Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

841. országos Blés 18SKJ. november 4-én, szombaton. 305 rendelendő alá. Nem tudom, bele fog-e egyezni a t. igazságügyminister űr, hogy a közigaz­gatási fegyelmi hatóságnak legyen alárendelve bírói funetiója tekintetében. Én nem egyezném bele, hogy a közigazgatási fegyelmi hatóságnak legyen ez a bíró alávetve, mert őt a bírói func­tiói tekintetében föltétlenül bírói hatóságnak kell alávetni. Igen érdekes része a törvényjavaslatnak a kijelölési intézménynek megváltoztatása, és ezen a téren örömmel üdvözöljük a t. belügyminister urat, üdvözöljük annak felismerésében, a mit évek óta hangoztatunk ezen padokról, hogy a közigazgatási szervezetünknek, törvényhatósági és községi önkormányzati életünknek egyik szé­gyene a candidationalis bizottság intézményének életbeléptetése, akként, hogy a megyékben, váro­sokban egyiránt a főispán kijelölése mellett tör­ténik minden választás. Ez tulajdonképen egy felelősség nélküli kinevezési rendszer volt, mely a választási rendszerrel volt leplezve. Örömmel üdvözöljük a belügyminister urat ezen a téren, hogy első törvényhozási alkotásá­ban reámutat erre a rákfenére és felállítja azon igen helyes és korrekt elvet, hogy ezentúl pedig senki a pályázatról eltiltható ne legyen, a ki ama qualifikáczioval hír, hogy nem főispáni, vagy bármi néven nevezendő önkény, hanem a kép­zettség legyen e téren irányadó. Igen helyes, bölcs és egyik kimagasló intézkedése ez a javas­latnak. Igen sokat kellene még elmondanom, ha egyáltalában a részietekkel végtől-végig foglal­kozni akarnék. Még csak azt emelem ki, hiszen a részletes tárgyalásnál úgy is módomban lesz erre yisszatérni, hogy sajnálattal nélkülözöm e törvényjavaslatban azt, hogy az iparhatósági jogkört föl nem öleli. Igaz, foglaltatik a javas­latban intézkedés, mely a jövőre is fencartja az iparhatóságok eddigi hatáskörét, de épen ezen a téren az élet tapasztalatai nagyon megtaní­tottak bennünket, hogy az iparhatóságok jog­körének gyökerében újjászervezés vált szüksé­gessé. Még csak egy-két pontot emelek ki. Ennek a törvényjavaslatnak egyik cardinalis rendelke­zése az, hogy az esküdti intézménynek eltörlé­sével az esküdtek eddigi functióit a kerületi elöljáróságok tisztviselőinek hatáskörébe utalja, az esküdti intézmény helyébe pedig megalkotja a kerületi választmányok intézményét, tehát a helyi önkormányzatnak egyik szervét, mely nem is új találmány, hanem a jogi és közigazgatási elméletek szerint már régen helyesnek felismert institutio. Mi esak örömmel üdvözölhetjük a t. belügyminister urat, hogy ezt az intézményt jónak látja felállítani. Van azonban megjegyzé­sünk, nemcsak a választás kérdésére, mely igen KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII KÖTET. helyesen lett érintve a nemzeti párt részéről, hogy t. i. a klikk-rendszernek, mely a főváros­ban lábra kapott, lehetetlennétételével kell a kerületi választmányt megalkotni; hanem van nekem és pártomnak egy más, rövid megjegy­zése is, mely abból áll, hogy ezen kerületi választmány elnökévé a minister úr a kerületi elöljárót teszi, a ki esetleg helyettese által is elnökölni fog, vagyis e választmánynak helyet­tes elnöke a rangban legidősebb jegyző és fogal­mazó is lehet. Figyelmébe ajánlom a t. minister urnak azt, hogy az a minta, mely a községi életből van merítve, mely szerint a jegyző a legokosabb és legbölcsebb ember a faluban, a fővárosban nem talál. Megengedem, hogy a községi életben helyes lehet az, hogy a jegyző a községi önkormány­zatnak élére állíttatik, de a fővárosban számta­lanszor fog a t. miniszter úr meggyőződni arról, hogy milyen inconsequentiák származnak már abból is, hogy egyes tanácsnokok az elnökei a szakbizottságoknak. Magamnak volt alkalmam a jogügyi bizott­ságban tapasztalni e körülmény kettős hátrá­nyát. Midőn a jogügyi bizottságban széjjelnéz­tiink, kegyelmes urak, méltóságos urak, gazdag érdemekben megőszült koronaügyész, kúriai és királyi táblabírák s előkelő ügyvédek ültek ott, és a mikor az a fiatalon megválasztott, ifjú korá­ból alig kinőtt tanácsnok odaült elnökölni ebben a bizottságban, ebből két dolog következett. Először az, hogy a tisztelt elnök úr mocczanni sem mert, másodszor pedig nekünk derogált vala­mennyinknek, hogy az ő elnöklete alatt tanács kőzzünk. Ugyanez lesz a kerületi választmány­nál is. Itt a fővárosban tekintélyes és érdemek­ben gazdag férfiak vállalkoznak arra, hogy a közigazgatás terheit megoszszák egymással. Hogy azután vájjon üdvös lesz-e ezen kerületi elől járóknak vagy helyettesüknek elnöklete alatt oly embereket, a kik erre talán hiúk is, megakadályozni functioik teljesítésében : alig merném hinni. Épen azért remélem, hogy a tisztelt minister úr ezen kerületi választmány helyes funkczionálása érdekében szívesen bele fog egyezni abba, hogy ez a választmány elnökét önmaga válaszsza meg. De különben sem helyes, t. ház, hogy a községi választmány, a mely ezen kerületi elöljárónak ellenőrzési közege is, ennek az elöljárónak az elnöklete alatt tanácskozzék; absolute helytelen, hogy ezen tanácskozásokat, annak a testületnek a tanácskozásait vezesse az az előljáró, a mely testület arra van hívatva, hogy az elöljáróságnak esetleg helytelen intéz­kedéseivel szemben a tanács és a közgyűlés előtt is reprezentáljon. Azért tehát remélem, hogy e kérdésben a tisztelt minister úr szíve­sen engedni fog annak az óhajtásnak, hogy e 89

Next

/
Thumbnails
Contents