj eszszék. Ugyanazon évi IV. törvényczikk alapján az országgyűlés által egy országos választmány küldetett ki a fő folyók tanulmányozása és azokról teendő jelentéstétel végett. Ezen országos választmány jelentése folytán 1842-ben Pozsonyban mondatott ki és határoztatott el, de főleg a belközlekedés és külkereskedelem könnyítése és fejlesztése szempontjából, a Tisza folyó rendezése és szabályozása, és csak mellékesen, másodsorban lett súly fektetve az elöntéseknek kitett területek mentesítésére, a miről a választmány következő szószerinti indítványa is tanúskodik. »A hajózás könnyítése tekintetéből czélbavett munkálatok mint túlnyomólag közérdekűek? országos pénztárból, a földmentés tekintetéből eszközlendők pedig, mint a magánosok hasznát közvetlenül és legnagyobb részben előmozdítók, magán költségen végeztessenek.« Ebből világosan látható, hogy még 1842-ben, csak pár évre a lezajlott nagy árvízi pusztítások után is mennyire csekély fontosságot tulajdonítottak az ország rendéi a mezőgazdaság culturalis fejlődésének előmozdítására, hanem a közlekedés és kereskedelem megkönnyítése lebegett szemeik előtt s csakis ennek javítása, elősegítése tekintetett országos közérdekűnek. Mielőtt azonban a szabályozás megkezdéséhez fogtak volna, az 1845-ik évben ismétlődő nagy tiszai árvíz bekövetkezte adott némileg újabb fordulatot, a közgazdasági szempontok felismerése és a felfogásoknak. Ugyanis József nádor ő fensége ezen- újabb árvíz pusztításainak benyomása alatt 1845. évi 1026. számú rendeletével meghagyta az országos építészeti igazgatóságnak, Jiogy a Tisza kiöntéseinek meggátlása végett szükséges építkezések tervezetét készítse el. Egyúttal összehívta b. Vay Miklós elnöklete alatt értekezletre a tiszavölgyi érdekeltséget az árvíz elleni védekezések szempontjából foganato?ítandó intézkedések megtehetése végett. Ezen első érdekeltségi értekezlet már akkor a töltésezés szükségességét hangoztatta és kimondta egyúttal azon elvet, hogy az építendő' töltések felülről lefelé, míg az esetleg átvágandó kanyarok ellenben aktiról felfelé követendő sorban hajtassanak végre. Ugyanezen évben gr. Széchenyi István a helytartótanács közlekedési osztályának főnökéül neveztetvén ki, így a, Tisza-szabályozás élére állíttatott. Gr. Széchenyi István 1846. évijanuár hó 20-án megalakította a tiszaszabályozási társulatot. József nádor 1845-iki rendelete folytán pedig az országos építészeti igazgatóság Vásárhelyi Pált, akkori hajózási felügyelőt s egyúttal az ország legjelesbb hidrotechnikusát bízta meg* a Tisza és mellékfolyói szabályozási terveinek elkészítésével. Vásárhelyi csakhamar el is készíté és már 1846. év elején Széchenyi elé terjeszté tervezetét, mely főteendőtíl a völgy hosszait lényegesen felülhaladó folyó pályájának tetemes megrövidítését czélozta s a czéljának elérhetése végett Tisza Újlaktól a Danába ömlésig 122 kanyar átvágását hozta javaslatba, az átvágásokon kivííi az alacsonyabb partokon védtöítések építését is javaslá, de sem a töltések egymásközti távola, sem a meder és hullámtér egyéb rendezése nem lett általa meghatározva, szóval ezekre súlyt nem fektetett. S itt ismét fel kell hogy tűnjék, miszerint Vásárhelyit tervezete elkészítésénél szintén még az akkori viszonyok és felfogásokhoz mérten a közlekedés előmozdításának és megkönnyítésének czélja vezérelte, mert az ő általa felállított szabályozási rendszer a hajózás szempontjából, valamint a felső-tiszai érdekeltség területeinek biztosabbá tétele szempontjából helyes, sőt kitűnő mű lehetett. De az ma már megváltozott, előtérbe lépett s első sorban agriculturális szempontokból bírálva azt, akkori tervezete nem csak gyakorlatilag, de elméletileg is a kritikát ki nem állja. Bátor leszek erre később visszatérni. Gróf Széchenyi István a Vásárhelyi által beterjesztett műszaki tervezet felülbírálása Paleocapa Péter Lombard-velenczei cs. kir. építészeti főigazgatót hívta meg, ki Vásárhelyi szabályozási terveit nem helyeselte. Paleocapa a felső Tiszán semmit, csakis Szolnoktól kezdve, körülbelül a honnan a Tisza folyam ágyának kisebb esése kezdődik,egész Titelig;