Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-225

16 225. országos ülés 1893. szeptember 27-én, szerdán. mohiunk keli. Azzal ugyanis, hogy a külföldre dohányt nem tudunk eladni, daczára az igen nagy utánjárásnak és körültekintő intézkedés­nek. Másrészt az osztrák kezelőség, a mely eddig dohánytermésünknek 50°/o-át, némely évben 60°/o-át vette át, miután magyar dohánynyal túl van telitve : az évenkénti dohánytermelési terü­letet leszállította, úgy, hogy kénytelen voltam az osztrák kincstárnak hozzájárulási tételét egy milli6 r százezer forinttal apasztani. Átmeneti bevételeink 83,320.000 forintról 48,395.000 forintra apadtak, vagyis az apadás kerek összegben 35 millió forint. Ennek indoka ismét az, hogy az átfutó tétel, a mely az átme­neti kiadások és bevételek közt a pénzverésnél szerepel, 34 millió forinttal elesik. Az átmeneti bevételeknél egy jelentékeny tényezőre vagyok bátor utalni, és ez az állam­javak eladásából eredő bevétel, melyet az 1894-iki költségvetésben újabban 620.000 forinttal apasztottunk, úgy, hogy már csak 2,000.000 forintot tesz ki azon összeg, mely e czímen költségvetésünkben szerepel és ebből az összeg­ből is 1,260.000 forint korábban eladott állam­javakból ezután fizetendő részletekre esik és csak a többi az az összeg, mely újabb eladá­sokból remélhető. (Felkiáltások a szélsőbalon]. Maradt még?) Igen is maradt jelentékeny terü­let, annyi, hogy bár minden oly állami birto­kot, mely akár egyes községek határainak ki­kerekítésére, akár telepítési czélokra hasznosít­ható, a földmíveléfúigyi minister úr kezelésébe bocsájtottam át: még éveken át fog folyhatni-az államjavak eladása, s tán a mostani igen jelen­tékeny leszállítással elértük azt a határt a be­vételek összegében, melyre a közelebbi 10 évben maradandóan számíthatunk. Ha ezek után összeállítjuk az állami költ­ségvetés mérlegét, azt látjuk, hogy 394,532.000 forint rendes kiadással szemben áll 416,608.000 forint rendes bevétel, úgy, hogy a rendes keze­lés 22,075.000 forint felesleggel záródik. Egész­ben pedig az összes kiadások 464,992.254 forintot tesznek, az összes bevételek 465,C03.942 forintot, úgy, hogy a költségvetés végmérlege 11.688 forint fölösleggel záródik. (Élénk éljenzés jobb felől. Mozgás a hal- és szélsőbalon.) A kiadási tételek, melyeket nagy részletes­séggel voltam bátor felsorolni, már magukban véve annak bizonyságát szolgáltatják, hogy elég kiadó mértékben gondoskodunk az állam szük­ségleteiről. De e mellett rámutathatok a zár­számadási eredményekre is, melyek szerint a rendes kiadásoknál az üzemekkel járó többkiadá­soktól, melyek nagyobb jjövedelmet is hajtanak, eltekintve: 1888-ban 1,116,000 forint, 1889-ben 13,075.000 forint, 1890-ben 7,120.000 forint, 1891-ben 2.403,000 forintos 1892-ben 1,993.000 forint volt a megtakarítás az előirányzattal szemben. Midőn ily jelentékeny megtakarításokat mutathatunk fel, s midőn ennek daczára újból 13,300.000, sőt a fizetésemelésekre fordított összeggel együtt 16,000.000-ra emeljük a ren­des kiadásokat, e számadatok eléggé bizonyít­ják, hogy mig egyfelől eléggé gondoskodtunk az ország szükségleteiről, másrészről iparkodtunk fejleszteni minden haladás anyagi alapját, min­den sikeres kormány tevékenység biztosítékát. (Élénk helyeslés jobb felől,) Arról is biztosíthatom a t. házat, hogy oly előirányzat nélküli kiadásokra, oly p<4hitelekre, a melyek a költségvetés végmérlegét alterál­hatnák, nem számíthatunk. Amaz előirányzat nélküli kiadások, a melyekre azelőtt utaltam, mind oly természetűek, hogy gyümölcsöző be­ruházást képviselnek. Jelesül azelőtt voltam bátor felemlíteni, hogy feles pénztári készleteinket fel kívánom használni először is vasúti beruházásokra, má­sodszor fel kívánom használni azon vízszabá­lyozási teendőknek, melyek gazdasági fontosság­gal birnak, a melyekkel nagy veszélyeket kell sürgősen elhárítani, gyorsabb tempóban való keresztülvitelére és megújítására; (Helyeslés.) harmadszor fel kívánjuk használni a telepítési kérdésnek megoldására; (Helyeslés.) negyedszer a hitelszövetkezetek gyámolítására, (Élénk helyes­lés.) tehát oly feladatokra, melyek nemcsak hasznosak és szükségesek, nemcsak politikailag és közgazdaságilag véve eminens fontosságúak, hanem egyúttal olyan beruházások, melyek azonnal és közvetlenül hasznot is fognak haj tani. (Helyeslés jobb felöl.) Azért tartom szükségesnek azt felemlíteni, mert az utóbbi időben mindinkább merőinek fel olyan hírek, mintha az államvasutaknál olyan rendkívüli és sürgős beruházásokra lenne szük­ség, a melyek nemcsak az államvasutak eddigi jövedelmezőségét fogják csökkenteni, hanem hát­rányos befolyással lehetnek egészben véve finan­cziánkra. Igaz, t. ház, hogy az államvasutak okszerű és gazdaságos kezelése még sokáig jelentékeny beruházásokat fog igényelni; igaz az is, hogy ezeket a vasúti beruházásokat, melyek az ezzel kapcsolatos folyóhajózási kiadásokkal együtt 6,700.000 forinttal voltak előirányozva költség­vetésünkben, ezen 1894-ik évi költségvetésünk­ben 7,800.000 forintra voltunk kénytelenek emelni. De ezen kiadások, a budget keretében előforduló ezen tetemes összegek, hogyiha hozzá­járul még a 6,000.000 forint, melyet pénztári készleteinkből kívánunk ezen czélra felhasználni, szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy az állam­vasúti beruházásoknál elmentünk egész addig a

Next

/
Thumbnails
Contents