Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-225

20 226. országos Blés 1898. szeptemTjer 27-én, szerdán. Egyesült-Államok valutarendezésénél, a hol a disagio tartotta magát egészen a legutolsó pillanatig, mig az aranyban való készfizetések fel nem vétettek. Erre, t. képviselőház, elő is voltunk készülve; a ki utána néz, láthatja, hogy jeleztem ezt a törvényjavaslattal előterjesztett indokolásban, vagy ha abban nem, itteni felszólalásomban. A disagiot, 1 ház, egészen más körülmények idézték elő. Előidézte az a nagy processus, a melynek nemcsak a legutóbbi időben, hanem azt merném mondani, az utóbbi 4—5 évben vagyunk már tanúi; jelestíl előidézte az a processus, hogy külföldön elhelyezett értékeink — és itt nem az állami értékeket értem kizárólag, hanem általában Ausztria és Magyarország külföldön elhelyezett értékeit — nagy mérvben özönlenek vissza. (Mozgás bal felől.) És ez nem egy kedvezőtlen jelenség; ez kellemetlen lehet momentán a valutarendezésre, de a legkedvezőbb (Élénk helyeslés jobb felöl.) gazdasági jelenség, mely talán jobban képesít a rendezett valutára, mintha momentán gyorsabb tempóban tudnók az aranyat megnyerni, (Élénk helyeslés jobb felöl.) mert arra képesít, hogy ha a külföldnek nem vagyunk adósai, hogy a megszerzett aranyat megtarthatjuk és valóban az arany nyal biró országok sorába léphetünk, (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl) Differálnak. t. ház, a nézetek a tekintetben, hogy a visszaözönlés mily összegekre tehető. Az utóbbi időt véve az egyik 100 millióra, a másik túlhajtva egész 300 millióra teszi a legutóbbi hónapok visszaözönlését. Én egyáltalában nem rendelkezem megnyugtató Statisztikai adatokkal arra nézve, hogy AZ egyik vagy a másik áli-e? Én inkább a kisebb összeg felé, a legjelentéktelenebb összeg felé hajlok, de az kétségtelen és ebben nincs differentia, hogy ez a gazdasági processus folyik, és hogy ez a gazdasági processus párosulva azzal, hogy a nyugati pénzpiaezok igen kedvezőtlen helyzetbe jutottak, hogy az ottani kötvénybirtokosok egyes európai, és még inkább több amerikai államnak és amerikai vasútnak értékein tetemes veszteséget szenvedtek, párosulva továbbá ez azzal, hogy Anglia is szükségét látta az indiai ezüstverés beszüntetésének és az északamerikai államokban épen most van folyamatban egy nagy törvényhozási processus, hogy az ezüstvasárlásokat beszüntették: ezek összevéve idézték elő a disagiot, melylyel találkozunk. De abból, hogy ily momentumok bekövetkeztek, még eljárásunk helytelenségére következtetést vonni nem lehet. Sőt megfordítva örvendjünk, hogy egyszer clőljárunk, és hogy azon veszélyeket, melyek múlhatlanúl reánk hárultak volna, ha az eddig tett intézkedéseket nem tettük volna meg a kellő időben, megelőztük, mert az intézkedéseket megtettük. (Élénk helyeslés és tetssés a jobboldalon.) Abból, ha valaki előljár a gazdasági kérdések megoldásában, ha azok a kérdések talán kellő simasággal, talán úgy, a mint egyes optimisták azt maguk elé föstették, nem valósulnak, ne szemrehányást tegyünk az illetőknek, hanem ismerjük el, hogy a világ gazdasági eseményeknél egyszer ők voltak az elsők és ők tették meg a kellő lépéseket. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De az kétségtelen, t. ház, hogy ma dÍ8?tgioval találkozunk, mely nehezíti az aranybefektetést és kétségtelenül hátrányos befolyással van közgazdasági viszonyainkra épúgy, mint hátrányos befolyással volt korábban a disagio hullámzása; de nincs semmivel sem hátrányosabb befolyással a közgazdaságra, mint ha ezen intézkedéseket nem tettük volna, mert ugyanez a disagio, mely most előállott, előállott volna akkor in, ha az intézkedéseket nem teszszük meg, azon különbséggel, hogy akkor nem veszszük észre, külön tárgyalásra nem tűzzük ki, hanem napirendre sem tűzve, egyszerűen elsurranunk felette. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) A disagio megszüntetésére két remediumot szoktak alkalmazni és vádként hozták fel ellenem, hogy ezt a két remediumot nem alkalmaztam. Az első az, hogy megfelelő aranymennyiség bocsáttassék a piaez rendelkezésére. (Dei^űliség bal felől.) KovátS József: Azt csak nem fogja tenni! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyminister: Hogyha a disagiot csakugyan az idézte volna elő, hogy a piacztól elvontuk az aranyat, akkor ennek a remediumnak az alkalmazása egy csalhatatlan szer, mert a processus egyszerűen az lenne, hogy kiadnők az aranyat, nem lenne disagio, de nem lenne arany sem. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) így azonban, t. ház, midőn azt hiszem sikerűit bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy az arany bevonásának éppen semmi, vagy talán csak igen elenyésző szerepe van a disagio elintézésében, hanem a disagio egészen más okokra vezetendő vissza, ennek a remediumnak az alkalmazása nem arra vezetne, hogy a disagiot megszüntetné, hanem arra, hogy a disagiot talán 1

J2 vagy l°/o-kal leszorítja, de az egész aranyat elveszítjük. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Ehhez a remediumhoz tehát nemcsak nem nyúltam, de kijelentem, hogy semmi körülmények között a jövőben sem fogok nyúlni. (Élénk helyeslés.) A második remedium, t. ház, a melyet ajánlanak, a kamatláb felemelése. Nem akarom vitatni, hogy akkor, midőn azt látjuk, hogy nálunknál sokkal gazdagabb államokban nagyobbak a kamatozási viszonyok, mint nálunk, ez