Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-226

ü-26,országos ülés ISU3. szeptember 28 iiii,cs(iUirtRkr>iu 27 jelzett törvényjavaslat tárgyalására. Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a törvényjavaslat az általánosságban való tárgyalás alapjául föl ne olvastassák, lévén a kérdés az, méltóztatnak-e azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem '? Az előadó úr fog szólani. Rosenberg Gyula, a közgazdasági bi ZOttság előadója: T. ház! A 65-ik számú törvényjavaslat, melyet a közgazdasági bizottságnevében a részletes tárgyalás alapjául leendő elfogadásra ajáiilaní van szerencsém, egyike a munkásviszonyok rendezése és javítása tekintetében tárgyalt azon kevés törvényjavaslatoknak, melyekkel at. háznak eddig foglalkozni egyáltalában alkalma volt. Annak oka, hogy enagy és nehéz kérdésekkel a t. ház mindeddig oly kevéssé foglalkozhatott, bizonyára nem abban keresendő, mintha a mi törvény- j hozásunk elzárkózott volna eddig is azon emberiességi követelmények elől, melyek a munkás- I viszonyok javítása tekintetében mind hangosabban és hangosabban nyilvánulnak, hanem megtalálhatók abban, hogy a mi ipari- és gyárviszonyaink és ebből kifolyólag munkás viszonyaink is bennünket még nem állítottak azon nehéz problémák elé, melyeknek megoldásán a nyugateurópai államok leghatalmasabb kormányai és legnagyobb szellemei — bár eddig talán nem teljes eredmény nyel — fáradoznak. Tekintet nélkül azonban gyáriparunk kisebb fejlődöttségére, nekünk is kötelességünk gondoskodni azon törvénybeli intézkedésekről, melyek föltétlen szüksége és helyessége iránt ma már nézeteltérés nincs. A munkaadónak azon kötelessége, hogy a munkásnak baleset elleni védelméről gondoskodkodjék, azon kérdések közé tartozik, melyekre nézve, ha szabad ezt a kifejezést használnom, már a vita is megszűnt. Az ipari és gyári munka természeténél fogva a munkás gyakran ki van téve életét és egészségét fenyegető veszélynek. Vannak e veszélyek között olyanok, melyek a legnagyobb óvatossággal és gonddal sem háríthatók el, vannak másrészt olyanok, melyek a kellő óvintézkedések által megelőzhetők. Egész tudománynyá fejlődött ma már a munkás baleset elleni védelmének és a gyárak és helyiségek egészségessebbé tételének kérdése ; és századunk nemes törekvései között nem kis helyet foglal el az iparhigieniai tekintetben kifejtett tevékenység. Muzeumok, kiállítások keletkeztek ennek szolgálatára föltalált eszközökből és nagyon nemes azon feladat, melyre az ily törekvések irányúinak, mert feltétlenül, magasztosabb a balesetek számának csökkenését elérni, mint csak a balesetek által sújtott áldozatok anyagi kárpótlásáról gondoskodni. E tétel helyességének felismerése vezetett azon törekvésre, melyek különféle törvényhozások hasontermészettí intézkedéseiben nyilvánulnak. Nálunk sem egészen új a baleset elleni védelemről való gondoskodás Ugyanis az ipartörvény 114. §-ában az iránt intézkedik, hogy a gyárosok tartoznak ipartelepeiken mindent létesíteni és fentartani, a mi az ipar természetéhez képest a munkás életének és egészségének biztosítása tekintetében szükséges. Csakhogy e szakasz épen azon általánosságnál fogva, a melyben ez az elv ki van mondva, nem felel meg a czélnak és nem eléggé hathatós. Szükséges, hogy lehető precisitassal és részletességgel meg legyen mondva, hogy minő kötelezettség terheli e tekintetben a munkaadót, és meg legyen mondva az is. hogy a munkásra magára e tekintetben minő' kötelezettségek hárulnak. A tárg alás alatt lévő törvényjavaslat 1. §-a ezt illetőleg azt a módot választotta, hogy az 1. bekezdésében felállítja az általános elvet és megállapítja a kötelezettség, és azután ugyancsak az 1. §-ban a 9. pontban részletességgel meghatározza mindazokat a teendőket, a melyek feltétlenül és többé-kevésbbé minden ipartelepnél alkalmazandók, a munkás baleset elleni biztonsága számpontjából. Ez az eddig ismert rendszerek között talán tényleg a legalkalmasabb is és a mi viszonyainknak leginkább ezen módszer felel meg. Lehetetlen, t. képviselőház, hogy a kérdés tárgyalása alkalmával egy ezzel kapcsolatban lévő nagyon fontos más socialpolitikai kérdés is meg ne érintessék. Nekem, mint a közgazdasági bizottság előadójának, ez kétszeres kötelességem, mert e kérdést, t. i. a munkások baleset elleni biztosításának kérdését a közgazdasági bizottság a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával beható megbeszélés tárgyává tette, és e tekintetben véleményének jelentésében is kifejezést adni elhatározta. A socialpolitikai törvényhozás e keretében különféle rendszerekkel találkozunk. Vannak államok, melyek e tekintetben törvényhozásukban kizárólag a balesetek elleni védelmi intézkedések meghozatalára szorítkoztak. Másutt csakis a baleset által ért munkást, illetve ennek családját biztosítják a balesetből ért anyagi kár ellen. Más törvényhozások ismét intézkedéseik körébe mindkét feladatot belevonták. Kétségtelen, hogy elvileg az a rendszer a leghelyesebb, mely mindkét irányra kiterjeszti figyelmét. Nálunk azonban, a hol az iparfejlődés stádiumában vagyunk, a hol az iparfejlődést még mesterséges eszközökkel is istápolnunk s védelmeznünk kell, az iparra való rendkívüli nagy anyagi befolyásnál fogva hiba lett volna, ha nem a lassúbb, de kevesebb megrázkód-