Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

2*1. országos Illés 1893. november 4-én, szombaton. 3Q1 ne fogadja, s a törvényjavaslatot megfelelően módosítsa. Majd szolgáltatunk a részletes tárgyalásnál módot arra, hogy e kérdésben a t. ház szavazással döntsön. A párt e kívánságának teljesítésétől tesszük függővé a javaslatnak általánosságban való elfogadását. A másik, a mire nézve a part nézetét tolmácsolnom kell, a törvényjavaslat 17. §-ában foglaltatik, a hol a tanács hatásköréből a kerületi elöljáróságok hatáskörébe utaltatik a közigazgatás bizonyos területe, a mely eddig a tanácsnak, mint önkormányzati közegnek hatáskörébe tartozott. Már most, t. ház, ezen ügyekben, miután eddig a tanács volt az első fórum, a mennyiben nem hatósági functióról volt szó, a felebbezési fórum a közgyűlés volt. Most ezen újabb intézkedés folytán a kerületi elöljáróságok válván első fórumokká, a határozataik elleni föllebbezés a törvényjavaslat idevonatkozó átalános rendelkezése szerint a tanácshoz fog történni. Ha ez, t. ház, azt is foglalná magában, hogy a másodfokúlag jóváhagyott határozatokkal szemben a közgyűléstől a fölebbezési jogkör elvonatik, ha a törvényjavaslat tényleg ezt czélozná, azon esetben ez az önkormányzati jogkörnek csorbítását jelentené, a mennyiben a közgyűléstől, mint valóságos ellenőrzési orgánum hatásköréből elvonatnék oly intézkedési jogkör, a mely eddig abba a hatáskörbe tartozott. Éu azonban azt hiszem, t. ház, hogy ezen második elvi kérdés tekintetében, a mennyiben a függetlenségi és 48-as párt az ellenőrzési jogkör csorbításához hozzájárulni nem volna hajlandó, a szakminister úrnak egy nyilatkozatával is teljesen megszüntethető lenne a félreértés, melyre a törvényjavaslat esetleg alapúi szolgálhatna. Nevezetesen a dolog úgy áll, t. ház, hogy az 1872. XXXVI. tcz.58.'§-ának, gondolom, m) pontja szól a kerületi elöljáróságokhoz való fölebbezésröl és azt mondja, hogy: harmadfokú fölebbezési hatóság a közgyűlés. Már most, t. ház, a törvényjavaslat ezen szakaszt nem abrogálja, és ha egyetért^, t. belügyminister úr az én magyarázatommal, akkor teljesen elég lesz a törvénymagyarázat szempontjából a t. minister úr részéről egy nyilatkozat, mely csak annyit tartalmaz, hogy miután most a tanács másodfokú testületté válik, ezen kérdések tekintetében, melyek a 17. szakasz szerint a tanács hatásköréből a kerületi elöljáróságok hatáskörébe utaltatnak, a harmadfokú felebbezés a közgyűléshez fentartandó, a menynyiben ezen ügyekre nézve a közgyűlés eddig második fok volt, most pedig harmadikká fog válni. \ Azt hiszem, hogy a t. minister úrnak e tekintetben aggálya nem lesz, s kijelentheti, hogy ő is így értelmezi a javaslatot, hogy t. i. a közgyűlésnek harmadfokú instantiája ezen ügyekben fentartatik. A mennyiben azonban a t. minister úr netalán más álláspontra helyezkednék és a t. minister úr törvényjavaslatának az volna az intentiója, hogy az ezen kerületi elöljáróságok hatáskörébe a tanács hatásköréből átutalt ügyekben a tanács mint másodfok utolsó fórumként határozzon, szóval, ha a közgyűlés hatásköre alól ezek az ügyek elvonätnának, ez is elvi akadályul szolgálna ránk nézve arra, hogy a harmadszori olvasásnál e törvényjavaslatot elfogadhatónak tekintsük. Már most, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy azou föltevésben, hogy a minister úr maga is hajlandó lesz saját törvényjavaslata érdekében azt megfelelő módosításokkal az élet számára jobbá tenni, a javaslatnak legalább néhány rendelkezését kiemeljem, melyekre nézve nekünk aggályaink vannak, habár nem oly elvi természetűek, a melyekre nézve a transaetio ki volna zárva, de aggályaink vannak, hogy ezen czéljának nem fog egészen megfelelni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Az első, a mit ezen javaslattal szemben föl kell említenem, az, hogy nem egészen áll meg a t. előadó úr azon érvelése, hogy épen szerencsés gondolat volna, hogy az alkotandó törvény kiválasztván a kerületi elöljáróságok területét, nem öleli fel az egész főváros rendezését, hanem egy sporadikus alkotással gazdagítja a törvényhozást. Én, t. ház, az úgynevezett részletfizetéseknek sohasem voltam barátja. Semmi sem állott útjában annak, hogy a belügy minister úr azzal a jóakarattal, melyért őt méltán elismerés illeti, e javaslat készítésénél erős kézzel az egész kérdés felöleléséhez nyúljon, s hogy az egész fővárosi önkormányzatot szervezze, mint azt a törvényhozás annak idején kimondani jónak látta; mert, hogy egyebet ne említsek, nagyon furcsa anomáliák fognak a javaslatból következni. így pl. a költség szempontjából sem alárendelt jelentőségű dolog, de közigazgatási paradoxon is, hogy mint már volt szerencsém említeni, megmarad a tanácsnak egész testülete úgy, a mint az jelenleg szervezve van, megmaradnak a polgármesterek, megmaradnak a tanács élén álló polgármester, hat éves periodikus választás mellett és azok helyettesei nem ritkán qualifikáczió nélkül is, és ezek felettes fórumai lesznek a magasabb qualifikáczióhoz kötött elöljáróknak, a kik életfogytig választatnak. De mi szükség van arra, hogy a főváros gazdasági- és pénzügyi életét is megnehezítsük az által, hogy tíz kerületi előljáró, esetleg húsz fog működni, mert hisz a fővárosnak joga van szabályrendelettel több kerületet szervezni. És közbevetőleg mondva, én azt tartom, hogy e