Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
304 ***• « iSíá íf 0 » Vél 185*. novanibor 4-én, tombftt .u. a kerületi orvosi intézményben épen az volt a főhibíi, hogy azok az administrationális intézke désekkel nagyon is túl voltak halmozva és a szegény betegek gyógykezelésének nem szentelhettek elég időt. Ha mi a kerületi orvost eltiltjuk a szegény betegek gyógykezelésétől, ott vagyunk, — hogy drastikusan fejezzem ki magamat, — a hol a mádiak : marad egy gyógykezeléssel megbízott hatósági orvos, a ki megint nem lesz képes a szegény betegek gyógykezelését úgy ellátni, a mint az a főváros méltóságához illik. De ha már a t. minister úr ily módosításba beleegyezett, nem volna-e kegyes megindokolni azt, hogy miért maradt ki e törvényjavaslatból az, hogy az ú. n. hatósági gyógykezelő orvosok miként választandók? Mert a javaslatban külön vannak választva a tiszti orvosok a gyógykezeléssel megbízott orvosoktól, azonban a törvényjavaslat 8. §-a csak arról intézkedik, hogy a tiszti orvosok hogyan választatnak, de azt, hogy a gyógykezeléssel megbízott hatósági orvosok mikép választatnak, azt a törvényjavaslat nem mondja meg. Szabó Imre előadó: A 9. §. megmondja. Polónyi Géza: Az 1872 : XXXVI. tez., a melyre ott hivatkozás történik, csak a kerületi orvosok választásáról intézkedik, abban nincs szó gyógykezeléssel megbízott orvosokról, ezt az institutiot most akarják önök felállítani és azért arra a szakaszra így egyszerűen hivatkozni nem lehet. A törvényjavaslat továbbá a tiszti orvosokat eltiltja a gyógykezeléstől, ellenben nem tartalmaz dispositiot arra nézve, hogy ez kiterjed-e a többi megbízott hatósági orvosokra is vagy nem. Azonban a törvényjavaslat hézagainak és hiányainak során meg kell emlékeznem a városbírói intézményről is. Ez — nagyon sajnálom, hogy az igazságügyminister úr nincs jelen — szintén új intézkedés a törvényjavaslatban. T. ház! Annak a bizonyos múlt korszaknak, a melyet a történelem, mint többször mondtuk, Tisza-korszaknak fog megbélyegezni, emlékei közé tartozik az, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás külön választását nem szívesen fogadta és a törvényhozás terén mindent elkövetett arra, hogy az 1869: IV. tcz. idevonatkozó intézkedése, a mennyire lehet, hatályon kívül helyeztessék. Ennek bizonyítéka az 1877: XXII. tcz. is, mely a kisebb polgári peres eljárásról és a községi bíráskodásról szól. E községi bíráskodás során az 1872: XXIV. tcz. 5. § ának d) pontja meghatározza, hogy a községi bíráskodást Budapest főváros területén a kerületi elöljáróság bármely tagja gyakorolhatja. Tehát a községi bírónak qualifikáeziója az, hogy teendőit a kerületi elöljáróság bármely tagja gyakorolhatja. Ismeri a törvény az u. n. békebírói intézményt, a melynek teendője nem a községi, hanem a kisebb polgári peres ügyekbon való bíráskodás; ezeknek qualifikáeziója megvan szabva annyiban, a mennyiben legalább elméleti képzettséget követel tőlük a törvény. Nagyon helyeslem, hogy a városbírói intézmény felállításával a községi bíráskodás hatáskörébe utalt bírói teendők elvégzését külön közegre bízza a javaslat; azonban egy ily organizáczióval ha új hivatal létesíttetik, gondoskodni kell arról is, hogy mi legyen az illetőnek a qualifikáeziója, vagy legalább ki kell mondani, hogy qualifikácziót nem követelnek tőle. Miután az 1872: XXII. tcz. 5 §-ának d) pontja, mely Budapest főváros területén a kerületi elöljáróság bármely tagját felruházza a községi bíráskodás gyakorlásával, jövőre megszűnik és ama teendőket a városbíró fogja ellátni, tudnunk kell, hogy ezen városbírónak lesz-e qualifikáeziója és ha igen, milyen ? A törvényjavaslat ez állás tekintetében, minden tájékozást nélkülöz. A mennyiben helyes a főváros területén ily városbírói intézmény felállítása, viszont azt látjuk, hogy a főváros területén részben nyugalomba vonuló ügyvédek, kúriai vagy táblai bírák, jogvégzett egyének egész serege van, a kik nem csak hogy elíogadnák ezen állást, hanem megtiszteltetésnek is vennék azt. A főváros területén nem is haboznám a városbírói hivatalt ügyvédi oklevélhez kötni, és azt hiszem, e tekintetben a t. minister úrnak nem lesznek aggodalmai ; de ha a minister úr nem akarna eddig menni, akkor is meg kell mondani, hogy a városbírónak az Í874: XXII. tcz. 3. §-ában meghatározott qualifikáczióval bírnia kell, ezt meg kell határozni, miután új institutióról van szó. Még egyet kívánok a városbírói intézményre nézve megjegyezni. Ez politico — jurisdictionalis amfibium, a közigazgatási hatóság szervezetébe beillesztett bíró. De arról, hogy e bírónak fegyelmi joghatósága kicsoda, e törvényben megint nem találunk felvilágosítást; igaz, hogy meg van mondva, mikép a városbíró szolgálati tekintetben alá van rendelve a kerületi elöljárónak, bírói functiója tekintetében azonban teljesen önálló, tehát, hogy épen bírói functiójából kifolyólag őt érhető fegyelmi esetekben kinek van alárendelve, arról a törve uy dispozicziót nem tartalmaz. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a városbírói hivatal tiszteletbeli állás, a tiszteletbeli állásoknál pedig nagyon eontrovers jogi kérdés, hogy fegyelmi hatóság alá vehető-e, vagy sem, igen megfontolandó tehát, hogy mely fórumnak
