Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
302 2* 1, oro^gos ülé» 1*98. november 1-én, szombaton. tekintetben a szükségesség rá fogja vezetni a belügyminister urat, hogy a lipótvárosi érzékenykedésekkel nem kell komolyan foglalkoznia, mert ha szükség van a főváros kerületeinek felosztására a közjó érdekében, semmiféle casinói eoiispiratiok nem szabad, hogy megakadályozzák azt, hogy ez meg is történjék. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Alig hogy megtudódott, hogy a belügyminister úr komolyan akar e kérdéssel foglalkozni, a Lipótváros az első volt, a mely strájkol a belügyminister úr e nemes inteneziója ellen; mi azonban kérjük a belügyminister urat, úgyis mint fővárosi polgárt, hogy szándékától el ne téríttesse magát, mert ily partikuláris érdekek szolgálatába a főváros nem állhat, és nem is hajlandó ily érdekek szolgálatának a közjót alárendelni. Ily tiltakozásnak a fővárosi kerületek kettéosztása ellen nincs helye, mert ha azt a közjó érdeke megkívánja, meg kell azt tenni, akár tetszik valamely caainónak, akár nem. (Helyeslések,) Mondom tehát, visszatérve az előbb mondottakra, lesz tíz, esetleg húsz előljáró, de meg marad valamennyi tanácsnok, pedig a tanács hatásköréből az eddigi teendőknek egy jelentékeny contingense átruháztatik a kerületi elöljárók hatáskörébe, tehát a tanács ügykérdési köre jelentékenyen megfogy, a személyzet azonban megmarad. A különbség csak az lesz e javaslat szerint, hogy mint a fővárosban megindult mozgalom symptomái mutatják, a főváros megszabadul egy pár kitűnő jegyzőjétől, és fog kapni egy pár rossz elöljárót, a mennyiben valaki kitűnő jegyző lehet, de a kerületi előljárósági állás betöltésénél még más egyéb is kívántatik, mint a mi az illetőt a jegyzői^áílásra érdemessé teszi. Ez csak általános megjegyzés, s kifolyása annak, hogy a minister úr sporadikus alkotással és nem az egész önkormányzati szervezet felölelésével látta helyesnek e kérdést megoldani. Csekélyebb jelentőségű fogyatkozása a törvényjavaslatnak az, hogy mint például az 1872. évi XXII. és XV. törvény czikkekbeu is kifelejtették belőle azt, hogy van egy közjog, a mely a területenkívüliség elvét is ismeri. Azt mondani, hogy a kerfíleti elöljárónak hatásköre kiterjed az 1886: XXII. törvényczikk 4. §-ának kivételével, a mely a hadsereg intézményére vonatkozik, a kerületben lakó vagy tartózkodó minden személyre és a kerületben létező minden vagyonra, ez közjogilag lehetetlen dolog. Törvénygyártásunkuak rendszeres fogyatékossága, hogy idézünk régibb törvényeket, a nélkül, hogy azokat mérlegelnők, és igaza lesz a t. belügyminister úrnak, ha azzal fog védekezni, hogy hiszen ez már kimaradt 1873-ben a XXXVÍ. törvényczikk alkotásánál is. Igaz, t. képviselőház, de ha egy új törvényt alkotunk, akkor talán arról még is meg kellene emlékeznünk, hogy Budapest fő- és székváros területén lakhatnának nagykövetek s bár minél előbb elérnők azt, t. képviselőház, hogy nocsak papiroson legyünk fő- és székváros, és ne csak Bécsben székeljenek a külföldi nagy hatalmasságoknak accreditált követei, hanem Budapest fő- és székváros területén is, a hol tényleg consulátusok ma is léteznek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mennyiben a teljes viszonosság fennáll, azt hiszem, a t. belügyminister úr is osztozni fog azon felfogásomban, hogy a területenkívüliséget élvezőkkel az elöljárónak olynemtí beavatkozása, mint a hogy azt ezen törvényjavaslat kontemplálja, helyet nem foglalhat. Már itt felemlítettem, hogy — habár csak a szükség esetével indokolja, — de megengedi a törvényjavaslat azt, hogy a kerületi előljáró bizonyos egészségügyi intézkedések vagy vizsgálat ürügye alatt éjnek idején a magánlakás szentélyébe is behatolhat. A részletes tárgyalásnál e szakasznak módosítását fogjuk kérni, de meg kell említenem már most, hogy jó lesz, ha a t. belügyminister úr szíves megfigyelésének tárgyává teszi azt, milyen keserű conflictusok származnának abból, hogy egy-egy kerületi előljáró, alkalmazva a törvényt, a mely őt felhatalmazza minden területre való behatolásra, kivéve a katonáék területeit, éjnek idején például egy nagykövetnek a lakását fogja vizsgálat alá venni. Annak bizonyára el fog menni attól a kedve, hogy még egyszer Budapestre költözzék. (Helyes lés a szélsőbalon.) Most, t. képviselőház, a törvényjavaslat intézkedései közül az oryosi állás szabályozásával kell még nagyon rövid ideig foglalkoznom. E tekintetben bátor vagyok a t. képviselőháznak a törvényjavaslat indokolásából egy részletet felolvasni, csupán annak konstatálására, hogy a t. minister úr az elvek felállítása terén nagyon szépen megtalálja a helyes utat, de a gyakorlatban nem valósítja meg az elveket. Az indokolás elvileg egészen más, mint a mit a gyakorlati dispositio magában foglal, így például azt mondja (olvassa): »A kerületben végzendő összes közegészségügyi feladatok részben a másodfokú hatóság hatáskörének megszorításával — tehát még a másodfokú hatóság hatáskörének megszorításával is — a kerületben az elöljáróságra ruháztattak. A kerfíleti elöljáróságok közegészségügyi hatáskörének újonnan való szabályozásától a közegészségügyi közigazgatás jelentékeny javulását
