Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-225
22S. orssílgos ölés 1898, szeptember 7-én, hzenián n mellett a közel jövőben eonvertálhatók lesznek-e, ágy hogy az elodázással óriási pénzügyi veszteségeket szenvedhettünk volna, ha t. i. a conversiót később viszszük keresztül. Másodszor azt az álláspontot, hogy a eonversio előzetesen vitessék keresztül, elfoglaltam azért, mert hisz a eonversionális nyereség adta meg nekünk azt az anyagi képesítettséget, hogy a valuta rendezésére gondolhassunk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A harmadik és rám nézve döntő momentum, t. ház, pedig főleg az volt, hosy ha már attól kell tartanunk, hogy nagy tőkéket mobilizálunk, habár ezek nehezítőleg hatnak is az arany beszerzésére, helyesebbnek tartottam, hogy e nagy tőkék előbb mobilizáltassanak, mint a valutarendezés befejeztetik, a mikor a mobilizált nagy tőkék hátrányosabban hatottak volna, (Élénk helyeslés jobb felöl.) és a fáradságos munkát igen könnyen évekre egészen megsemmisíthettük volna. Az olcsóbb cursus ellen nem szűkkeblüségből, hogy nagyobb eredményt tudjak felmutatni, foglaltam állást, hanem azért, mert magában véve meg nem engedettnek tartottam volna, hogy azt a nagy morális tényezőt, mely hitelképessé günkben rejlik, és mely a papírok cursusában nyer kifejezést, akkor devalváljam, mikor e nagy müvelet előtt állok, másrészt méltatlannak tartottam a korábbi államkötvények birtokosai iránt, a kik talán a legutóbbi időben magasabb cursusok mellett szerezték az állampapírokat, hogy akkor, midőn magas cursus mellett szerezték az állampapirjaikat, olcsóbb cursus mellett én bocsássam a közönségnek e kötvényeket ren delkezésre. Az időközben szerzett tapasztalatok (Halljuk! Halljuk!) a felállított programmot teljesen igazolták, s ma már nemcsak elvont elméleti argumentumokat, hanem tényeket, időközi eseményeket hozhatok fel mellette, mert viszonylag igen rövid idő alatt teljesen és megfelelő feltételek mellett keresztül vitetett a eonversio; a convertálandó papírok, daczára annak, hogy legkülönbözőbb kézben levő és a legkülönbözőbb országokban elhelyezett papírok conversiójáról volt szó, 91 °/o-át Önként jelentették be kicserélés végett. Ez a körülmény, nemkülönben főleg az a másik körülmény, t. képviselőház, hogy daczára annak, hogy viszonylag igen rövid idő választ el bennünket ezen művelet befejezésétől, a gyakorlati pénzembereknek úgyszólván egyhangú véleménye szerint ezen újabb értékekben a napi forgalom sokkal kisebb, mint volt a korábbi értékekben, ezek, t. ház, a mellett szolgáltatnak bizonyságot, hogy a tőkének az a féltett mobilisatioja korántsem következett be oly mértékben, mint attól sokan tartottak, s a mennyiben ez a mobilisatio megtörtént, ma, viszonylag rövid idő múlva, már teljesen lezajlott, ágy, hogy normális körülmények előestéjén állunk, még a tőkék mobilisatioja tekintetében is. Ma tehát, t. képviselőház, a programm ezen első részét az események fényesen igazolták. (Helyeslés.) Lássuk tehát most a második részt, az arany beszerzését. Azt a nehézséget, a mely az arany beszerzésével jár, azt a disagiot, a mely a megállapított relatioval szemben az aranyérfcékekre nézve keletkezett. Itt azzal a váddal és ellenvetéssel találkazunk, hogy azt a disagiot mi idéztük elő az által, hogy aranyat vásároltunk, és igy a pénzpiaezon szükséges arany a forgalomtól el vonatott. Bátor vagyok a t. ház emlékezetébe idézni csak azt, hogy a valutarendezési művelet tulajdonképen nem 1892. évi májusban vagy júniusban,midőn azt itt tárgyaltuk, kezdődött, hanem kezdődött akkor, a midőn a mi aranyfelpénzünk 112 x /2-©ii állott, tehát oly arany felpénzünk volt, a mely mellett egy a mi érdekeinknek megfelelő relatiora, hacsak egész gazdaságunkat állandóan nagy teherrel sújtani nem akartuk, áttérni lehetetlen volt. (Helyeslés jobb felől.) Ha tehát volt a mi arany vásárlásunknak befolyása ennek az agionak az emelésére, az volt, t. ház, még hosszú idővel a retatio megállapítása előtt, a midőn, ha nem vásároltuk volna azt az aranyat, az mindenesetre másutt talált volna elhelyezést, de azt hiszem, a valutarendezési czélokra felhasználható többé semmiképen sem lehetett volna. (Helyeslés jobb felől.) Tudva van a t képviselőház eJőtt, hogy én — ha jól emlékszem — 1890. őszén kezdtem meg az arany vásárlásokat és 1891-ben azokat befejeztem. A relatio megállapítása előtt még igen hosszú idővel, épen azért, hogy azon morális factortól meg ne foszszuk magunkat, hogy mi a relatiot nem befolyásoltuk, semminemű aranyvásárlásokat nem teljesítettem. Meglevő aranykészletünk tetemes része már a valuta rendezése alkalmával meg volt, a menynyiben 45 millió régi aranyforintot már akkor valutarendezési czélokra kötöttünk le, úgy, hogy azt merem állítani, hogy minden körülmény befolyást gyakorolhatott a bekövetkezett disagiora, de a kormány arany vásárlása arra semmi befolyással nem volt. Legyünk egyébiránt, t. ház, tisztában az iránt, hogy a valutarendezés soha sehol a világon kisebb-nagyobb visszaesések, nehézségek és disagiok nélkül még keresztül nem vitetett. Ezt tapasztaljuk nemcsak kisebb államokban, tapasztaltuk nemcsak Olaszországban, a hol pl. a tegnapi cursust számítva, midőn a mi disagionk a márkára 5*22, a francra 4-8 és a sterlingre 4*79, az olasz agio 119-et tesz ki, nemcsak itt tapasztaljuk, hanem tapasztaltuk annak idején már az
