Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-225
235. ufäaigos ölés I&>3. szeptember 37-én, szerdán. 21 befolyással és ösztönzéssel bír arra nézve, hogy értékpapírjaink még inkább beözönöljenek, de a kamatláb tekintetében ne feledjük azt a gazdasági igazságot, hogy a kamatláb csak egész normális körülmények közt van befolyással arra, hogy az arany itt vagy ott maradjon, hogy az értékpapírok vándorlása ide vagy oda történjék-e vagy ne. Akkor, midőn az európai pénzpiaczon oly jelenségekkel találkozunk, a minőkkel ma, hogy pl. az egyik hatalmas nagy államban 2 1 / 20 / 0 a disconto, a szomszédos államban pedig 5°/o, a nélkül, hogy ez az értékpapírok észrevehető átözönlését előidézné, midőn az értékpapírok átözöulése egész más viszonyoktól függ, mint a kamatozási viszonyoktól: akkor az egész remedäum talán ismét valamit segítene a bajon, talán annyit sem, mint az arany forgalomba hozatala, de kétségkívül súlyos sebeket ejtene közgazdasági viszonyainkon. Ipari államokban, a hol a bevételek és kiadások aránylagosan oszlanak meg az év minden szakára, a kamatláb nem szokott oly visszahatással lenni, mint mezőgazdasági államokban. Egy gazdasági államban, mint nálunk, a kamatláb ez idő szerinti emelése — eltekintve attól, hogy ha a kamatlábat emeljük, csak lényeges emelés segítene, és ha újra leszállítjuk ismét előáll a visszahatás — mondom, egy gazdasági államban, a hol a gazdák nem az év minden szakára megosztva kapják jövedelmüket, hanem az őszi pár hét vagy hónap alatt egész évi fáradtságuknak gyümölcsét kívánják megkapni, az az átmeneti kamatemelés nem az időszaki jövedelmet, hanem a gazdának egész jövedelmét sújtaná hátránynyal. Ily körülmények közt ehhez a remediumhoz sem folyamodhatom, nemcsak ezen indokból, hanem főleg azért, mert különben sem várom tőle azon előnyöket. A disagio megszüntetésének, t. ház, csak egy biztos szere van, (Halljuk! Halljuk!) és ez a kész fizetések felvétele. Miután pedig erre ma képesítve nem vagyunk, ránk az a teendő hárul, hogy igyekezzünk mindent elkövetni, hogy a rendezés előfeltételeit megteremtsük, akadályait elhárítsuk, s ez abban áll, hogy a még szükséges aranymennyiséget lehetőleg beszerezzük, a kész fizetések felvételének legfőbb akadályát az által elhárítsuk, hogy az államjegyeket bevonjuk. (Helyeslés jobb felöl.) Egy azonban átmenetileg mindenesetre kötelességünkké válik: ez az, hogy a belpiaczon rendelkezésre álló aranyat az állami szükségletek szempontjából ne kevesbítsük, és azért ki is jelentem, hogy nem ugyan valutarendesési ezélokra, hanem az egyéb czélokra az állam részére szükséges arany beszerzésének oly módját fogom megejteni, mely a belföldi piacznak rendelkezésére álló arany mennyiségeket és aranyértékeket kevesbíteni nem fogja. Hogy, t. ház, egyébként tisztába legyünk azzal, hogy mennyire állunk azon kitűzött czéltól, hogy a szükséges aranyunk meg legyen, bátor leszek az erre vonatkozó adatokat közölni, nem terjeszkedve ki arra, hogy mennyi aranya van Ausztriának, a mi iránt nyilatkozni szorosan hatáskörömhöz nem tartozik és a mire nézve, ha illetékes vagyok is nyilatkozni, mert hiszen közös actiora vállalkoztunk, de mégis indeeens dolognak tartom ezúttal és elsősorban nyilatkozni. Egyedül annyit említve meg, hogy Ausztria és az osztrák bank is a szükséges aranymennyiségnek legalább tetemesebb, azt hiszem nagyobb részét már beszerezte, csakis a saját aranykészletünk átlagát illetőleg leszek bátor néhány számadatot a t, ház rendelkezésére bocsátaui. (Halljuk! Halljuk!) A 312,000.000 frtnyi függő adósságnak reánk eső hányada a törvényileg megállapított 30°/o arányában 93,600.000 frtot tesz. Ezzel szemben, t. ház, rendelkezésünkre áll eddig először a központi állampénztárban kivert 20 és 10 koronás aranyban 121,706,100 korona, a körmöczi pénzverdében rendelkezésünkre verés alatt van 10,574.000 korona, a központi állampénztárban különféle külföldi aranyérmekben fekszik 2,447.000 korona, egyes különböző bankokban el van helyezve5,273.045 és 23,795.243 korona. IJgy, hogy ez időben rendelkezésünkre álló aranykészletünk 163,796.000 koronát tesz ki. (Élénk éljenzés jobb felöl.) Ha tehát, t. ház, számba méltóztatik venni azt, hogy az a consortium, a melylyel a eonvertionalis műveletre vonatkozólag szerződtem, 12 milliónyi 4°/o-os aranyjáradékra nézve az optiót fentartotta magának, és nem szenved kétséget, hogy mihelyt a pénzpiacz feltételei megengedik, már a saját reputatioja érdekében és az eddig mindig tanúsított készségénél fogva, ezen optiót gyakorolni is fogja; ha számbaveszszük azt, hogy ezen optio fejében újabban 27,408.000 korona befolvására lehet az állampénztárba számítani: úgy az arany beszerzésére nézve ott állunk, hogyha ezen 12,000.000-ra nézve az optio gyakoroltatik, akkor szükséges aranymennyiségünk be van szerezve. (Zajos éljenzés jobb felöl.) Olyan adatok ezek, t. ház, a melyekből nem kislelküségre, hanem a határozott további előbaladásra kell bátorságot meríteni. (Helyeslés.) Annyira angageirozva vagyunk már, és oly nagy lépéseket tettünk előre, hogy itt visszatérésnek helye nincsen. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) Utóvégre is legyünk tisztába azzal, hogy ha mi a nélkül, hogy határozott kötelezettséget vállaltunk volna a terminusra nézve, öt évi cziklust vettünk a valuta rendezésére, és ma,
