Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-242
338 us ' o^ságoi *le» fő* november 6-án, hétfőn. azt a kérdést helyesen intézi el, épen azért kérem, hogy ezen szakaszt változatlanul fentartani méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Morzsányi Károly: T. ház! A mi a városbíró képzettségét illeti: sajnálatomra Darányi Ignácz t. képviselőtársammal nem érthetek egyet abban, hogy midőn a törvényjavaslat ÍI két foglalkozást és hatáskört szétválasztotta, azt akarta, hogy a közigazgatási teendőknél a qualificatio, a bírói intézményben pedig pusztán a polgári képzettség és belátás Jegyen az irányadó. Én ellenkezőleg azon nézetben vagyok, hogy a közigazgatási teendőket valaki nagyon hamar elsajátíthatja bizonyos éveken át teljesített szolgálat által, de a jogi qualificatiot praxisból nem sajátíthatja el. E tekintetben magára a törvényjavaslatra hivatkozom, melynek huszonkettedik szakasza a következőket mondja (olvassa) : »A községi bíráskodással kapcsolatos ügyviteli teendők a kerületi elöljáróságnak egy, vagy a szükséghez képest több oly kirendelt tisztviselőjére bizandók, kik az 1883 : I. törvényezikkben a közigazgatási, illetve a kezelési szakra megállapított minősítéssel bírnak.« Méltóztassék csak ebből a consequentiát levonni a városbiróra nézve. Attól nem kívánunk qualificatiot, de az alárendelt tisztviselőtől, a ki kezeléssel foglalkozik, megkívánjuk, hogy az 1883 : I. tcz.-ben köríílirt qualificatioval bírjon, tehát az alárendelt tisztviselőtől nagyobb qualificatiot kívánunk, mint a városbíró tói, a mi nézetem szerint tarthatatlan állapot. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) De másrészt a qualificatio nális törvény még a közigazgatásban működő gyakornoktól is megkívánja, hogy a törvényben előirt qualificatioval birjon, illetőleg, hogy a négy év jogi tanfolyamot elvégezte légyen és hogy hivatalba lépésétől számított egy év alatt a megfelelő vizsgát is letegye, különben állását veszti. Már pedig ha ily kis állásokat qualificatiohoz kötünk, akkor nézetem szerint a városbírói állást szintén qualificatiohoz kell kötni. És ha gyakorlatilag veszszük a dolgot, meg vagyok róla győződve, hogy az az egyszerű ember sokkal nagyobb bizalommal fog fordulni jogképzett emberhez, jogképzett városbiróhoz, mint olyan polgártársához, a ki legjobb akarattal bírhat, a ki tehát eddigi működése által polgártársai tiszteletét és becsülését vívta ^ki magának, de jogi dolgokhoz nem ért. (Helyeslés.) De másrészről látjuk azt, hogy a jelenlegi községi bíráskodásból számos felebbezés megy fel a járásbíróságokhoz, és én meg vagyok győződve, hogy ha az a jogvégzett, illetőleg qualifikált városbíró felvilágosítja az illető felet és tekintélyének egész súlyával intézi a városbírói teendőket, sokkal kevesebb felebbezés fog felmenni s ennek következtében a járásbíróságok sem 'lesznek elhalmozva annyi teendővel, mint voltak eddig. (Helyeslések.) Én tehát a magam részéről azt óhajtom ugyan, hogy a városbiró ugyanazon qualificatioval bírjon, a milyent a qualificationális törvény előír, de e mellett csatlakozom ahhoz, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványozott: hadd határozza meg a törvényhatósági bizottság azon minősítést, a mit a városbírói intézménytől kíván. Ha a törvényhatóság ugyanazon véleményben lesz, mint Darányi Ignácz t. képviselőtársam, akkor meg kell hajolni s azt fogjuk látni, hogy az eddigi rendszer, a melyet a törvényjavaslat által épen javítani akarunk, nem lesz javítva. (Helyeslések.) Hieronymi Károly belügyminister: T. képviselőház! A Polónyi Géza t. képviselő ér által beadott módosításban két külön kérdés foglaltatik, tudniillik az egyik a minősítés, a másik a fegyelmi hatóság kérdése. Felfogásom szerint külön kell e két kérdést tárgyalni, hogy az eszméket tökéletesen tisztázhassuk. A mi a minősítés kérdését illeti: a törvényjavaslat nem hagy arra nézve semmi kétséget, hogy a városbírói állást nem akartam semmiféle qualificatiohoz kötni. Mert hiszen, ha a törvény valamely állás betöltéséhez qualificatiot kíván meg, azt ki kell a törvényben fejezni. A hol pedig ily qualificatio kikötve nincsen, természetes, hogy a törvény értelmében ily qualificatiot követelni nem is lehet. Itt az 1877. évi XXII. tör vény czikknek végrehajtásáról van szó. Ez nem új intézmény, hanem az 1877. évi XXII. törvényczikk által megteremtett intézmény számára közegről gondoskodik. Már pedig az Í877. évi XXII. törvényczikk a községi bíráskodást, a melyet a városbíró fog a törvényjavaslat intentiója szerint jövőre a fővárosban gyakorolni, rábízza a szabad királyi és a törvényhatósági joggal felruházott városokban az e czélra kirendelt közigazgatási tisztviselőre, nagy községekben a bíróra, a tanács egy tagjára és a jegyzőre, kis községekben a bíróra és az elöljáróság két tagjára, Budapesten pedig a kerületi elöljáróság tagjainak akármelyikére. Méltóztatik látni, hogy az 1877. évi XXII. törvényczikk oly közegekre bizza a községi bíráskodást, a melyektől bírói qualificatiot semmi irányban nem kíván. Midőn tehát nem kívántam qualificatiot a városbírótól, ki semmi egyébre nincs hívatva, mint az 1877. évi XXII. törvényczikk által meghatározott községi bíráskodás eszközlésére, felfogásom szerint tökéletesen az Í877. évi XXII. törvényczikk által kontemplált eszmekörben maradtam.
