Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
300 241 országos ülés 1898. novwnber 4-én, szombaton. ennek a törekvésnek, hímem azt őszinte örömmel üdvözli és támogatni hajlandó. Vannak azonban elvi aggályaink, a melyek részünkről a törvényjavaslatnak feltétlen elfogadását lehetetlenné teszik azért, mert ez a párt az önkormányzat magasztos elve mellett egyúttal a választási eljárás tekintetében is elvi álláspontot foglalt el, a mióta létezik, következetesen fen tartotta eddig, következetesen fenn akarja tartani a jövőben is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen kardinális elv tekintetében a törvényjavaslat más álláspontra helyezkedik. A törvényjavaslat ugyanis, midőn az eddigi tiszteleti állást a kerületi előljáró személyében megszűnteti és abból bureaucrata-tisztviselőt csinál, egyúttal a kerületi orvosi intézményt is felöleli, és az eddigi periodikus választási eljárás helyett mindkettőre nézve az életfogytiglani választás elvére helyezkedik. A függetlenségi és 48-as párt nem lehet azon helyzetben, hogy egy ilyen életfogytiglani választás elvére épített javaslatot magáévá te hessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az első kardinális feltétel, melyet a párt nevében a t. ház előtt bejelenteni szerencsém van, az, hogy ezen törvényjavaslathoz harmadszori olvasásában csak azon esetre fog a párt hozzájárulni, ha az életfogytiglani választás elvének elejtésével a periodikus választás elve visszaállíttatik. Nem akarok hosszasabb akadémikus discussioba bocsátkozni a kinevezés, periodikus választás és az életfogytiglan tartó választás elvének mérlegelése körül. Elég bőségesen kifejtettük elvi álláspontunkat, de mégis röviden jelzem azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem akar a kerületi elöljáróságok élén egy bureaucraticus automatát, hanem akar egy férfiút, ki a pártok küzdelmeiből, az élet igazi súrlódásaiból magával viszi az élet tapasztalatait, magával viszi azt a tudást, azt a meggyőződést, hogy a közigazgatás cardinalis elvének megfelelőleg, a czélszerüség elmélete alapján tudja polgártársainak ügyeit úgy intézni, a hogy azt polgár polgárral szemben tenni köteles. Mi a kerületi elöljáróságra nézve azon princípiumnak hódolunk, hogy adassék meg a községi választásra jogosult minden tagnak a választási jog az illető elöljáróval szemben, ki periodikus választás alá esik, mert nem akarjuk elejteni az önkormányzatban s különösen a periodikus választási elvben levő azt a nagy kincset, hogy az elöljárótól nemcsak fegyelmi, vagy büntető úton szabadulhasson egy kerület, hanem szabadulhasson még az ostraeismus, a közvélemény ítélőszékének purificatioja mellett is, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mi egyik legnagyobb áldása a periodikus választási elvnek. Nekünk épen az administratio terén és épen a községi életben eleve intő példánk van a községi jegyzők intézményében, a mely községi jegyzők, a mióta életfogytiglan választatnak, a hatalomnak térdet-fejet-hajtó közegeivé és fizetett korteseivé lettek. (Igás! Ügy van! a smélsö baloldalon.) Lehet azt mondani, hogy egy periodikusan választott tisztviselő függési viszonyba kerül saját választóival szemben. Ez tökéletesen igaz, akarjuk is, hogy így legyen, mert többre becsűrjük ezt a függést, mint a függést a hatalomtól, melynek parancsszavára cselekszik az illető, ki polgártársainak javát és jövőjét van hivatva kezelni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minket az az elv vezérel, hogy az az előljáró csak akkor fogja az ő administrativ hatósági köréhez fűzött teendőket helyesen megoldani és akkor fog a ezélszertíségi elveknek megfelelőleg, mint közigazgatási orgánum helyesen fűnkezionálni, ha az illető kerület maga választja az elöljárót és nem közvetett választással töltetik be ez az állás, mint a törvényjavaslatban kontempláltatik, hogy t. i. a városi bizottsági tagok választják valamennyi kerület számára az elöljárókat. Mert ha a kerület minden, községi választásra jogosult választója befoly e választásra, akkor a megválasztottak oly férfiak lesznek, a kik qualifikácziójuk mellett a legmagasztosabb tulajdonnal bírnak : az igazi és nem a klikkek által csinált közbizalommal. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Itt nem csak elvekről van szó, hanem a gyakorlati élet szükségeiről is. A főváros egyes kerületeiben ugyanis egészen mások a közélet szükségletei. Már most ha a polgármesternek joga lesz az ó-budai elöljárót áthelyezni Kőbányára, a belvárosit a külső Erzsébetvárosba: ezek nem fogják ismerhetni ama kerület helyi érdekeit, mert nem ott nőttek fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Jól tudom, hogy a miniater úr e kérdésben nem lesz hajlandó transactióra, de a t. ház megítélésére bízom, hogy a közigazgatást illető ezen első organisatióban nem méltányos-e, nem felel-e meg inkább a közigazgatás elméletének s egyúttal a szabadság institutioinak a bizonyos időre való választás ? Megfontolandó ez annyival inkább, mert az élethossziglani választás a kerületi elöljárókra és orvosokra nézve egyúttal előhírnöke a végleges organisationak. Majd akkor úgy fognak argumentálni: ha már az elöljárót és orvost is élethossziglan választják: azoknak fölöttes hatóságát, a polgármestert és a tanácsosokat is élethossziglan kell választani. S mennél inkább előhírnöke ez e veszedelmes szándéknak, annál inkább kötelessége a függetlenségi és 48-a« párinak kérni a t. házat, hogy ezt az elvet el
