Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

241. országos fllés 1888. no Tembér 4-én, szombaton. 3Qg mitől óvnám úgy a t. házat, mint a t. minister urat, hogy azt megállapítsa, másodsorban pedig az, hogy egyszer már szakítani kellene azzal a rendszerrel, hogy szakközegeknek véleményeit és intézkedéseit nem szakközeg bírálja fölül, mert valóban az egész mérnöki és orvosi kar rendkívül sérelmednek találja magára nézve azt, hogy saját hatáskörében, pl. építési vagy közegészségügyi körben mint szakközeg nem tehet intézkedéseket és nem rendelkezhetik, hanem oda kell menni a jogászelőJjáróhoz és ez elé kell terjeszteni véleményét és tanácsát 8 ő bírálja el jogi ismereteivel, vájjon azon szakintézkedés helyes-e vagy nem? Méltóztatnak tudni, hogy ez eljárás a szakközegekben mennyi visszatetszést szül, úgy, hogy ezek azt követelik, hogy a törvényhozás szakítson azzal az állásponttal, hogy mindig csak jogász embernek ítélkezése s határozata fogadtatik el s a szakközegeknek csupán véleményezési jogkörük van. Ennek következtében e javaslat lett volna hivatva az egész eddigi rendszerrel, mely a felelősségeket összekavarja s mely a szakközegeket mindig alárendeli a szakértelemmel nem biró közegeknek, szakítani s a hatáskörök oly beosztását megállapítani, mely egyrészről praecisitást állapít meg, mely magoknak a feleknek is biztos képét nyújtja annak, hogy mely közeg az, a ki valamely ügyben intézkedik, más részről a felelősséget is valósággal állapítja meg. Én, t. ház, e hatásköri beosztást nem látom s ezt tartom e javaslat egyik legnagyobb hátrányának és gyöngeségének, a mint azt máivoltam bátor a k özigazgatási bizottságban a t. minister úrral szemben kifejezni. A minister úr ekkor védekezésül arra hivatkozott, hogy ezen szervezetnek oly megteremtése, a mint azt én kontemplálom, oly költségeket igényelne, melyeket a főváros újabb szervezete folytán ' meg nem birna s viselni nem akarna. Ezzel szemben legyen szabad megjegyeznem azt, hogy a menynyiben az igazán jó közigazgatás érdeke megköveteli a helyesebb szervezetet, azt hiszem, a fővárosnak nem szabad azzal a példával szolgálni az egész országnak, hogy a költségeknek néhány százezer frttal való emelkedése miatt e helyesebb organisatiot talán megtagadja. A minister úr ismeri a vidéki viszonyokat, a hol a városok sokkal nagyobb költségekkel, jövedelmeik sokkal nagyobb igénybevételével emelik és javítják folyton közigazgatásukat s ezreket és százezreket áldoznak s pótadójuk mértékét 50—80 °/o-kal felemelik a közigazgatás javítására. Ha a fővárosnak szüksége van egy helyes organisatióra s a fővárosnak 20 év óta való fejlődése újabb befektetéseket igényel: a költségek emelkedése ne legyen mentség a fővárosnál, a mely például szolgál, s ne gátolja meg a helyes organisatio keresztülvitelét. Azt hiszem, hogy ez megint oly képzelodés, oly fictió, mely a jelen esetben fenn nem forog, mert úgy is azokat a fogalmazókat ós jegyzőket fogják az elöljáróságnak bureaujába oda állítani, a kik névtelenül dolgozzák fel azokat az actákat, csupán a helyes hatásköri beosztást nem állapítják meg; nem állapítják meg a helyes tagozatot, a melyet egy jó, gondos és körültekintő törvénynyel minden nagyobb költség nélkül szervezni lehetne. Nem hiszem, hogy a költségek e többlete lehetne az ok e helyesebb organisatio keresztülvitelének mellőzésére. Ezen kívül e javaslatnak másik hátrányát én is abban látom, hogy az önkormányzati életet nem fogja úgy felkelteni, a mint azt e javaslat czélozza. Ölömmel üdvözöljük azt, hogy a nagy, egységes önkormányzati élet mellett, a mely a törvényhatósági bizottságban szervezve van, e javaslat kezdeményezi s megkísérli a kerületi önkormányzatnak éíetrekeltését és szervezését; de azt hiszem, hogy azon irányzat, mely ezen törvényben lefektetve van, valami szerencsés megoldást nem képez, valami nagyobb eredményt előidézni nem fog. Nem fog pedig előidézni a miatt, mert az a hatáskör, mely a kerületi választmányoknak adatik, oly csekély, hogy a miatt a kerület polgárai érdeklődést, a közügyekben való élénk részvételt tanúsítani nem fognak; mert ehhez első sorban szükséges, hogy legyen nekik intézkedési joguk a kerület ügyeinek és érdekeinek fejlesztésére nézve. A hol ezen intézkedési és rendelkezési jog hiányzik, ott megszűnik az érdeklődés, megszűnik a köztevékenységre való vágy. Azok névleges functionáriusok lesznek, de valósággal életképes önkormányzati életet nem fognak élni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mit tartalmaz ezen javaslat, hogy csak nagy általánosságban rámutassak? Ezen kérdésre nézve azt mondja a javaslat, hogy a kerületi választmány véleményt ad a költségvetési tervezetről ; véleményt ad arról, hogy kik vétessenek fel a lelencz- és a szegényházba, javaslatot és véleményt terjeszt a tanács elé az iránt, bogy a kerületnek mik volnának az érdekei ; felügyel arra, hogy a közmunkák hogyan teljesíttetnek; felügyel a jótékonysági intézetekre és a szegényházra; intézkedési joga azonban kizárólag csak abban van, hogy a pénz segélyek kiosztását és a lelenczeknek a lelenczházakba és árvaházakba való elhelyezését eszközölheti. Megengedem, hogy ez is valamely jog, valamely hatáskör; értéke felett nagyon vitatkozni nem akarok; de azt hangsúlyozom egyéni véleményként itt, hogy ez nem elég hatáskör arra, hogy az egyes kerületek polgá-