Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-225
16 225. országos ülés 1893. szeptember 27-én, szerdán. mohiunk keli. Azzal ugyanis, hogy a külföldre dohányt nem tudunk eladni, daczára az igen nagy utánjárásnak és körültekintő intézkedésnek. Másrészt az osztrák kezelőség, a mely eddig dohánytermésünknek 50°/o-át, némely évben 60°/o-át vette át, miután magyar dohánynyal túl van telitve : az évenkénti dohánytermelési területet leszállította, úgy, hogy kénytelen voltam az osztrák kincstárnak hozzájárulási tételét egy milli6 r százezer forinttal apasztani. Átmeneti bevételeink 83,320.000 forintról 48,395.000 forintra apadtak, vagyis az apadás kerek összegben 35 millió forint. Ennek indoka ismét az, hogy az átfutó tétel, a mely az átmeneti kiadások és bevételek közt a pénzverésnél szerepel, 34 millió forinttal elesik. Az átmeneti bevételeknél egy jelentékeny tényezőre vagyok bátor utalni, és ez az államjavak eladásából eredő bevétel, melyet az 1894-iki költségvetésben újabban 620.000 forinttal apasztottunk, úgy, hogy már csak 2,000.000 forintot tesz ki azon összeg, mely e czímen költségvetésünkben szerepel és ebből az összegből is 1,260.000 forint korábban eladott államjavakból ezután fizetendő részletekre esik és csak a többi az az összeg, mely újabb eladásokból remélhető. (Felkiáltások a szélsőbalon]. Maradt még?) Igen is maradt jelentékeny terület, annyi, hogy bár minden oly állami birtokot, mely akár egyes községek határainak kikerekítésére, akár telepítési czélokra hasznosítható, a földmíveléfúigyi minister úr kezelésébe bocsájtottam át: még éveken át fog folyhatni-az államjavak eladása, s tán a mostani igen jelentékeny leszállítással elértük azt a határt a bevételek összegében, melyre a közelebbi 10 évben maradandóan számíthatunk. Ha ezek után összeállítjuk az állami költségvetés mérlegét, azt látjuk, hogy 394,532.000 forint rendes kiadással szemben áll 416,608.000 forint rendes bevétel, úgy, hogy a rendes kezelés 22,075.000 forint felesleggel záródik. Egészben pedig az összes kiadások 464,992.254 forintot tesznek, az összes bevételek 465,C03.942 forintot, úgy, hogy a költségvetés végmérlege 11.688 forint fölösleggel záródik. (Élénk éljenzés jobb felől. Mozgás a hal- és szélsőbalon.) A kiadási tételek, melyeket nagy részletességgel voltam bátor felsorolni, már magukban véve annak bizonyságát szolgáltatják, hogy elég kiadó mértékben gondoskodunk az állam szükségleteiről. De e mellett rámutathatok a zárszámadási eredményekre is, melyek szerint a rendes kiadásoknál az üzemekkel járó többkiadásoktól, melyek nagyobb jjövedelmet is hajtanak, eltekintve: 1888-ban 1,116,000 forint, 1889-ben 13,075.000 forint, 1890-ben 7,120.000 forint, 1891-ben 2.403,000 forintos 1892-ben 1,993.000 forint volt a megtakarítás az előirányzattal szemben. Midőn ily jelentékeny megtakarításokat mutathatunk fel, s midőn ennek daczára újból 13,300.000, sőt a fizetésemelésekre fordított összeggel együtt 16,000.000-ra emeljük a rendes kiadásokat, e számadatok eléggé bizonyítják, hogy mig egyfelől eléggé gondoskodtunk az ország szükségleteiről, másrészről iparkodtunk fejleszteni minden haladás anyagi alapját, minden sikeres kormány tevékenység biztosítékát. (Élénk helyeslés jobb felől,) Arról is biztosíthatom a t. házat, hogy oly előirányzat nélküli kiadásokra, oly p<4hitelekre, a melyek a költségvetés végmérlegét alterálhatnák, nem számíthatunk. Amaz előirányzat nélküli kiadások, a melyekre azelőtt utaltam, mind oly természetűek, hogy gyümölcsöző beruházást képviselnek. Jelesül azelőtt voltam bátor felemlíteni, hogy feles pénztári készleteinket fel kívánom használni először is vasúti beruházásokra, másodszor fel kívánom használni azon vízszabályozási teendőknek, melyek gazdasági fontossággal birnak, a melyekkel nagy veszélyeket kell sürgősen elhárítani, gyorsabb tempóban való keresztülvitelére és megújítására; (Helyeslés.) harmadszor fel kívánjuk használni a telepítési kérdésnek megoldására; (Helyeslés.) negyedszer a hitelszövetkezetek gyámolítására, (Élénk helyeslés.) tehát oly feladatokra, melyek nemcsak hasznosak és szükségesek, nemcsak politikailag és közgazdaságilag véve eminens fontosságúak, hanem egyúttal olyan beruházások, melyek azonnal és közvetlenül hasznot is fognak haj tani. (Helyeslés jobb felöl.) Azért tartom szükségesnek azt felemlíteni, mert az utóbbi időben mindinkább merőinek fel olyan hírek, mintha az államvasutaknál olyan rendkívüli és sürgős beruházásokra lenne szükség, a melyek nemcsak az államvasutak eddigi jövedelmezőségét fogják csökkenteni, hanem hátrányos befolyással lehetnek egészben véve financziánkra. Igaz, t. ház, hogy az államvasutak okszerű és gazdaságos kezelése még sokáig jelentékeny beruházásokat fog igényelni; igaz az is, hogy ezeket a vasúti beruházásokat, melyek az ezzel kapcsolatos folyóhajózási kiadásokkal együtt 6,700.000 forinttal voltak előirányozva költségvetésünkben, ezen 1894-ik évi költségvetésünkben 7,800.000 forintra voltunk kénytelenek emelni. De ezen kiadások, a budget keretében előforduló ezen tetemes összegek, hogyiha hozzájárul még a 6,000.000 forint, melyet pénztári készleteinkből kívánunk ezen czélra felhasználni, szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy az államvasúti beruházásoknál elmentünk egész addig a
