Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

342. országos illés 1893 urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni, hogy szakaszonként megszámlálhatok legyenek. (A jegyzők szakaszonként megszámlálják a ház tagjait). Polónyi Géza: 97-en vagyunk! Elnök: T. ház! A jegyzői kar által eszközölt összeszámítás alapján jelentem, hogy az elnök nélkül a házban 101-en vannak, (Derültség a szélsőbalon.) és így a ház: határozatképes. Következik a 5. §. Perczel Béni jegyző (olvassa az 5. § t). Papp Elek jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Ehhez a szakaszhoz két irányú módosítást vagyok bátor beterjeszteni azon elvi álláspontomnál fogva, a melyet az általános vita alkalmával már volt szerencsém kiemelni. Először t. i. azt, hogy a kerületi előljárok ne életfogytiglan, hanem 6 évről 6 évre választassanak; másodszor pedig azt, hogy az illető kerület községi választói, nem pedig a törvényhatósági bizottság által választassanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek indokolása természetesen messzebb menő elvi vitát igényelne, a melytől ennél a kérdésnél annyival inkább el lehet tekinteni, mert az általános vitában e kérdés, legalább némileg már raegvitattatott. Mivel azonban a belügy mi nister úr az általános vitában e kérdésre nézve egynehány ellenvetést tett, legalább ezekre óhajtanék pár szóval válaszolni. A t. minister úr azt mondotta, hogy az elöljáróknak életfogytiglanra való megválasztása azért szükséges, mert itt arról van szó, hogy az illető hivatali közeg hatósági funkcziókat gyakoroljon, erre pedig akkor lehet legczélszerübben megválasztani az egyént, ha nem ideiglenes alkalmpzást nyújtunk neki, hanem életfogytiglan alkalmazzuk és így az existentiájában nagyobb biztosítottságot nyert, így tehát kitűnőbb és kiválóbb erők fognak ez állásokra vállalkozni. Továbbá azt is mondotta a t. minister úr, hogy a mint ő ismeri a közigazgatási tisztviselőket, daczára annak, hogy ma is periodikus választások vannak, mégis rendszerint életfogytig tartják meg állásukat, mert a választó testületek más alkalommal el nem ejtik, hanem ugyanazokat választják, a kiket már előbb is megválasztottak. A mi mindjárt e második argumentumot illeti, hogy a mostani városi tisztviselők úgyis életfogytig vannak megválasztva, erre azt lehet mondani, hogy ha a mostani periodikus válasz tás biztosítja ezeknek életexistentiáját és a tisztviselőt ok nélkül állásából ki nem dobják: ez épen a legjobban mutatja a választó közöngég érzékéi, tapintatát és józan belátását arra nézve, hogy a tisztviselőt, ki azt meg nem érdemli, a következő választásnál nem mellőzi. (Igaz! Úgy van! a sxéhó baloldalon.) Ez az argumentum tenor ember 6-á.n, hétfőn. 33 \ hát annak, a mit a t. minister úr bizonyítani akar, ép az ellenkezőjét bizonyítja. A mi azonban azt illeti, hogy a tisztviselőt jobban meg lehet választani, ha életfogytiglan választjuk, erre megjegyzem, hogy a választó közönség kizárólag csak egy szempontból vizsgálja a kérdést, abból a szempontból, hogy a, hatosági funkczio ki által és hogyan végeztessék. Mi szintén kívánunk erőteljes hatósági szervezetet. Azt, hogy a szakközegeknek teljesen biztos, szilárd alkalmazás nyujtassék, egyénileg szintén kívánom, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy az önkormányzati életnek a fellendülését kívánja-e a közérdek vagy nem? Flogy kívánja-e a t. ház, hogy a köztevékenységbe belevonassék necsak a hívatalnokelem, hanem lehetőleg annak a kerületnek összes politikailag érett polgársága? Ha kívánja, akkor lehetővé kell tenni azt, hogy az a politikai, vagyis közigazgatási irány, a mely a kerületben kifejezésre jut, érvényesülhessen abban is, hogy a keletkezett mozgalom élére az uralomra jutó irány saját választottját, saját egyéniségét állithassa. Épen a periodikus választásban van az életképesség; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem a szakközegeknek időről-időre való választásával, — én ezt egyénileg nem vallom, — hanem igenis a mozgalom élén álló egyénnek periodikus választása adja meg az elevenséget, a tartalmasságot, az igazi önkormányzatnak a lényegét. Ha a t, minister úr nem kizárólag abból a szempontból indulna ki, a melyből kiindul úgy ő, mint a t kormánypárt, hogy itt erőteljes bürokratákat kell nevelnünk, kikkel kényünk kedvünk szerint rendelkezhetünk ; megnyugodhatnának abban, hogy azok a hatósági közegek úgy is kénytelenek a törvény parancsánál fogva a törvényes rendelkezéseknek eleget tenni, azok nem tagadhatják meg sem a belügymínister úrnak, sem semmiféle más hatóságnak az engedelmességet, mert különben rögtön felfüggeszthetők és fegyelmileg elmozdíthatók; s ha ezenkívül az is lebegne a t. kormány szeme előtt, a mi legalább a mi leikeinkbe erősen bele van vésve, hogy nem lehet a közügyekben fejlődést és előhaladást előidézni másként, mintha a polgárokat tevékenységre, a közért való munkálkodásban részvételre serkentjük, nem fognák tisztán hatósági tevékenység szempontjából elbírálni a közélet fejlődése, az önkormányzat életrekeltése szempontjából, a mely ebben az országban ma legalább rendkivűli mértékben hanyatlóban van. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi ezt az igazi önkormányzati életet akarjuk feltámasztani sírjából, a melybe azt &/. eddigi intézkedések temették. S minthogy itt is, habár nem is az egész ország önkormányzatának 42*