Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

332 242. országos, ülés 1893, november 6-án, hétfőn. kérdése, de egy elvi kérdés forog fenn erre nézve, azért szólalunk fel itt is ép oly meggyőződéssel és oly lelkesültséggel, a mint ezt az önkormányzat érvényesüléseinek egész terére nézve teszsziik. (Élénk helyeslés a székö haloldalon.) Ezért vagyok bátor a következő módosítást elfogadnisra ajánlani (olvassa): Az 5. §. első kikezdése helyett tétessék: »A kerületi elöljárókat az illető kerület községi választói hat évről hat évre választják.* (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Várady Károly: T. képviselőház! Holló Lajos t. képviselőtársam módosításának elfogadását a magam részéről is a legmelegebben óhajtom; azon esetre azonban, ha a t. képviselőház e módosítást el nem fogadná, bátor vagyok a magam részéről egy más módosítást előterjeszteni, Az 5. §. második pontja megállapítja, hogy a kerületi előljáró minősítése az 1883 : I. tcz. határozatainak kell, hogy megfeleljen. Ez az, a mit én nem találok teljesen szabatosnak. Törvényeink s az érvényben álló szabályzatok a közszolgálatban áíló egyéneknek nemcsak a minősítését állapítják meg, de a kort is, a melyben az illető a közszolgálatban alkalmazható ; ezen második pontba pedig a kor egyáltalán nines belevéve. Pedig, t. képviselőház, egyáltalán nem lehet előny a közszolgálatra nézve az, ha nagyon idős emberek alkalmaztatnak, a mi által a közszolgálat érdekeit sértjük és a nyugdíj férhet is emeljük. Azért leghelyesebb, ha a törvénybe he lesz véve oly dispositio, mintán a főváros szervezési szabályrendeletében is benne van ily határozat, mely szerint a főváros szolgálatába csak oly egyének léphetnek, kik a negyvenedik évet túl nem haladták. Én a 40-ik évet nem veszem alapúi, hanem tovább megyek, miután ez első intézkedés és indítványom az lenne, hogy az 5. §. második bekezdése így módosíttatnék: (olvassa) »Kertíleti elöljáróvá csak az választható, ki az Í883 : I. tczikkben a közigazgatási szakmára megállapított minősítéssel bir és azon esetben, ha a pályázó közszolgálatlián nem áll, a pályázati határidő lejártának időpontjában életkorának betöltött ötvenedik évét túl nem haladta.« Szabó Imre, a közigazgatási bizottság előadója: T. ház! Azok után, a miket a tisztelt belügyminister úr szombati ülésünkben elmondott az életfogytig való választásra vonatkozólag és azon érvekkel szemben, melyeket ma ismételve volt szíves felhozni Holló Lajos t. képviselőtársam, állásom e kérdésben igen könnyű. Nevezetesen szorítkozhatom a közigazgatási bizottság álláspontjának precizirozására és azon indokok felsorolására, melyek a bizottságot ezen szakasz szövegezésénél vezették. A közigazgatási bizottságnak is az a felfogása, hogy a törvényhatósági életet csak úgy lehet igazán életrevalóvá és életképessé tenni, ha a szabad választás elve érvényesül az egyes állások betöltésénél. E tekintetben tehát t. képviselőtársam és a közigazgatási bizottság felfogása közt elvi különbség nincs, mert hisz maga a törvényjavaslat is világosan mondja, hogy az egyes állások szabad választás útján töltetnek be. Az a kérdés tehát, hogy idöszakonkint választassanak-e, vagy életfogytiglan, többé nem elvi kérdés, hanem czélszerííségi kérdés, és miután e tekintetben a t. minister úr igen praktikus érveket hozott, fel a múlt ülésben és világosan megmondta, hogy ha azt akarjuk, hogy szakképzett és alkalmas kerületi elöljárókat választhassunk, gondoskodnunk kell arról, hogy azoknak állása biztosítva legyen, hogy az időszaki választások esélyeitől függetlenítve legyenek és mivel csak ezen az úton remélhetjük, hogy alkalmas és szakképzett munkaerőket nyerünk ezen állásokra: a főváros közigazgatásának érdekében kérem á t. házat, méltóztassék a, javaslatot úgy, a mint a közigazgatási bizottság előterjesztette, elfogadni. A mi azonban Várady Karolj t. képviselőtársunk indítványát illeti, be kell vallanom, hogy az a főváros közigazgatásának előnyére fog válni, a mennyiben a törvénybe felvétetik ; mert az én felfogásom is az, hogy a törvény által nem szabad módot nyújtani arra, hogy más téreu kihasznált munkaerők a főváros szolgálatába jöjjenek és itt talán kevesebb munkaképességgel alkalmaztassanak a közszolgálat rovására. De azonkívül nagy érdek az, hogy a főváros anyagi ereje a túlságos nyugdíjak terhével ne terheltessék. Ezen oknál fogva Várady Károly t. képviselőtársam javaslatához a magam részéről ! ozzájárúlok. (Helyeslés.) Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Már az általános vita folyamán kijelentettem, hogy ahhoz a módosításhoz, miszerint a kerületi elöljárók ne életfogytiglan, hanem hat esztendőre választassanak, hozzá nem járulhatok, Ennélfogva csak azért szólalok fel, hogy Holló Lajos t. képviselőtársam egy argumentumára feleljek, a melyet ő mai beszédében méltóztatott felhozni. Ha jól értettem, azt mondta, hogy ha nem oly bürokratákat akarunk teremteni a kerületi elöljárókban, a kik a felsőbb hatóságoknak, nevezetesen a kormánynak rendelkezéseit is teljesítik, akkor ne életfogytiglan válaszszuk az elöljárókat, hanem hat évről hat évre. Az hiszem, hogy a dolog megfordítva áll, mert az életfogytiglan való választás által nemcsak lefelé, hanem felfelé is függetlenebb az a tisztviselő,