Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

241. orsíágos ülés 1898. no várom« — magam is — »és különösen reménylem, hogy az egészségügyi rendészet feladatai a jövőben sokkal hatályosabb módon fognak teljesíttetni, mint eddig, a midőn azokat két hatóság, a kerületi elöljáróság és a fővárosi rendőrség végezték, a mi arra vezetett, hogy tényleg egyik által sem teljesíttettek kielégítő módon.* A törvényjavaslat ezen indokolásából, a mennyire helyes kijelentéseket tartalmaz, azt hinné az ember, hogy itt megleljük most már a rendőri orvosi intézménynek is megszüntetését és annak beillesztését a kerületi elöljáróságnál szervezett kerületi orvosi intézménybe. És mit találunk, t képviselőház? Minthogy a törvény az élet számára alkottatik, habár kényes is a thema, meg kell érintenem. A t. minister úr egy »noli me tangere* előtt találta magát a rendőrorvosi intézménynyel szemben, a mely a prostitutio ügyének kezelésével egy bizonyos kivételes állapotot élvez a fővárosban, a mi arra vehetett, hogy e jövedelmező OI-TOSÍ foglalkozást átutalta a kormányzat az állami rendőrorvos Itatáskörébe s megterheli most a fővárost azzal, hogy az eddigi kerületi orvost magánpraxisától megfosztva, annak javadalmazását felemeli, mellé egy másik orvost is állít, de a jövedelmező rendőrorvosi funetiot meghagyja azon beczézett intézménynek a hatáskörében, a melyről pedig maga mondja, hogy épen oda vezetett, hogy a hatáskör módosításával az intézmények egyike sem teljesítette feladatát. Elég legyen például felhoznom, hogy milyen intézmény különösen a rimavizsgálat. Erre vonatkozólag egy munka forog közkézen, a mely munkának statisztikai adataiból arról győződünk meg, hogy vannak kerületek, hol a társadalomnak szerencsétlenéi naponként kétszer vizsgáltatnak, mert a megfelelő szám szerint és a teljesített vizsgálatok szerint naponkínt kétszeri vizsgálat esik rájuk ; van ellenben oly kerület, hol ezek a prostituták havonként egyszer vizsgáltatnak. Bizonyára egyik kerületben a rendőrorvosnak túlságos ügybuzgalma, a másikban túlságos hanyagsága lesz az indoka annak, hogy ily aránytalanság forog fenn a statisztikában. De midőn a minister urat ily elvek vezetik, akkor különösen figyelmeztetnem kell arra, hogy létezik egy belügyministeri rendelet, mely 1881. január 10-én kelt 4313. szám alatt, s a rendőrorvosok hatáskörébe a következő ftgyködé«i kört utalja (olvassa): »Letartóztatott egyének orvosi megvizsgálása, a rendőri fogházban levő betegek gyógykezelése, a toloncz és rendőrfogház egészségi ^megvizsgálása; orvosrendőri hullabonezolatok végzése ; közegészségi tekintetben rögtöni intézkedést igénylő eseteket a tiszti főorvosi hivatalnak haladéktalanul tudomására hozni. Orvosrendőri vizsgálatot teljesítenek azon v ember 4-én, szombaton. 3Ö3 esetekben, midőn saját hatóságuktól felhivatnak. Szakértőileg közreműködnek a tényállás felvételét illetőleg büntettek, vétségek, kihágások, Öngyilkosságoknál, kéjelgési ügyben megszabott orvosi vizsgálatokat és egyéb orvosi teendőt teljesíteni. Sebesülések és baleseteknél az első sürgős orvosi segélyt megadják, a mit tudtuk, hogy sohase tettek, mert a mentőegyesület teljesíti ezt — teljesítenek orvosi működést az 1876 : XIV. tcz. 41. §. a) pontja alapján mentőintézetekben, ugyané törvény 42. §. alapján oktatják a rendőröket életmentési eljárásra. Orvosi látleletet és bizonylatokat készítenek, úgyszinte kapitánysági felhivásra elmeállapotot megvizsgálnak ; a főkapitánynak bejelentik az észlelt hiányokat azon teendőkre, melyeket az 1876 : XIV. tez. 41. §. Budapestre nézve a fővárosi rendőrség ügykörébe soroznak.« Miért olvastam ezt föl, t. ház? Annak konstatál ására, hogy a t. minister úrnak figyelmét is igénybe vette a kerületi egészségügyi intézményben a rendőrorvosok hatásköre, de fentartatván annak egy egész hosszú területe, jövőre is különválasztva marad a kerületi orvosi intézmény, a mi pedig a belügyminiszter úr intentioinak lehetetlenítését tartalmazza, mert ime, jövőre is megmarad az az anomália, hogy a rendőrorvosi hatáskör megszabásával a jövedelmező foglalkozás az állami functionárusok kezében marad. A közigazgatási bizottság ezen törvényjavaslaton változtatott annyit, hogy a szegényorvosok helyett a gyógykezeléssel megbízott orvosokat állította fel. A közigazgatási bizottság jelentésében nem találok indokolást arra, hogy miért történt ez. Vártam, hogy az előadó úr meg fogja magyarázni, hogy miért van itt gyógykezeléssel megbízott orvos felvéve, és miért nincsenek megtartva a szegény betegek kezelésével megbízott hatósági orvosok, a mint az az eredeti tőrvényjavaslatban volt. Én tehát magam keresem a magyarázatot és azt abban találom, hogy a t. belügyminister úr beleegyezett abba, hogy ezentúl az orvosi hatáskör ketté választátik és lesz egy tiszti orvos, a ki tehát gyógykezeléssel nem foglalkozik, és lesz egy gyógykezeléssel foglalkozó orvos, a mi azt jelenti, hogy az az orvos, a ki eddig kerületi orvos volt, orvosi hivatásától elvonatik és hivatala egy közönséges expedítió lesz, a főorvosi hivatalnak kiadó hivatala, az orvos lesz egy bürokrata és nem az orvosi hivatásának élő ember, hanem egy egyszerű administrationális hivatalnok, a ki, a mit tanúit, orvosi hivatásától, a mire esküdött, a gyógyítástól, eltiltatik. Hogy mi szükségünk van nekünk ily orvosi institutiora, és arra, hogy a halottkémek léptottessenek elő orvosokká, a kik eddig e funktiót nem végezték, azt megérteni nem tudom, mert