Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

841. országos Blés 18SKJ. november 4-én, szombaton. 305 rendelendő alá. Nem tudom, bele fog-e egyezni a t. igazságügyminister űr, hogy a közigazgatási fegyelmi hatóságnak legyen alárendelve bírói funetiója tekintetében. Én nem egyezném bele, hogy a közigazgatási fegyelmi hatóságnak legyen ez a bíró alávetve, mert őt a bírói functiói tekintetében föltétlenül bírói hatóságnak kell alávetni. Igen érdekes része a törvényjavaslatnak a kijelölési intézménynek megváltoztatása, és ezen a téren örömmel üdvözöljük a t. belügyminister urat, üdvözöljük annak felismerésében, a mit évek óta hangoztatunk ezen padokról, hogy a közigazgatási szervezetünknek, törvényhatósági és községi önkormányzati életünknek egyik szégyene a candidationalis bizottság intézményének életbeléptetése, akként, hogy a megyékben, városokban egyiránt a főispán kijelölése mellett történik minden választás. Ez tulajdonképen egy felelősség nélküli kinevezési rendszer volt, mely a választási rendszerrel volt leplezve. Örömmel üdvözöljük a belügyminister urat ezen a téren, hogy első törvényhozási alkotásában reámutat erre a rákfenére és felállítja azon igen helyes és korrekt elvet, hogy ezentúl pedig senki a pályázatról eltiltható ne legyen, a ki ama qualifikáczioval hír, hogy nem főispáni, vagy bármi néven nevezendő önkény, hanem a képzettség legyen e téren irányadó. Igen helyes, bölcs és egyik kimagasló intézkedése ez a javaslatnak. Igen sokat kellene még elmondanom, ha egyáltalában a részietekkel végtől-végig foglalkozni akarnék. Még csak azt emelem ki, hiszen a részletes tárgyalásnál úgy is módomban lesz erre yisszatérni, hogy sajnálattal nélkülözöm e törvényjavaslatban azt, hogy az iparhatósági jogkört föl nem öleli. Igaz, foglaltatik a javaslatban intézkedés, mely a jövőre is fencartja az iparhatóságok eddigi hatáskörét, de épen ezen a téren az élet tapasztalatai nagyon megtanítottak bennünket, hogy az iparhatóságok jogkörének gyökerében újjászervezés vált szükségessé. Még csak egy-két pontot emelek ki. Ennek a törvényjavaslatnak egyik cardinalis rendelkezése az, hogy az esküdti intézménynek eltörlésével az esküdtek eddigi functióit a kerületi elöljáróságok tisztviselőinek hatáskörébe utalja, az esküdti intézmény helyébe pedig megalkotja a kerületi választmányok intézményét, tehát a helyi önkormányzatnak egyik szervét, mely nem is új találmány, hanem a jogi és közigazgatási elméletek szerint már régen helyesnek felismert institutio. Mi esak örömmel üdvözölhetjük a t. belügyminister urat, hogy ezt az intézményt jónak látja felállítani. Van azonban megjegyzésünk, nemcsak a választás kérdésére, mely igen KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII KÖTET. helyesen lett érintve a nemzeti párt részéről, hogy t. i. a klikk-rendszernek, mely a fővárosban lábra kapott, lehetetlennétételével kell a kerületi választmányt megalkotni; hanem van nekem és pártomnak egy más, rövid megjegyzése is, mely abból áll, hogy ezen kerületi választmány elnökévé a minister úr a kerületi elöljárót teszi, a ki esetleg helyettese által is elnökölni fog, vagyis e választmánynak helyettes elnöke a rangban legidősebb jegyző és fogalmazó is lehet. Figyelmébe ajánlom a t. minister urnak azt, hogy az a minta, mely a községi életből van merítve, mely szerint a jegyző a legokosabb és legbölcsebb ember a faluban, a fővárosban nem talál. Megengedem, hogy a községi életben helyes lehet az, hogy a jegyző a községi önkormányzatnak élére állíttatik, de a fővárosban számtalanszor fog a t. miniszter úr meggyőződni arról, hogy milyen inconsequentiák származnak már abból is, hogy egyes tanácsnokok az elnökei a szakbizottságoknak. Magamnak volt alkalmam a jogügyi bizottságban tapasztalni e körülmény kettős hátrányát. Midőn a jogügyi bizottságban széjjelnéztiink, kegyelmes urak, méltóságos urak, gazdag érdemekben megőszült koronaügyész, kúriai és királyi táblabírák s előkelő ügyvédek ültek ott, és a mikor az a fiatalon megválasztott, ifjú korából alig kinőtt tanácsnok odaült elnökölni ebben a bizottságban, ebből két dolog következett. Először az, hogy a tisztelt elnök úr mocczanni sem mert, másodszor pedig nekünk derogált valamennyinknek, hogy az ő elnöklete alatt tanács kőzzünk. Ugyanez lesz a kerületi választmánynál is. Itt a fővárosban tekintélyes és érdemekben gazdag férfiak vállalkoznak arra, hogy a közigazgatás terheit megoszszák egymással. Hogy azután vájjon üdvös lesz-e ezen kerületi elől járóknak vagy helyettesüknek elnöklete alatt oly embereket, a kik erre talán hiúk is, megakadályozni functioik teljesítésében : alig merném hinni. Épen azért remélem, hogy a tisztelt minister úr ezen kerületi választmány helyes funkczionálása érdekében szívesen bele fog egyezni abba, hogy ez a választmány elnökét önmaga válaszsza meg. De különben sem helyes, t. ház, hogy a községi választmány, a mely ezen kerületi elöljárónak ellenőrzési közege is, ennek az elöljárónak az elnöklete alatt tanácskozzék; absolute helytelen, hogy ezen tanácskozásokat, annak a testületnek a tanácskozásait vezesse az az előljáró, a mely testület arra van hívatva, hogy az elöljáróságnak esetleg helytelen intézkedéseivel szemben a tanács és a közgyűlés előtt is reprezentáljon. Azért tehát remélem, hogy e kérdésben a tisztelt minister úr szívesen engedni fog annak az óhajtásnak, hogy e 89