Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

308 241. orizágoí ülés 1898. november 4-én, seombaton. Mezei Mór: Bocsánatot kérek, nem az én tervem; ez volt a tanács terve, czélja pedig az volt, hogy egy kerülettel kevesebb legyen, s az administratio igényeinek elég tétessék a nélkül, hogy felesleges költségek tétessenek. De ez a terv elejtetett. Miért? Nem a magam szavait mondom, hanem azokat a nyilatkozatokat, melyek a tanács körében történtek, — nem tudom, megijesztették-e, vagy megijedt, — a terv azért lett elejtve, mert a IV. kerület szokott lármázni és ennek lármájától féltek. (Mozgás a hal- és szélső baloldalon.) Az V. kerület partieularismusa a fővárosnak eddig igeu kevés bajt okozott; a kik a főváros ügyeit és történetét ismerik, tudják, hogy minden esetre nem több bajt, mint más kerületek, hanem azzal a ténynyel csakugyan számolni kell, hogy minden egyes kerületet, s ennélfogva a Lipótvárost is a főváros ügyei körűi bizonyos beleszólási jog megilleti, hogy az a beleszólási jog nem lehet sem egyes kerületek, sem egyes primipilusok pirvilegiuma, hanem megilleti minden egyes kerületet abban a mértékben, a melyben lakosságának értelmiségénél és súlyánál fogva arra igényt tarthat. A mi ezt a lipótvárosi kérdést illeti, a magam részéről nem teszek rá megjegyzést, hanem Budapest főváros választott polgármesterének nyilatkozatát mondom el egyszerűen. Nyilatkozata ez: 0 ezt a tervet nem pártolja, mert a közigazgatás érdeke az ő meggyőződése szerint ezt nem kívánja, de nem azért, mert valamely kerületnek nem tetszik. Én azt hiszem^ ez a leghelyesebb álláspont, melyet a magam részéről is elfogadok.| Lesz-e új kerűletbeosztás, vagy sem, nem tudom. Ha lesz, szívesen hozzájárulok, de e tekintetben egyáltalában nem lehetnek irányadók egyes kerületek tetszése és kívánságai, hanem irányadó lehet csak az, a mit a főváros administratiojának érdeke kíván. A törvényjavaslatot különben általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Bernáth Dezső, jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Felszólalásomban mindenek előtt előttem szólott t. képviselőtársam egy megjegyzésére vagyok bátor reflektálni, t. i. arra, a melynél fogya ő kétségbe vonja, hogy a kerületi elöljáróktól a fölebbezés a közgyűléshez mehessen. Én azt hiszem, hogy ezen felszólalás után okvetlenül szükséges lesz a kormány részéről határozottan tisztázni a kérdést, mert a törvényjavaslat, a mint szövegezve van, fentartja az 1872-ik törvényczikk 58. és 82. szakaszait, a melyek világosan megmondják, hogy a kerületi elöljáróságoktól első sorban a tanácshoz, a tanácstól pedig a közgyűléshez történhetik a felebbezés. Mindaddig tehát, mig ezen szakaszok megváltoztatva nem lesznek, az én törvénymagyarázatom szerint nem fog annak a lehetősége bekövetkezni, hogy a kerületi elöljáróságoktól a közgyűléshez való fölebbezés ki legyen zárva, hanem oda fog az fölterjesztetni a törvény értelmében. Ne féljen attól t. képviselőtársam, hogy egyes közigazgatási kérdések, pl. építkezési ügyek a törvényhatósági bizottsághoz mennek. Maga az 1872-ki törvényczikk kiveszi ezeket és ezek mennek a ministerhez; azonban azok, a melyek önkormányzati kérdések, igen helyesen, mennek a törvény értelmében a törvényhatósági bizottsághoz. Én tehát óhajtom, hogy ezen kérdések a kormány nyilatkozatával tisztáztassanak; mert ahhoz, a mit előttem szólott t. képviselőtársam kifejezett, a magam részéről hozzá nem járulhatok. A mi ezek után röviden magát a javaslatot illeti, csak tartózkodóan szólok hozzá, és csak néhány megjegyzésre szorítkozom, mert magával a főváros szervezetével alaposan ismeretes nem vagyok, de a hatóságok szervezetének kérdését érinthetem, magánál a hatósági szervezet jellegénél fogva, a melyet szerencsésen megoldottnak nem találok. Kiemelem, hogy részemről is sok előnyt és haladást látok ezen javaslatban az eddigi állapottal szemben, melyek következtében részemről is elfogadhatónak tartom, de oly sok hiányt is, melyet vagy ezen javaslatban magában, vagy a későbbi intézkedésekben okvetlenül szükséges lesz orvosolni. Hiánya a hatósági szervezetnek, hogy decentralizálva a nagy közigazgatási teendőket, azokat az egyes kerületekben egy kézben: az elöljáró kezében összpontosítja, midőn a javaslat 4. szakaszában az van mondva, hogy : »a kerületi elöljáróság hatáskörébe tartozó összes ügyek intézője maga a kerületi előljáró.« Méltóztatik tudni, hogy ezen törvényjavaslat a tanügy, szegényügy, közegészségügy, építkezési ügy, vásárügy, közvilágítási ügy terén és más minden téren egész tömegét és légióját állapítja meg a közigazgatási teendőknek, melyek mind egy kézbe, az előljáró kezébe és hatásköre alá vonatnak. Ámde az tiszta lehetetlenség, hogy egy fő, akármilyen képzett legyen is, ezen ágak valamennyijét felelősség mellett szakértelemmel ellátni képes legyen. Ebből az következnék, a mi eddig is megtörtént és baja volt a közigazgatásnak úgy a fővárosban mint mindenütt másutt is, hogy t. i. valakinek névleges felelőssége mellett névtelen egyének intézkednek, a kik kibújnak a felelősség alól, a kik annak hátrányát nem érzik, de ide van tolva azon személy, a ki az ügyek létezéséről a legtöbb esetben tudomással sem bir. Ez a felelősségnek névleges és fictivvé tétele, a