Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-225

22S. orssílgos ölés 1898, szeptember 7-én, hzenián n mellett a közel jövőben eonvertálhatók lesznek-e, ágy hogy az elodázással óriási pénzügyi veszte­ségeket szenvedhettünk volna, ha t. i. a conver­siót később viszszük keresztül. Másodszor azt az álláspontot, hogy a eonversio előzetesen vites­sék keresztül, elfoglaltam azért, mert hisz a eonversionális nyereség adta meg nekünk azt az anyagi képesítettséget, hogy a valuta rendezé­sére gondolhassunk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A harmadik és rám nézve döntő momentum, t. ház, pedig főleg az volt, hosy ha már attól kell tartanunk, hogy nagy tőkéket mobilizálunk, habár ezek nehezítőleg hatnak is az arany beszer­zésére, helyesebbnek tartottam, hogy e nagy tőkék előbb mobilizáltassanak, mint a valutarendezés befejeztetik, a mikor a mobilizált nagy tőkék hátrányosabban hatottak volna, (Élénk helyeslés jobb felöl.) és a fáradságos munkát igen könnyen évekre egészen megsemmisíthettük volna. Az olcsóbb cursus ellen nem szűkkeblüség­ből, hogy nagyobb eredményt tudjak felmutatni, foglaltam állást, hanem azért, mert magában véve meg nem engedettnek tartottam volna, hogy azt a nagy morális tényezőt, mely hitelképessé günkben rejlik, és mely a papírok cursusában nyer kifejezést, akkor devalváljam, mikor e nagy müvelet előtt állok, másrészt méltatlannak tar­tottam a korábbi államkötvények birtokosai iránt, a kik talán a legutóbbi időben magasabb cursusok mellett szerezték az állampapírokat, hogy akkor, midőn magas cursus mellett szerez­ték az állampapirjaikat, olcsóbb cursus mellett én bocsássam a közönségnek e kötvényeket ren delkezésre. Az időközben szerzett tapasztalatok (Hall­juk! Halljuk!) a felállított programmot teljesen igazolták, s ma már nemcsak elvont elméleti argumentumokat, hanem tényeket, időközi ese­ményeket hozhatok fel mellette, mert viszonylag igen rövid idő alatt teljesen és megfelelő fel­tételek mellett keresztül vitetett a eonversio; a convertálandó papírok, daczára annak, hogy leg­különbözőbb kézben levő és a legkülönbözőbb országokban elhelyezett papírok conversiójáról volt szó, 91 °/o-át Önként jelentették be kicserélés végett. Ez a körülmény, nemkülönben főleg az a másik körülmény, t. képviselőház, hogy daczára annak, hogy viszonylag igen rövid idő választ el bennünket ezen művelet befejezésétől, a gya­korlati pénzembereknek úgyszólván egyhangú véleménye szerint ezen újabb értékekben a napi forgalom sokkal kisebb, mint volt a korábbi értékekben, ezek, t. ház, a mellett szolgáltatnak bizonyságot, hogy a tőkének az a féltett mobi­lisatioja korántsem következett be oly mérték­ben, mint attól sokan tartottak, s a mennyiben ez a mobilisatio megtörtént, ma, viszonylag rövid idő múlva, már teljesen lezajlott, ágy, hogy nor­mális körülmények előestéjén állunk, még a tőkék mobilisatioja tekintetében is. Ma tehát, t. kép­viselőház, a programm ezen első részét az ese­mények fényesen igazolták. (Helyeslés.) Lássuk tehát most a második részt, az arany beszerzését. Azt a nehézséget, a mely az arany beszerzésével jár, azt a disagiot, a mely a meg­állapított relatioval szemben az aranyérfcékekre nézve keletkezett. Itt azzal a váddal és ellen­vetéssel találkazunk, hogy azt a disagiot mi idéztük elő az által, hogy aranyat vásároltunk, és igy a pénzpiaezon szükséges arany a forga­lomtól el vonatott. Bátor vagyok a t. ház emlé­kezetébe idézni csak azt, hogy a valutarendezési művelet tulajdonképen nem 1892. évi májusban vagy júniusban,midőn azt itt tárgyaltuk, kezdődött, hanem kezdődött akkor, a midőn a mi arany­felpénzünk 112 x /2-©ii állott, tehát oly arany fel­pénzünk volt, a mely mellett egy a mi érdeke­inknek megfelelő relatiora, hacsak egész gazda­ságunkat állandóan nagy teherrel sújtani nem akartuk, áttérni lehetetlen volt. (Helyeslés jobb felől.) Ha tehát volt a mi arany vásárlásunknak befolyása ennek az agionak az emelésére, az volt, t. ház, még hosszú idővel a retatio meg­állapítása előtt, a midőn, ha nem vásároltuk volna azt az aranyat, az mindenesetre másutt talált volna elhelyezést, de azt hiszem, a valutarende­zési czélokra felhasználható többé semmiképen sem lehetett volna. (Helyeslés jobb felől.) Tudva van a t képviselőház eJőtt, hogy én — ha jól emlékszem — 1890. őszén kezdtem meg az arany vásárlásokat és 1891-ben azokat befejeztem. A relatio megállapítása előtt még igen hosszú idővel, épen azért, hogy azon morális factortól meg ne foszszuk magunkat, hogy mi a relatiot nem befolyásoltuk, semminemű aranyvásárlásokat nem teljesítettem. Meglevő aranykészletünk tetemes része már a valuta rendezése alkalmával meg volt, a meny­nyiben 45 millió régi aranyforintot már akkor valutarendezési czélokra kötöttünk le, úgy, hogy azt merem állítani, hogy minden körülmény be­folyást gyakorolhatott a bekövetkezett disagiora, de a kormány arany vásárlása arra semmi befo­lyással nem volt. Legyünk egyébiránt, t. ház, tisztában az iránt, hogy a valutarendezés soha sehol a világon kisebb-nagyobb visszaesések, nehézségek és disa­giok nélkül még keresztül nem vitetett. Ezt tapasztaljuk nemcsak kisebb államokban, tapasz­taltuk nemcsak Olaszországban, a hol pl. a teg­napi cursust számítva, midőn a mi disagionk a márkára 5*22, a francra 4-8 és a sterlingre 4*79, az olasz agio 119-et tesz ki, nemcsak itt tapasz­taljuk, hanem tapasztaltuk annak idején már az

Next

/
Thumbnails
Contents